BH 2004.4.130 I. A közúti veszélyeztetés bűntette nem valósul meg, ha a vádlott közúti közlekedési szabályszegésének következményeként nem keletkezik más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető konkrét veszélyhelyzet [Btk. 186. § (1) bek.]

II. A szabálysértés elkövetésétől számított két év elteltével nincs helye a szabálysértési felelősségre vonásnak [1999. évi LXIX. tv. Sztv. 11. § (7) bek.].

I. Az elsőfokú bíróság ítéletében a terheltet közúti veszélyeztetés bűntette miatt 200 napi tétel pénzfőbüntetésre és 1 évi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételét 175 forintban határozta meg.

A másodfokú bíróság 2002. május 24. napján kelt végzésében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 2001. január 23-án 21 óra 45 perc körül a K.-Ny. helységek közötti közút menetirány szerinti jobb oldalán vezette személygépkocsiját, mellyel egy pontosan meg nem határozható hosszúságú kötéllel egy fából készült szánkót vontatott. Az út havas felületű volt, éjszakai látási viszonyok voltak, a terhelt által vezetett gépkocsi sebessége nem ismert. A vontatott szánkón ült a terhelt ismerőse, K. B. A cselekményt az arra haladó rendőrjárőr intézkedése szakította félbe.

Az ügyben hozott bírói határozatok álláspontja szerint a terhelt megszegte a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontját és 46. § (1) bekezdésének rendelkezését, ezáltal megvalósította a Btk. 186. § (1) bekezdésébe ütköző közúti veszélyeztetés bűntettét.

A vonatkozó KRESZ szabályok értelmében "aki a közúti közlekedésben részt vesz köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon." "Személyt szállítani csak a járműnek e célra kialakított álló- vagy ülőhely részén szabad."

Az ítéleti okfejtés szerint A. T. terhelt e szabályok megszegésével veszélyhelyzetet idézett elő, hiszen az éjszakai látási viszonyok közt, a sötét, havas úton vontatott faszánkó megcsúszásának, felborulásának, kisodródásának lehetősége bármikor bekövetkezhetett volna. A vontatott szánkón helyet foglaló személy életét, testi épségét ekként a terhelt közlekedési szabályszegéseivel ily módon veszélyeztette. Ezt tekintetbe véve pedig a terhelt cselekményével elkövette a Btk. 186. § (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntettét, s ezért büntetőjogi felelősséggel tartozik.

II. A másodfokon hozott jogerős határozattal befejezett büntetőügyben a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Az indítvány - az elsőfokú bíróság felterjesztése nyomán - 2002. szeptember 17. napján érkezett a Legfelsőbb Bíróságra, ezért elbírálása során a régi Be. rendelkezéseit kellett alkalmazni.

A védői beadvány szerint az ítéleti tényállás a közvetlen veszély, mint az elbírált bűntett tényállás-eleme tekintetében hiányos, nevezetesen nem rögzíti azt az egyértelmű tényt, hogy a terhelt elbírált magatartásával ilyen veszélyt nem idézett elő. Mindebből pedig az a jogkövetkeztetés adódik, hogy magatartása a neki felrótt bűntett megállapítására sem volt alkalmas, hiszen a közúti közlekedési szabályok megsértése csak akkor valósítja meg a Btk. 186. § (1) bekezdésében megjelölt bűncselekményt, ha az elkövető magatartásának eredménye közvetlen veszélyhelyzet.