A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20911/2008/7. számú határozata szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása (ÁLTALÁNOS szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 239. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685. §, 1978. évi 2. törvényerejű rendelet (Ptké.) 5. §, 1997. évi CLV. törvény (Fgy. tv.) 1. §, 2. §] Bírók: Molnár Ambrus, Németh László, Szűcs József

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.911/2008/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Nagy László Csaba fellebbviteli főügyészségi ügyész által képviselt felperesnek, a dr. Bay Endre ügyvéd által képviselt Korlátolt Felelősségű Társaság alperes ellen általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2008 június 17. napján meghozott, 7.G.41.447/2007/9. számú ítélete ellen, a felperes részéről 10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az első fokú perköltséget a felperes helyett a Magyar Állam köteles megfizetni az alperesnek.

Kötelezi a Magyar Államot, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 24.000 (huszonnégyezer) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében előadta, hogy az alperes a ... kiadója, aki annak értékesítésére szállítási szerződéseket köt gazdálkodó szervezetekkel és más intézményekkel, amelynek során több szerződés megkötése céljából, előre egyoldalúan meghatározott tartalmú általános szerződési feltételeket alkalmaz. A felperes kérelme arra irányult, hogy a bíróság nyilvánítsa tisztességtelennek és ezáltal az alperessel szerződő valamennyi szerződő félre kiterjedően semmisnek az általa alkalmazott általános szerződési feltételek III. pontjának a felmondásra, V/1. és 2. pontjainak az általános kártérítésre, valamint a VI. pontnak a kézbesítés vélelmezett megtörténtére vonatkozó kikötéseit. Emellett kérte az alperes arra kötelezését is, hogy a kikötések tisztességtelenségét megállapító ítéletről szóló közleményt hozzon nyilvánosságra.

Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte, mert jogi álláspontja szerint az általa kötött szerződések nem minősülnek fogyasztói szerződésnek, ezért ezekkel kapcsolatban a felperes nem rendelkezik keresetindítási jogosultsággal [1978. évi 2. tvr. (Ptké. II.) 5. § a) pontja]. Érdemi védekezése a kereset elutasítására irányult, vitatta, hogy szerződéskötéseinél általános szerződési feltételeket alkalmazna.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, valamint kötelezte a felperest az elsőfokú perköltség viselésére, továbbá rendelkezett a le nem rótt kereseti illetékről is. Megállapította, hogy a felperest a Ptké. II. 5. § a) pontja a közérdekű kereset megindítására felhatalmazza, ezért a jelen esetben a per megszüntetésének feltételei nem állnak fenn. A kereset teljesítési lehetőségeinek vizsgálata során azonban abból indult ki, miszerint a felperes perindítási jogát a törvény feltételekhez köti, ezért a kérelem érdemi vizsgálata előtt ezek fennállását elemezte. Rámutatott, hogy a perben nem vitás tényállás szerint az alperes a keresettel támadott szerződéseket gazdasági és szakmai tevékenysége körében kötötte, ezért a következő feltételként azt kellett vizsgálni, hogy az alperessel szerződést kötő személyek fogyasztóknak minősülnek-e. A Ptk. 685. § d) pontja szerint fogyasztónak az a természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet tekinthető, amely nem gazdasági- üzleti- szakmai célból köt szerződést. A Ptk. fogalom-meghatározásában tehát a jogalkotó nem az ügyletkötő természetes vagy jogi személyiségének, hanem ügyletkötési céljának tulajdonít döntő jelentőséget. A perben a felperes nem tudta cáfolni az alperes azon állítását, miszerint magánszemély megrendelője nem volt és kizárólag cégekkel, szakmai szervezetekkel állt üzleti kapcsolatban. Ebből következően az alperessel szerződő felek célja az volt, hogy gazdasági és szakmai tevékenységükhöz használják fel a jogszabálygyűjteményt. Ebből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a keresetben megjelölt szerződések nem minősülnek fogyasztói szerződésnek. A szerződés tárgyára figyelemmel fogalmilag kizártnak minősítette, hogy cégek, szervezetek a jogszabályokat üzleti körükön kívül rendeljék meg. Mivel a közérdekű keresetet csak fogyasztói szerződésekkel szemben lehet előterjeszteni, az elsőfokú bíróság a keresetet a keresetindítási jogosultság hiánya miatt utasította el, ezért érdemben nem vizsgálta, hogy az alperes általános szerződési feltételeket alkalmazott-e, illetve azok tisztességtelenek-e.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan megváltoztatását, keresete teljesítését indítványozta. Annak megállapítása miatt támadta az elsőfokú bíróság döntését, hogy az alperes által kötött szerződések nem minősülnek fogyasztói szerződésnek. Érvelése szerint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv 2. cikkének b) pontjánál a magyar jog szélesebben határozza meg a fogyasztó fogalmát, nem szűkíti le ezt a természetes személyekre. Kiemelte, hogy a Ptk-t e tekintetben módosító törvény miniszteri indokolása rámutat, hogy természetes személyen kívüli jogalanyok fogyasztóként való meghatározása is indokolt, ha az ún. laikus elem fennáll a szerződés megkötésekor. A Ptk. funkcionális megközelítése abból indul ki, hogy a személyek gazdasági, szakmai tevékenységükkel összefüggésben kötnek-e szerződést, vagy ilyen tevékenységük körén kívül. A magyar jogban a nem magánszemély fogyasztó is ugyanolyan védelembe részesül, mint az irányelv alapján a magánszemély fogyasztó. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az alperes által kötött szerződések fogyasztói szerződésnek minősülnek, ezáltal az ügyész aktív perbeli legitimációja fennáll. Sérelmezte az elsőfokú bíróság azon megállapítását, mely szerint a szerződés tárgya eleve kizárja, hogy fogyasztói szerződés jöjjön létre. Álláspontja szerint az alperessel szerződést kötő gimnázium nem tekinthető olyan jogi személynek, amely szakmai vagy gazdasági tevékenysége körében szerződhetett az alperessel. Ilyennek kizárólag az a szerződő fél tekinthető, amely jogszabályalkotással vagy kodifikációval foglalkozik. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság anélkül fogadta el tényként, miszerint az alperes nem köt szerződést természetes személyekkel, hogy ezt az alperes bizonyította volna. Ugyanakkor ennek a körülménynek azért nem tulajdonított jelentőséget, mert az alperes gazdasági tevékenységének folytatása során kiadványaira bármikor köthet laikus személlyel is szerződést. Hangsúlyozta, hogy a fogyasztói szerződésnek minősülés tekintetében nem annak van jelentősége, hogy az alperes kötött-e már magánszeméllyel is szállítási szerződést, hanem annak, hogy fennáll-e az elvi lehetősége a laikus féllel való szerződéskötésnek. Kifejtette, hogy a jogszabályok puszta megismerése, a jogkövető magatartás nem olyan fogalmi ismérv, amely alapján meghatározható lenne, hogy szakmai gazdasági tevékenység körében kerül-e sor a szerződéskötésre. Emellett arra hivatkozott, hogy a fogyasztóvédelmi törvénynek, és a Ptk.-nak a fogyasztóra vonatkozó fogalom meghatározása lényegében azonos, és a Legfelsőbb Bíróság az előbbi értelmezésével kapcsolatban több eseti döntésében is megállapította, miszerint a fogyasztói státusz legfontosabb kritériuma, hogy a dolog megszerzése annak végső felhasználása érdekében történjen. A nem természetes személy fogyasztó gazdasági vagy szakmai tevékenységének tág értelmezése azt eredményezné, hogy minden vásárlása ebbe a körbe tartozna, következésképp nem minősülne fogyasztónak egyetlen áru vásárlásakor sem.