EH 2004.1146 I. Az álképviselő jognyilatkozata a képviseltet nem köti, így kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában a szerződés nem jön létre [Ptk. 219. § (1)-(2) bek., 221. § (1) bek.].
II. Nem létező szerződésből eredő elszámolásra a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 112-113. §, 193. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes és a felperes között 2002. augusztus 17. napján kötött gépjármű adásvételi szerződés, valamint az I. és a II. r. alperes között 2002. szeptember 5-én létrejött vételi jog, elidegenítési és terhelési tilalom kikötésére vonatkozó megállapodás érvénytelen. A bíróság az I. r. alperest a Peugeot típusú gépjármű, a II. r. alperest pedig a gépjármű törzskönyvének a kiadására kötelezte. A felperest 3 500 000 Ft és kamataiban marasztalta az I. r. alperes javára, akit viszont havi 140 000 Ft használati díj megfizetésére kötelezett. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes 2002. április 23-i kezdő időponttal felszámolás alatt áll, törvényes képviselője a felszámoló. A felperes volt üzletvezetője által 2002. szeptember 5-én a perbeli gépjármű értékesítésére kötött szerződés a Ptk. 221. §-ának (1) bek., illetve 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis, ezért a Ptk. 237. § (1) bekezdése értelmében az eredeti állapotot kellett helyreállítani. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes vételár visszafizetési kötelezettségét nem érinti, hogy nevében álképviselő járt el, a visszafizetendő vételár nem minősül kárnak, az a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként jár vissza.
A másodfokú bíróság a felperes és az I. r. alperes fellebbezése folytán hozott ítéletével, azzal hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy megállapította a felperest a pénzfizetési, az I. r. alperest a gépjármű kiadásának kötelezettsége egyidejűleg terheli. A másodfokú bíróság a felperes jogi érvelését nem fogadta el. Álláspontja szerint a felperest attól függetlenül terheli a vételár visszafizetésének a kötelezettsége, hogy az álképviselő az I. r. alperestől felvett vételárat átadta-e a felperesnek. Amennyiben nem, erre a Ptk. 221. §-ának (2) bekezdése alapján lesz kötelezhető. A felek által kötött szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis, ennek jogkövetkezményeként az I. r. alperes köteles a gépjárművet a felperes birtokába adni, a felperes pedig ezzel egy időben annak vételárát megfizetni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben a jogerős ítélet részbeni megváltoztatásával a 3 500 000 Ft és ennek kamataira vonatkozó marasztalásának mellőzését kérte. A jogszabálysértést a Ptk. 221. §-ának és 237. §-ának megsértésében jelölte meg. A helyes jogi álláspont szerint az álképviselő eljárása folytán nem jött létre szerződés az I. r. alperes és a felperes között. A létre nem jött szerződés alapján a felperes birtokából kikerült vagyontárgyat az I. r. alperes köteles kiadni. Attól függetlenül azonban, hogy a szerződés semmis, vagy létre nem jött szerződésnek minősül-e a feleknek azt kell kiadniuk az eredeti állapot helyreállítása folytán, amihez hozzájutottak, tehát a kapott szolgáltatásokat. A felperes nem kötelezhető olyan szolgáltatás visszafizetésére, amelyet nem ő kapott meg. Hivatkozott a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében írt általános jogelv megsértésére is, mert az I. r. alperesnek tudnia kellett a cégjegyzékből, hogy a vele szerződő félnek képviseleti jogosultsága nincsen. A Ptk. 221. §-a szerint az álképviselő kártérítési felelőssége az általa kötött szerződés alapján a vele szerződő féllel, tehát az I. r. alperessel szemben áll fenn.
Az I. r. alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az álképviselő által kötött szerződés jogszabályba ütközik, tehát semmis. Az eredeti állapot helyreállítása szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy a másik szerződő fél által nyújtott szolgáltatást ki vette át, illetve a pénz befolyt-e az álképviselt eladó számlájára. Arra is hivatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint a kereseti követelés jogcímének megváltoztatását jelenti, amelyre nincsen törvényes lehetőség.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A Ptk. 219. §-ának (1)-(2) bekezdése értelmében más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni, a képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté. Képviselőnek csak az minősül, akinek törvényen, hatósági rendelkezésen, alapszabályon vagy meghatalmazáson alapuló képviseleti joga van vagy a Ptk. 220. §-ának (1) bekezdése értelmében őt képviselőnek kell tekinteni. Kötelmet a képviselt és a másik fél között csak a valódi képviselő jognyilatkozata keletkeztet. Az álképviselő cselekménye a Ptk. 221. §-a szerint a képviseltet nem köti, s mivel nincsen olyan kölcsönös akaratnyilatkozat, amely a képviselt nyilatkozatának minősülne, szerződés sem jöhet létre. A törvény azonban lehetővé teszi, hogy a képviselt, akaratának utólagos kifejezésével az álképviselő eljárását jóváhagyja, ezzel magára nézve kötelezőnek ismerve el a nevében tett jognyilatkozatot. Ennek hiányában azonban az álképviselő által képviselt és a másik fél között szerződési kötelem nem jön létre, a felperes tehát nem vált eladóvá. A törvény a szerződésről, annak érvénytelenségéről nem is tesz említést, hanem nyomban az álképviselő kártérítési felelősségét szabályozza. Az álképviselő jogellenes magatartása viszont nem a képviselt és közte, hanem a vele szerződő fél között keletkeztet szerződésen kívüli kötelmet, amely a kártérítési felelőssége alapjául szolgál. Szerződés hiányában az I. r. alperesnek a dolog birtokban tartására nem keletkezett jogcíme, ezért a jogalap nélkül birtokolt gépjárművet a Ptk. 193. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a dolog birtoklására jogosultnak kiadni. A dolog birtoklására a Ptk. 112. §-a szerint annak tulajdonosa a felperes jogosult, aki annak visszaadását a Ptk. 113. §-ának (3) bekezdése alapján jogszerűen követelheti. Az I. r. alperes csak akkor tagadhatná meg a dolog kiadását, ha a Ptk. 118. §-ában írt feltételek mellett a dolog tulajdonjogát megszerezte. Erre azonban maga sem hivatkozott. A felperes birtokába a nem létező szerződés folytán ellenérték nem került, ezért azzal a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint nem tartozik elszámolni. Az eredeti állapot helyreállítására akkor kerülhetne sor, ha a szerződés a felek akaratából létrejött, de a törvényben meghatározott okból semmis, így arra jogot alapítani nem lehet.
A felperes a keresetében az érvényesíteni kívánt jogot, a dolog visszaadását arra alapította, hogy nevében olyan személy kötött szerződést, aki képviseleti joggal nem rendelkezett. Az álképviselő által kötött szerződés jogi megítélésében - nem létező, vagy semmis szerződés - mutatkozó bizonytalanság a jogcím helytelen megnevezése - az érvényesíteni kívánt jog és annak alapjául szolgáló tények megjelölése esetén - nem lehet akadálya a jogerős ítélet jogszabálysértő voltának megállapítására irányuló felülvizsgálati eljárásnak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a 3 500 000 Ft-ot és kamatai megfizetését helybenhagyó rendelkezését a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és új határozatot hozott, amellyel az elsőfokú ítéletet a rendelkező részben írtak szerint részben megváltoztatta.