26/1990. (XI. 8.) AB határozat

az 1952. évi III. tv. egyes paragrafusainak alkotmányellenességéről

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság dr. Feldmájer Péter ügyvéd (Kecskeméti 2. sz. Ügyvédi Munkaközösség, Kecskemét, Klapka u. 4.) indítványozónak a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény tárgyaláson kívüli elintézést lehetővé tevő rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére benyújtott indítványa tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 225. § (6) bekezdésének a tárgyalás kitűzése nélküli elintézésre vonatkozó rendelkezése, továbbá a 256/A §-ának (1) bekezdése b) - e) pontjai, 256/B §-a, 333. §-a, 334. §-a, 376. §-a és 387. §-ának (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti. A megsemmisített rendelkezéseket a határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni.[1]

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó egy konkrét ügy kapcsán annak megállapítását kérte, hogy a Polgári perrendtartás (Pp.) 333. §-ának (1) bekezdése és minden olyan rendelkezése, amely az ügyek érdemének tárgyaláson kívüli elbírálását a felek hozzájárulása nélkül lehetővé teszi, szemben áll a Magyar Köztársaság Alkotmányával, ezért e rendelkezések hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. Cikkére, amely szerint "mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el".

Az Igazságügyi Minisztérium államtitkárának az indítványra adott észrevételei szerint a Pp. 333. §-a, amely közel 20 éves rendelkezés, valóban anakronisztikussá vált, ezért a közigazgatási bíráskodásról szóló, 1989. decemberben benyújtott, de még nem tárgyalt törvényjavaslat azt úgy kívánja módosítani, hogy a bíróság a pert tárgyaláson kívül csak akkor bírálhassa el, ha tárgyalás tartását nem kérik.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta.

A tárgyalási elv, a nyilvánosság, a szóbeliség és a közvetlenség a polgári peres eljárás alapelvei közé tartozik. Ezek az alapelvek a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény konkrét rendelkezéseiben is érvényesültek. Egyszerűsítési és gyorsítási szempontokra hivatkozva az 1972. évi 26. tvr. hozott áttörést a Pp. 256/A. és 256/B. §-aival a fellebbezési eljárásban, a 333. § és 334. §-okkal az államigazgatási határozatok felülvizsgálata iránti perek elbírálásánál, valamint a 376. § és 387. § (1) bekezdésével a gazdasági perek külön szabályai között.

A fellebbezés tárgyaláson kívüli elintézésének lehetővé tétele mellett azonban a Pp. 256/A §-ának (3) bekezdése 1972-től azt a garanciális rendelkezést is tartalmazta, hogy ha a fellebbező fél a tárgyalás kitűzését kéri, a kérelem teljesítése - néhány kivételtől eltekintve - nem tagadható meg. E rendelkezés azonban az 1979. évi 31. tvr. 26. §-ának (2) bekezdése értelmében hatályát vesztette, tehát ezt követően a bíróság a fél kérelmétől függetlenül választhatott a tárgyalás kitűzése vagy a tárgyaláson kívüli elintézési mód között.

A magyar polgári peres eljárás így ellentmondásba került a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. Cikkével annak ellenére, hogy utóbbi az 1976. évi 8. tvr.-rel kihirdetésre került.

Az egyezségokmány fent már idézett Cikkével egyezően tartalmazza a Magyar Köztársaság Alkotmányának 57. § (1) bekezdése, hogy "a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el". A Polgári perrendtartásnak azok a rendelkezései tehát, amelyek a felek kérése ellenére lehetővé teszik a per tárgyaláson kívüli elbírálását, alkotmányellenesek.

Az 1989. évi XXXII. tv. 40. §-a szerint, ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét teljesen vagy részben megsemmisíti. E törvényi rendelkezésnek megfelelően járt el az Alkotmánybíróság, amikor a Polgári perrendtartás alkotmányellenesnek minősülő rendelkezéseit megsemmisítette.

III.

A megsemmisített rendelkezésen kívül vizsgálta még az Alkotmánybíróság a Pp. 257. §-ának második mondatát is. Ez a végzés elleni fellebbezés tárgyában teszi lehetővé a tárgyaláson kívüli határozat hozatalát. A Pp. 212. §-ának (1) bekezdése értelmében a per érdemében a bíróság ítélettel határoz, végzés alakjában a per során felmerült egyéb kérdésekben jelenik meg a határozat.

A perek alapos és gyors tárgyalásáról a Pp. 3. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság hivatalból gondoskodik.

Az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése a fél jogait érintő kérdések tárgyaláson történő elbírálását teszi kötelezővé, a per során felmerült más - a fél jogait nem érintő - kérdésekben hozandó határozatok tárgyaláshoz kötése csak a bíróság munkáját nehezítené, és a határozat meghozatalát késleltetné.

Ezeket a szempontokat mérlegelve az Alkotmánybíróság a Pp. 257. §-ának második mondatát nem találta alkotmányellenesnek, ezért annak megsemmisítése nem volt indokolt.

Az Alkotmánybíróság e határozatát az indítványozónak és a Magyar Köztársaság igazságügyi miniszterének kézbesíti. A Magyar Közlönyben való közzététel az 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Hercegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 354/B/1990/5