3376/2020. (X. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 118. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó magánszemély jogi képviselője (dr. Galambos Károly Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában, illetve annak kiegészítésében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) és b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] Az indítványozó az ügyében született másodfokú közigazgatási határozat ellen kívánt bírósághoz fordulni. Keresetét jogi képviselője útján elektronikus úton terjesztette elő az elsőfokú bíróságnál, amely azonban a keresetlevelet visszautasította a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontjára hivatkozással, mivel az első fokon eljáró közigazgatási szerv helyett közvetlenül a bíróságon nyújtotta be elektronikus úton a keresetlevelet, amely így elektronikus úton, de nem a jogszabályban meghatározott módon előterjesztettnek minősült. A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, a Kp. 118. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással, azonban a Kúria a 2019. november 5-én meghozott Kfv.III.38.202/2019/2. számú végzésével a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta. A panaszban támadott rendelkezések szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a) a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása, vagy b) a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége miatt indokolt.
[3] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezések sértik az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltósághoz való jogot, az IV. cikk (1) bekezdése szerinti személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz, a XXVIII. cikk (7) bekezdés szerinti hatékony jogorvoslathoz való jogot, valamint a XV. cikk (1)-(2) bekezdése szerint törvény előtt egyenlőség követelményét, illetve a diszkrimináció tilalmát. Az indítványozó mindezeken túl a Kúria befogadási feltételekkel kapcsolatos jogértelmezését, annak indokoltságát, illetve törvényességét is vitatta, ugyanakkor a Kúria végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt nem terjesztett elő.
[4] 2.1. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét abban látja, hogy álláspontja szerint a két befogadási feltétel általános és hiányos, továbbá nem képes biztosítani a tisztességes bírósági eljárást a rendkívüli jogorvoslati eljárás során.
[5] Álláspontja szerint a Kp. 118. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt feltételek nem függnek össze a közigazgatási per lényeges céljával, azzal, hogy a közigazgatási szerv által hozott döntés törvényes-e, hanem "diszkrecionális válogatást" tesz lehetővé. Az indítványban foglaltak szerint kérdéses, hogy a törvényesség biztosításával és a törvénytelenségek megszüntetésével más törvényi cél - jelen esetben a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása és a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége - a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságával kapcsolatban előírható-e, és ha ez utóbbi a Kúria gondos mérlegelése alapján nem áll fenn, akkor az esetleges törvénytelenség ezen cél érvényesíthetősége hiányában - az I. cikk (1) bekezdése szerinti teltételekre tekintettel - fenntartható-e a felülvizsgálati kérelem befogadásának mellőzésével. Mindezeken túl ezen befogadási feltételekre vonatkozó tények bemutatása, illetve azok valószínűsítése nem róható a felperes terhére, mivel nem kötelező tartalmi elemei a keresetlevélnek.
[6] Álláspontja szerint az ilyen befogadás tekintetében is objektív, átlátható, valós indokolást kellene a bíróságnak a határozatában adnia. Ez a követelmény azonban nagyon nehezen deríthető fel a jogi norma szövegéből. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjából az indítványozó szerint nem állapítható meg, hogy az általa megjelölt jogszabálysértések mikor ütik meg azt a feltételt és mi által teljesülhet az a feltétel, hogy a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása miatt szükséges a felülvizsgálat. A törvény helyett ezt a jelentős befogadási feltételt a bírói gyakorlat nem alakíthatja ki. A Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége pedig gumiszabálynak minősíthető.
[7] Az indítványozó hangsúlyozza, hogy az egyéni jogvédelem törvényességét (és ezáltal alkotmányosságát) nem zárhatja ki a Kp. 118. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt - tulajdonképpen az embert érintő közigazgatási cselekmények törvényességi követelményét tekintve - másodlagos, többnyire hivatali érdekből megfogalmazott és azt alátámasztó szempontok.
[8] 2.2. A jogorvoslathoz való jogból fakadóan az indítványozó szerint jogorvoslat esetén az ügyek nem kerülhetnek elbírálásra korlátok nélküli szelekciós kiválasztással.
[9] 2.3. Az indítványozó hivatkozott továbbá a személyi szabadsághoz és biztonsághoz való alapvető jogra is, álláspontja szerint annak tartalmából nem lehet kirekeszteni a jogbiztonsághoz való jog érvényesülését. Ennek hiányában a polgár cselekvési szabadsága nem teljes, nem tud eleget tenni adott esetben a jogilag releváns kötelezettségének sem, azaz, hogy mit kell tennie a Kp. 118. § (1) bekezdésében foglalt befogadási célok teljesüléséhez. A szabadság és személyi biztonsághoz való jog érvényesülése érdekében a jogalkotónak biztosítania kell azt a jogi környezetet, hogy a jogait a polgár gyakorolni tudja.
[10] 2.4. Álláspontja szerint az emberi méltósághoz tapadó körülmény, hogy a hatóságok, bíróságok az ember által kezdeményezett eljárásokat miként folytatják le, a támadott rendelkezések ezt a célt nem segítik elő.
[11] 2.5. Az Alaptörvény XV. cikk szerinti törvény előtti egyenlőség és egyéb helyzet szerinti diszkrimináció sérelmét abban látja, hogy a támadott rendelkezések lehetővé teszik a szelektálást azoknak a terhére, akik a törvénysértést nem a Kp. 118. §-ában megfogalmazott célokra figyelemmel kérik felülvizsgálni.
[12] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
[13] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). E követelménynek az alkotmányjogi panasz nem felel meg, az alábbiak szerint.
[14] 3.1. A támadott szabályozás a felülvizsgálati eljárás lefolytathatóságának feltételeit rögzíti. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való jog nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati rendszer létét, a jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. A felülvizsgálat - mint rendkívüli jogorvoslat -az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel tehát nem hozható összefüggésbe (3233/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [16]; 3221/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [40]).
[15] 3.2. A befogadási feltételek szabályozását illetően az Alkotmánybíróság már több korábbi döntésében kimondta, hogy a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat szabályozása során a törvényhozás meghatározhatja a felülvizsgálat alá eső jogerős döntések körét. Az a körülmény pedig, hogy nem minden végzés ellen van helye felülvizsgálatnak, összhangban van a jogintézmény rendkívüli jogorvoslati jellegével (3019/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [27]; 3221/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [41]). Annak megítélése továbbá, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogitörvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; 3308/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [20]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [22]).
[16] Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján tehát megállapítható, hogy egyrészt széleskörű mérlegelési lehetősége van a jogalkotónak, amikor a rendkívüli jogorvoslati eljárások szabályrendszerét megalkotja, nem köteles minden döntéssel szemben biztosítani a felülvizsgálat lehetőségét, másrészt ezen szabályrendszer értelmezése a bíróságok feladata, mely alapvetően nem vet fel alkotmányossági problémát. A jog tartalmának "megtalálása" a jogértelmezést végző szervek alapvető feladata, a támadott rendelkezések pedig nem tartalmaznak a bíróságok és a felek számára értelmezhetetlen jogfogalmakat, még ha másként is ítélik meg azok tartalmát, így annak tényét, hogy mennyire szorulnak értelmezésre az adott rendelkezések, illetve azok tartalommal való kitöltésének lehetséges terjedelmét az Alkotmánybíróság nem vizsgálja, tekintettel arra, hogy az nem veti fel a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét.
[17] 3.3. Ugyanezen megfontolásból nem merül fel a törvény előtti egyenlőség sérelme sem. Ez akkor valósulhat meg egy jogorvoslati eljárás szabályozásával összefüggésben, ha akár a jogszabályok, akár a jogalkalmazó szervek a jogalanyok egy köre számára biztosítanak valamely eljárási eszközt, míg a velük összehasonlítható helyzetben lévő más személyek számára nem, és e megkülönböztetés önkényes, vagyis nincs tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű indoka (az alkalmazandó tesztre ld. 14/2014. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [32]; 32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [80]; 3248/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [7]). Az Alaptörvény azonban eleve nem biztosít alanyi jogot arra, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelmét érdemben elbírálják, és ugyan az indítványozó alapvetően azt kifogásolta, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések értelmezése révén szelektálhat a Kúria az ügyek között, azonban ez a lehetőség a fentiekben hivatkozottak szerint az eljárás rendkívüli jogorvoslati jellegéből fakad és az ügyek tárgyára vonatkozik. Az indítványozó mindezeken túlmenően nem terjesztett elő érvelést arra vonatkozóan, hogy miért önkényes a nem a jogszabályban meghatározott módon előterjesztett kérelmek vonatkozásában a felülvizsgálat mellőzésének lehetősége a támadott jogszabályi rendelkezések alapján.
[18] Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdés szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalma az alapjogok tekintetében és egyúttal védett tulajdonság alapján tett különbségtételt tiltja. Ezzel összefüggésben az indítványozó nem hivatkozott arra, hogy mely védett, vagyis megváltoztathatatlan, vagy csak jelentős nehézségek árán megváltoztatható személyes tulajdonsága miatt érte diszkrimináció.
[19] 3.4. A személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog tartalmát tekintve az ember fizikai biztonságát jelenti az állam egyes olyan intézkedéseivel szemben, amelyek lehetővé teszik a fogvatartását, illetve a szabadságába történő önkényes beavatkozást. Az indítványozó ezt az alapjogot összekapcsolja a jogbiztonság követelményével azt kifogásolva, hogy a címzettek számára nem egyértelmű, mit kell tenniük a kérelmük befogadásához. Megállapítható azonban, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárás feltételrendszerének szabályozása és a fenti alapjog között nem áll fenn kapcsolat, egy rendkívüli jogorvoslati eszköz igénybevételének korlátozottsága és annak értelmezhetősége önmagában nem érinti a személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jogot. Hasonlóképpen nincs közvetlen kapcsolat az emberi méltóság védelme és a között, hogy a bíróságok - a befogadást illetően - hogyan folytatnak le eljárásokat, ezzel összefüggésben az indítványozó nem terjesztett elő olyan érveket, amelyek alapján vizsgálható lenne, hogy a támadott szabályozás miként teszi lehetővé az emberi méltóság megsértését.
[20] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelem egyrészt nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, másrészt a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában meghatározott követelményének, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2020. október 6.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Varga Zs. András
előadó alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/103/2020.