BH 2009.3.90 Ha jogutódlás alapján a jogelődnél fennállt munkaviszonyok a jogutódnál folytatódtak, emiatt a jogutóddal szükségtelenül megkötött munkaszerződéseknek a próbaidő kikötésére vonatkozó része jogellenes [Mt. 85/A. §, 81. §].

A felpereseknek a P. Kft.-vel szemben különféle anyagi igények iránt előterjesztett keresetét a másodfokú bíróság - a munkaügyi bíróság ítélete ezen rendelkezéseit helybenhagyva - jogerősen elbírálta, míg a jelen felülvizsgálati kérelemmel érintett alperes I. Bt.-vel szemben a munkaviszonyuk jogellenessége jogkövetkezményei iránt előterjesztett keresetek tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.

A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével megállapította, hogy az alperes 2005. április 29-én kelt, az I-IV. rendű felperesek munkaviszonyát megszüntető intézkedése jogellenes. Mellőzte a felperesek eredeti munkakörbe visszahelyezését, és az Mt. 100. §-a alapján marasztalta az alperest. Ezen túlmenően kötelezte, hogy fizessen meg a II. rendű felperesnek 250 000 forint és kamata nem vagyoni kártérítést. Az ezt meghaladó összegszerű igények tekintetében a felperesek keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperesek határozatlan idejű munkaviszonyban álltak a csökkent munkaképességűeket foglalkoztató P. Kft.-vel, amelynél játék összeszerelést végeztek az önkormányzattól bérelt helyiségben, a munkát a fővállalkozó G. Kft. biztosította a P. Kft. részére. 2004. december 22-én a P. Kft., a G. Kft. és az alperesi betéti társaság "szándéknyilatkozatot" írt alá, amely szerint a "dotációs törvény" kedvezőtlen változása miatt a továbbiakban nem oldható meg a b.-i fióktelepen foglalkoztatott munkavállalók további alkalmazása, így a P. Kft. felmondja a munkaviszonyukat, a G. Kft. és az alperes a továbbfoglalkoztatás lehetőségét megvizsgálva a teljes állományt és a szerződésben lévő bérmunkát átveszik, amennyiben a "dotációra" vonatkozó törvény ezt lehetővé teszi.

A P. Kft. a 2005. január 3-án kelt rendes felmondással a munkaviszonyokat 2005. február 1. napjával megszüntette, az indokolás szerint a kft. olyan gazdasági helyzetbe került, hogy a foglalkoztatást nem tudja biztosítani. Az alperesi bt. 2005. február 1-jével bérleti szerződést kötött a kft.-vel a B., Z. u. 2. szám alatti épület egy részének játék összeszerelő üzemként működtetése céljából történő használatbavételére. A 2005. február 2-án kelt szerződés szerint az alperes vállalkozási szerződést kötött a G. Kft.-vel játékautó összeszerelő tevékenység végzésére. Az alperes az ezt követő napon, 2005. február 3-án munkaszerződést kötött a felperesekkel játékautó összeszerelő tevékenység ellátására, a munkaszerződésben 90 nap próbaidőt kötött ki. Az alperes a 2005. április 29-én kelt jognyilatkozataival 2005. április 30-ai hatállyal a próbaidőre hivatkozással a felperesek munkaviszonyát megszüntette.

A munkaügyi bíróság az előbbi tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Mt. 85/A. § (1) bekezdésében szabályozott munkajogi jogutódlás feltételei megvalósultak, a P. Kft. által közölt rendes felmondások irrelevánsak voltak, a felperesek munkaviszonya átszállt az alperesre, új munkaszerződés megkötése szükségtelen volt. Ennélfogva a jogellenesen kikötött próbaidőre hivatkozással az alperes törvénysértően szüntette meg a felperesek munkaviszonyát.

A II. rendű felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresete alapján a munkaügyi bíróság vizsgálta a szorongásos és depressziós megbetegedés romlása és a jogellenes munkaviszony megszüntetés közötti okozati összefüggést, amit a per adatai, az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján bizonyítottnak ítélt, ezért az alperest kötelezte nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a nem fellebbezett részében nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta.

A másodfokú bíróság egyetértett a helyes tényállásból levont elsőfokú ítéleti következtetésekkel, és nem találta alaposnak az alperes eljárásjogi kifogásait sem. Kiemelte, hogy az ún. "szándéknyilatkozat" és a bérmunka, a munkavállalók teljes átvétele megvalósította a munkáltatói jogutódlásnak a 2001/23/EK irányelvnek megfelelően módosított Mt. 85/A. § (1) bekezdésében meghatározott feltételét.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperesek keresetét elutasító határozat hozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenes tényálláson alapul, továbbá sérti a munkáltatói jogutódlásra vonatkozó Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontját, a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó Mt. 174. § (1) és (2) bekezdését, a 177. § (2) bekezdését, továbbá a keresetváltoztatás tilalmát szabályozó Pp. 247. § (1) bekezdését. A jogutódlás körében a jogszabályban kötelező feltételként előírt írásbeli megállapodás hiányára hivatkozott, amely miatt a jogutódlás nem valósult meg, annál is inkább, mivel a megrendelések, gépek, berendezések és a munkavállalók átvételére a G. Kft. közreműködésével, tehát nem közvetlenül a P. Kft. és az alperes között került sor, továbbá a munkavállalók munkavégzése sem volt folyamatos. A nem vagyoni kártérítés tekintetében az alperes a II. rendű felperes korábbi állapotának figyelmen kívül hagyását sérelmezte, mivel korábban többször kezelték pszichiátriai osztályon, és több öngyilkossági kísérlete is volt. Azzal is érvelt, hogy a bírói gyakorlat szerint a munkahelyi konfliktus önmagában nem ad alapot nem vagyoni kártérítésre, továbbá a II. rendű felperes állapotromlása a P. Kft.-nél fennálló munkaviszonya alatt következett be. Az alperes mindezeken túlmenően eljárási jogszabálysértést is panaszolt amiatt, hogy a felperesek a jogutódlással kapcsolatos jogszabálysértésre először a korábbi elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésük során hivatkoztak, emiatt a fellebbezés alapján meghozott korábbi részítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében már kifogásolta a Pp. 247. § (1) bekezdésének megsértését.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

A felülvizsgálati eljárásban elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a megismételt eljárásban a munkáltatói jogutódlásra vonatkozó keresetmódosítások tekintetében fennállt-e az alperes által kifogásolt, a Pp. 247. § (1) bekezdésében szabályozott keresetváltoztatási tilalom megsértése.

A megelőző eljárásban hozott 2007. január 10-én kihirdetett részítéletében a másodfokú bíróság az akkori perbe vont két alperes tekintetében előterjesztett felperesi keresetek közül a II. rendű alperes P. Kft.-vel szembeni kereseteket bírálta el, ebben a körben a II. rendű alperest marasztaló elsőfokú ítéletet helybenhagyta; az I. rendű alperessel szemben a munkaviszony jogellenes megszüntetésére alapított kereseteket elutasító részében az elsőfokú kiegészített ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.