BH 1981.4.141 I. Szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból vagy más jogviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe tartozó megoldásokat dolgozzon ki. A találmány szolgálati jellegét a törvény határozza meg, e tekintetben a törvény szabályozza a felek rendelkezési jogosultságát is. Arra nincs lehetőség, hogy a feltaláló szolgálati jellegűnek ismerjen el olyan találmányt, amely a jogszabályban meghatározott feltételek szerint nem szolgálati találmány [Ptk. 86. §, 1969. évi II. tv. 9. § (1) és (2) bek.]

II. A szabadalmat, illetőleg a szabadalmi igényt át lehet ruházni. Ennek feltétele azonban a határozott átruházási szándékot érvényre juttató szerződés [1969. évi II. tv. 15. § (1) bek.].

I. V. Gy. felperes karbantartó lakatos volt az alperesnél. A karbantartási művezető és csoportvezető közvetlen irányítása alatt végezte a részére kiadott - általában az üzem gépeinek, termelő és szállító eszközeinek üzemképes állapotban tartása végett szükséges - munkát.

A felperes 1966. november 30. napján újítási javaslatot nyújtott be az alpereshez "Autosyphon patron doboz betétjének megváltoztatása és a csomagolás gépesítése és patronrendezése" címmel. A javaslathoz egy dobozbetét rajzát csatolta.

A javaslatot a vállalat az újítási naplóba bevezette.

1966. december 4-én a felperes az újítását a következőkkel egészítette ki: a csomagoláshoz a régi patrontöltő gépeket használja fel, amelyek egyszerű, kevés munkával átalakíthatók. A csomagolás szállító szalag helyett vibrációs asztallal is megoldható. Ebben az esetben a mérlegelő gépeket párhuzamosan sorban helyezi el, a mérlegelő gépekről a patronokat a vibrációs asztalra vezeti, amelynek a végéről tizes rendszerben csomagolhatók. Így egy műszak termelését 2-3 fő becsomagolja. Előadta, hogy ha szükséges és célszerű, borogató gépet is készít. Egy darabot kicsiben már el is készített. A syphon TMK műhelyben megtekinthető.

Az alperes 1967. február 16. napján kísérleti szerződést kötött az újítóval. Az 1967. február 28-án kelt szerződéssel kiegészített kísérleti szerződés szerint 1967. április 30-ig vállalták a kísérlet elvégzését. Abban állapodtak meg, hogy az újító az újítás kísérleteinek lefolytatásánál munkaidőn túl működik közre, illetve munkát végez a művezető által megjelölt négy fővel együtt, amit kísérleti naplóban rögzítenek és a túlóra-előírásoknak megfelelően díjaznak.

A kísérleti szerződés alapján végzett munkáról 1967. február 28-tól kezdve kísérleti naplót vezettek. A napló szerint az ott megjelölt szerelési munkára (fűrészelés, hegesztés, fúrás, szabás, menetkészítés, esztergályozás, sajtolás, tömítés, köszörülés, illesztés, összeszerelés, reszelés, sablonkészítés, hajlítás, csapágyszerelés, festés, próbaüzemelés) összesen 235 munkaórát fordítottak 1967. március 25-ig.

1967. június 22-én újabb kísérleti szerződés jött létre a felek között, amely szerint a vállalat igazgatója az újítási javaslatot kísérletre teljes egészében elfogadta azzal, hogy a kísérlet befejezésének időpontja 1967. július 24. Kikötötték, hogy az újító az újítás kísérleteinek a lefolytatásában munkaidőn túl közreműködik, illetve a szükséges munkát elvégzik a külön célfeladatban meghatározott 11 fővel együtt, amelyért az alperes célprémiumot fizet.

Az alperes 1967. június 10. napján egy db vibrációs csomagológép határidőre történő elkészítéséért a felperes és további 11 névszerint megjelölt dolgozó részére 12 000 Ft célprémiumot tűzött ki a munkás béralap terhére. Határidőként 1967. július 24. napját jelölte meg azzal, hogy a csomagológépet kipróbálva üzemszerű használatnak megfelelő állapotban kell átadni, személyenként a prémiumot a munkában eltöltött idő szerint kell elosztani.

A felek 1967. november 23. napján újítási megvalósítási szerződést kötöttek, amelyben a felek megállapították, hogy a felperes újítási javaslata alapján valósult meg a csomagolás gépesítése 1967. november 9-én, az újítás üzemszerű alkalmazásba vételének az időpontjaként 1967. november 27. napját jelölték meg.

A felperes 1968. augusztus 12-én szabadalmi bejelentést nyújtott be az Országos Találmányi Hivatalhoz "Berendezés prizmatikus alakú tömegcikkek félautomatikus vagy automatikus csomagolásra" címmel. Az alperes 1968. szeptember 19-én kelt levelében bejelentette az Országos Találmányi Hivatalhoz, hogy a felperes által benyújtott találmányra mint szolgálati szabadalomra igényt tart. A szükséges eljárás lefolytatása után az Országos Találmányi Hivatal a találmányra szabadalmat adott, szabadalmasként az alperest, feltalálóként V. Gy-t jelölte meg.

1968. december 13. napján a felek szerződést kötöttek az újítási javaslat hasznosítására. Megállapították, hogy az újítási kísérleti szerződésben meghatározott kísérletek eredményesek voltak, ezért a vállalat a javaslatot hasznosításra elfogadta. Az újítási díj összegét 55 000 Ft-ban állapították meg azzal, hogy ez az összeg egyszer s mindenkorra kielégíti a felperes újítási díj és esetleges találmányi díj iránti igényét is. A díjmegállapításnál azt is figyelembe vették, hogy az újítási javaslatot szolgálati találmányként való elbírálásra és szabadalmaztatásra az OTH-hoz benyújtották. Kimondták, hogy ezután a vállalat szabadon rendelkezik az újítás - esetleges szabadalom - felhasználását illetően a vállalaton belüli bármely területen, de kimondották, hogy ha más vállalatnál használják fel, ha az alperes más vállalat részére értékesíti, az újítóval esetenként szerződést köt.

Az alperes 1970. május 12-én a szabadalom hasznosítását a CVTF Vállalat részére 60 000 Ft hasznosítási díj fejében engedélyezte. A peres felek 1970. június 25-én megállapodtak, hogy az alperes a befolyt hasznosítási díj 80%-át fizeti ki a felperesnek feltalálói díjként. 1972. február 21-én új szerződést kötöttek, amely szerint az alperes gépenként 24 000 Ft feltalálói díjat fizet a felperesnek a szabadalom-hasznosítás engedélyezésével kapcsolatban befolyt összegből.

1970-ben az alperes 5 gép után 300 000 Ft hasznosítási díjból 240 000 Ft feltalálói díjat fizetett a felperesnek. Az alperes 1973. márciusában két csomagológéppel kapcsolatban 60 000 Ft, egy további csomagológép tekintetében pedig 250 000 Ft hasznosítási díj ellenében engedélyezte a szabadalom alkalmazását, és kifizetett a felperes részére gépenként 24 000 Ft feltalálói díjat.

II. A felperes módosított keresetében kérte megállapítani, hogy a perbeli találmány nem szolgálati találmány, ezért a szabadalmi oltalom a felperest illeti meg. Kérte továbbá az alperest az általa felvett szabadalom-hasznosítási díj és a kifizetett feltalálói díj különbözeteként jelentkező 358 000 Ft-ból a szabadalom fenntartásával és az értékesítéssel felmerült összeggel csökkentett rész megtérítésére, valamint kamat és perköltség fizetésére kötelezni.

Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a felperes munkaviszonyon kívüli jogviszony alapján dolgozta ki a megoldást, ennek a kidolgozásáért ellenértéket és célprémiumot kapott, a megoldás kidolgozásában a vállalat több más dolgozója is részt vett. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a megoldás felett az 1968. december 13-án kelt szerződés alapján rendelkezési jogot nyert.