BH 1998.10.490 Szerződésen alapuló televíziós közvetítési és sugárzási jogok gyakorlásának azonnali hatályú felmondással való akadályozása a jogosultat vagyoni károsodással fenyegeti, ezért - az egyéb törvényi feltételek fennforgása esetén - e magatartástól a bíróság ideiglenes intézkedéssel eltilthatja az alperest [1996. évi LXIV. tv. (Stv.) 16. § (1) bek. g) pont, Pp. 156. § (1) bek.].

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a hazai NB I-II. osztályú labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési és sugárzási jogának hasznosítására kizárólag az I. r. felperes jogosult, az I. r. alperesnek az 1998. február 23-án írt felmondása érvénytelen, azaz az 1996. október 8-án létrejött szerződések hatályosak, az I. r. alperes a fenti jogok hasznosítására közvetlenül nem jogosult, és kérték az I. r. alperes attól való eltiltását, hogy e jogok hasznosítására bárkivel közvetlenül tárgyalásokat folytasson. Végül annak megállapítását kérték, hogy a II. r. alperes az NB I-es labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítésével jogsértést követett el, és kérték a II. r. alperes attól való eltiltását, hogy a jövőben e labdarúgó-mérkőzésekről közvetítsen. Egyben ideiglenes intézkedéssel kérték az I. r. alperes attól való eltiltását, hogy a jogokkal kapcsolatban másokkal tárgyalásokat folytasson, illetve szerződést kössön, a II. r. alperes attól való eltiltását, hogy az I. r. felperes engedélye nélkül engedélye nélkül a labdarúgó-mérkőzésekről közvetítsen.

A felperesek keresetüket arra alapították, hogy a hazai NB I. és II. osztályú labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési jogának értékesítésével kapcsolatos jogosultságot az I. r. felperes a gazdasági társaságot létrehozó társasági szerződéssel, illetve az I. r. alperessel 1996. október 8-án megkötött szerződéssel megszerezte. E jogot az I. r. felperes kizárólagosan gyakorolhatja, így e jogát sérti az I. r. alperesnek az a magatartása, hogy a szerződést indokolás nélkül felmondva a közvetítési jogok értékesítésével kapcsolatban másokkal tárgyalásokat folytat, másoknak engedélyt ad, illetve a II. r. alperes ezen engedély alapján már ténylegesen közvetít is a labdarúgó-mérkőzésekről.

Mindkét alperes az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását kérte, vitatva az I. r. felperesnek e jogok értékesítésével kapcsolatos jogosultságát, különösen azt követően, hogy az I. r. alperes a felperesekkel kötött szerződést azonnali hatállyal felmondta.

Az elsőfokú bíróság végzésével az I. r. alperest azonnali hatállyal eltiltotta attól, hogy a hazai I. és II. osztályú bajnoki labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési és sugárzási joga hasznosítása tárgyában az I. r. felperes engedélye nélkül bárkivel közvetlenül tárgyalásokat folytasson, illetve ebben a tárgyban bárkivel szerződést kössön. Eltiltotta tovább azonnali hatállyal a II. r. alperest attól, hogy az I. r. felperes engedélye nélkül a fenti labdarúgó- mérkőzésekről vagy azok részleteiről - akár egyenes adásban, akár felvételről - közvetítést sugározzon, beleértve a mérkőzésekről közölt összefoglalókat és az ezekből készült összeállítások sugárzását is.

A végzés indokolása szerint a per tárgya az, hogy az I. r. alperes jogszerűen mondta-e fel e labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési jogát engedélyező szerződést. Arra figyelemmel, hogy az I. r. alperes e körben másokkal tárgyalhat, illetve szerződhet, illetőleg amiatt, hogy a II. r. alperesnek már sugárzási szerződése is van az I. r. alperessel, megállapította, hogy a Pp. 156. §-ának (1) bekezdésében említett "jogvitára okot adó állapot" változatlan fenntartására szükség van. Így a felperesek kérelmének megfelelően határozott.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen mindkét alperes fellebbezett.

Az I. r. alperes kérte az elsőfokú bíróság hatásköre hiányának, továbbá annak megállapítását, hogy a bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva. Érdemben is kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és a felperesek kérelme elutasítását. Ezen túlmenően maga is ideiglenes intézkedés meghozatalát kérte az I. r. felperessel szemben, amelyben az I. r. felperest kérte eltiltani a hasonló jellegű cselekedetektől. Az I. r. alperes álláspontja szerint a per tárgyalása a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján nem tartozik a Fővárosi Bíróság hatáskörébe, mert a per tárgyának értéke 10 millió forint alatt van, illetve a c) pont alapján sem állapítható meg a megyei (fővárosi) bírósági hatáskör, mert a per nem minősül szerzői jogi pernek. A felperesek keresete "jogbitorlással" kapcsolatos, amely ügyben a Pp. 11. §-ának (1) bekezdése alapján háromtagú tanácsban kell eljárni. Érdemben pedig arra hivatkozott, hogy a felpereseknek a perbeli jogok megszerzésével kapcsolatos valamennyi szerződése semmis, amelyre az I. r. felperes jogokat nem alapíthat.

A II. r. alperes az elsőfokú végzés megváltoztatását és a felperesek kérelmének az elutasítását kérte. Fellebbezési álláspontja szerint az I. r. alperes a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény (Stv.) 16. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján kizárólagos jogosultja a sportversenyek közvetítésére vonatkozó kereskedelmi jognak, így jogszerűen adott engedélyt a televíziós közvetítésekre.

A fellebbezések közül (kisebb részben) csak az I. r. alperes fellebbezése alapos.

A Pp. 156. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság kérelemre ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a kereseti kérelemben (viszontkeresetben), illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítését, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező külön méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. A bíróság az ideiglenes intézkedés elrendelését biztosítékadáshoz kötheti. A kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell.

Az ideiglenes intézkedés megvalósításához tehát az alábbi együttes feltételeknek kell fennállnia:

A kérelmezőnek a kereset indítását követően valószínűsítenie kell, hogy fennáll az alperesnek a jogvitára okot adó releváns magatartása és ezzel összefüggően a Pp. 156. §-ának (1) bekezdésében meghatározott külön indokok valamelyike, és megállapítható, hogy az ideiglenes intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket.