A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37852/2009/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1993. évi LV. törvény (Ápt.) 1. §, 11. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kalas Tibor, Kaszainé dr. Mezey Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.33787/2008/11., *Kúria Kfv.37852/2009/8.* (BH 2010.7.199)

***********

Kfv.II.37.852/2009/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a Igazságügyi és Rendészeti Miniszter alperes ellen állampolgársági bizonyítvány ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. június 22. napján kelt 20.K.33.787/2008/11. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 13. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - az alulírott napon - megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 20.K.33.787/2008/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (azaz húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy az Sz-án született, a trianoni békeszerződés folytán magyar állampolgárságát elvesztett édesanyától származó felperes 2005. július 7-én magyar állampolgársága fennállását igazoló állampolgársági bizonyítvány kiadását kérte, mely kérelmét - a Fővárosi Bíróság 17.K.34.589/2006/13. számú ítéletével elrendelt új eljárásban - az alperes a 2008. július 17. napján kelt 106-Á-20207/1-2008. számú határozatában elutasította. Megállapította, hogy a felperes a visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló 1941. évi XX. törvénycikk (1941. évi XX. tc.) rendelkezése folytán átmeneti időre megszerezte a magyar állampolgárságot, azonban azt az 1945. évi V. törvénnyel kihirdetett, Moszkvában 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény 2. cikkében vállalt kötelezettségnek eleget tevő, az ország területi változásaira vonatkozó törvénycikkek hatályon kívül helyezéséről szóló 526/1945. M.E. számú rendelet (526/1945. M.E.rendelet) 1.§-ának 1941. évi XX. tc. hatályon kívül helyezéséről szóló rendelkezése és az 1947. évi XVIII. törvénnyel kihirdetett, 1947. szeptember 15-én hatályba lépett párizsi békeszerződés folytán elvesztette, továbbá azt a magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény (1948. évi LX. törvény) 26.§-a alapján sem szerezte vissza, ezért a kérelem nem teljesíthető.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Állította, hogy 1945-ben - sem a fegyverszüneti egyezmény, sem az 526/1945. M.E.rendelet 1.§-a, sem a párizsi békeszerződés következtében - nem vesztette el magyar állampolgárságát, mert az 1945. évi V. törvény végrehajtásaként meghozott 526/1945. M.E. rendelet nem visszamenőleges hatállyal rendelkezett az 1941. évi XX. tc. hatályon kívül helyezéséről, és a délvidéki területek elvételével egyidejűleg magyar állampolgárságától nem fosztották meg, továbbá magyar állampolgársága a korabeli és a hatályos állampolgársági törvények alapján sem szűnt meg. Hivatkozása szerint kérelmének elutasítása sértette a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (Ápt.) 11.§ (1) bekezdését és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 2.§ (3) bekezdését.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes eljárása nem sértette a Ket. 2.§ (3) bekezdését és határozata nem ellentétes az Ápt. 11.§ (1) bekezdésével, mert a felperes az 1945. január 20-ai fegyverszüneti egyezményben vállalt kötelezettségének megfelelően és az 526/1945. M.E.rendelet 1.§-ának rendelkezése folytán az 1941. évi XX. tc-kel megszerzett magyar állampolgárságát elvesztette, mert azt nem tarthatta meg és a később hatályba lépett rendelkezések - a magyar állampolgárság ideiglenes igazolásáról szóló 5.070/1945.M.E. rendelet (továbbiakban: 5.070/1945.M.E. rendelet) és az 1948. évi LX. törvény alapján - sem szerezte vissza, ezért nem magyar állampolgárként kérte magyar állampolgárságának igazolását, melynek elutasítása törvényes volt.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte.

Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ket. 2.§ (3) bekezdését, és az Áptv. 11.§ (1) bekezdését, az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályok téves értelmezése folytán helytelen döntést hozott, mert magyar állampolgárként megalapozottan kérte állampolgárságát tanúsító állampolgársági bizonyítvány kiadását, így a kérelmét elutasító határozat törvényességének megállapítása jogszabálysértő. Állította, hogy az 1941. évi XX. tc. rendelkezése folytán megszerzett magyar állampolgárságát nem vesztette el, mert a területek visszaadásának kötelezettsége - külön rendelkezés és a hatályon kívül helyezés visszaható hatályának kimondása hiányában - nem jelentette az átadott területeken élő magyarok állampolgárságuktól való megfosztását. Analógiaként utalt a Német Szövetségi Alkotmánybíróság német állampolgársággal kapcsolatos döntésére, valamint a 200/1945.M.E. rendelet és az 1948. évi LX. törvény 31.§-a által rendezett viszonyokra és kérte figyelembe venni a 5.070/1945. M.E.rendelet előírásait, valamint az 1879. évi L. törvénycikk 20.§-ának, az 1948. évi LX. törvény 26.§-ának és 31.§-ának rendelkezéseit.

A felülvizsgálati tárgyaláson kérte, hogy a bíróság a történelmi tényekre, körülményekre és nemzeti érdekekre figyelemmel végezze el az irányadó jogszabályok értelmezését.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, és állította, hogy az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése folytán hozta meg döntését.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján vizsgálta és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból nem jogszabálysértő az alábbiak szerint.