BH 1996.12.644 A szülő kapcsolattartási jogának megvonására csak olyan súlyosan felróható magatartások miatt kerülhet sor, amelyek miatt a gyermek érdekét még a korlátozott kapcsolattartás is sértené [Csjt. 92. § (1) és (4) bek., 51/1986. (XI. 26.) MT r. 22. § (1) bek., 24. § (2) bek., 25. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek 1992. április 21-én kötött házasságát felbontotta, az 1992. június 10-én született Zoltán Ádám utónevű gyermeküket a felperesnél helyezte el, az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, és az alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást akként szabályozta, hogy az alperes jogosult a gyermeket minden hónap második és negyedik szombatján 12-16 óra között a felperes lakásáról magával vinni, és köteles őt oda visszavinni.

Az ítélet indokolása szerint a peres felek 1991 augusztusától élettársak voltak. 1992. februárjában különváltak, majd a felperes terhességére tekintettel házasságot kötöttek, de az életközösség közöttük már nem állt helyre. A gyermek születését követően az alperes kb. három hónapig még kapcsolatot tartott a kisfiúval, de később a felperes és édesanyja ezt nem tették lehetővé, amely miatt az alperes 1992-ben a gyámhatóság segítségét is kérte. A gyermeket, akinél kétféle betegségre utaló tüntetek (beszédfejlődésének elmaradása, eszméletvesztéssel járó rosszullétek) jelentkeznek születése óta, édesanyja segítségével a felperes neveli és gondozza. Mindezekre tekintettel a házasság felbontásával egyidejűleg a gyermeknek a felperesnél történő elhelyezése indokolt, de a felperesnek a gyermek és az alperes közötti kapcsolattartás teljes megvonására irányuló kérelme alaptalan: a felperes nem bizonyította, hogy őt az alperes tettlegesen bántalmazta, az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény szerint sem a gyermek fennálló betegségei, sem az alperes személyisége nem zárja ki a korlátozott mértékű kapcsolattartást, és az alperes ellen lőfegyver tiltott használata miatt indult szabálysértési eljárások sem indokolják, hogy az alperes a gyermekkel egyáltalán ne érintkezhessék. Ezért a Csjt. 92. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes köteles az alperes részére az említett néhány órás kapcsolattartási lehetőséget biztosítani.

Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes az alperes kapcsolattartási jogának megvonását kérte.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezésével érintett részében az első fokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az 51/1986. (XI. 26.) MT rendelet (a továbbiakban: Ágr.) 22. §-ának (1) bekezdése értelmében a kapcsolattartás célja, hogy az arra jogosult szülő a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően elősegítse, a szülő és a gyermek közötti családi kapcsolatot fenntartsa. A kapcsolattartás céljából kiindulva az alperes nem zárható el attól, hogy gyermekével rendszeresen érintkezzék. Az alperes nem bizonyította, hogy az alperes vele, illetőleg a gyermekkel szemben olyan magatartást tanúsítana, amely indokolná azt, hogy az alperes a gyermekkel egyáltalán ne tartson kapcsolatot. Az Ágr. 24. §-ának (2) bekezdése értelmében a kapcsolattartásról a bíróság a szülő méltányos igényének, körülményeinek és a kiskorú korának, egészségi állapotának figyelembevételével a gyermek érdekében dönt. Az elsőfokú bíróság mindkét fél méltányos igényeit, körülményeit, a kiskorú korát és egészségi állapotát értékelte, amikor az alperesnek igen korlátozott mértékű kapcsolattartási jogot biztosított; annak kizárása semmivel nem indokolt.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte annak megváltoztatását és az alperes kapcsolattartás iránti viszontkeresetének elutasítását. Álláspontja szerint az alperes felróható magatartására tekintettel a Csjt. 92. §-ának (4) bekezdése alapján a kapcsolattartás jogának megvonása indokolt.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.