62012CJ0497[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2015. július 2. Davide Gullotta és Farmacia di Gullotta Davide & C. Sas kontra Ministero della Salute és Azienda Sanitaria Provinciale di Catania. A Tribunale Amministrativo Regionale della Sicilia (Olaszország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - EUMSZ 49. cikk, EUMSZ 102. cikk és EUMSZ 106. cikk - A letelepedés szabadsága - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Erőfölénnyel való visszaélés - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15. cikke - Elfogadhatatlanság. C-497/12. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2015. július 2. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - EUMSZ 49. cikk, EUMSZ 102. cikk és EUMSZ 106. cikk - A letelepedés szabadsága - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Erőfölénnyel való visszaélés - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15. cikke - Elfogadhatatlanság"

A C-497/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia (Olaszország) a Bírósághoz 2012. november 7-én érkezett, 2012. október 9-i határozatával terjesztett elő az előtte

Davide Gullotta,

a Farmacia di Gullotta Davide & C. Sas

és

a Ministero della Salute,

az Azienda Sanitaria Provinciale di Catania

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, K. Jürimäe, J. Malenovský (előadó), M. Safjan és A. Prechal bírák,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- D. Gullotta és a Farmacia di Gullotta Davide & C. Sas képviseletében G. Spadaro és G. F. Licata avvocati,

- a Federfarma - Federazione Nazionale Unitaria dei Titolari di Farmacia Italiani képviseletében M. Luciani, A. Arena, G. M. Roberti és I. Perego avvocati,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben segítője: F. Urbani Neri avvocato dello Stato,

- a görög kormány képviseletében E. Skandalou, meghatalmazotti minőségben,

- a spanyol kormány képviseletében S. Centeno Huerta, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében E. Montaguti és H. Tserepa-Lacombe, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2015. március 12-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 49., az EUMSZ 102. és az EUMSZ 106. cikknek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 15. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2. Ezt a kérelmet a D. Gullotta és a Farmacia di Gullotta Davide & C. Sas, valamint a Ministero della Salute és az Azienda Sanitaria Provinciale di Catania között az egészségbiztosító által nem megtérített vényköteles gyógyszereknek D. Gullotta egyik parafarmaciájában történő értékesítésére vonatkozó engedély D. Gullottától való megtagadásának tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3. A szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 255., 22. o.) (26) preambulumbekezdése kimondja:

"Ez az irányelv nem hangolja össze a gyógyszerészeti tevékenységek megkezdésének és folytatásának valamennyi feltételét. Különösen, a gyógyszertárak földrajzi elosztásáról és a gyógyszerek kiadásának monopóliumáról továbbra is a tagállamok döntenek. Ez az irányelv érintetlenül hagyja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, amelyek tiltják bizonyos gyógyszerészeti tevékenységek cégek általi gyakorlását, vagy az ilyen tevékenységek végzését bizonyos feltételekhez kötik."

Az olasz jog

4. Az 1913. május 22-i 468/1913. sz. törvény a gyógyszerészeti szolgáltatások nyújtását "állami tevékenységként" definiálta, amelyet kizárólag önkormányzati gyógyszertárak vagy állami engedéllyel működő magángyógyszertárak végezhetnek.

5. Annak érdekében, hogy az ország területének egészén biztosított legyen a gyógyszertárak megfelelő eloszlása, és ezáltal megelőzzék annak a veszélyét, hogy a gyógyszertárak csak a kereskedelmi szempontból legvonzóbb övezetekben összpontosuljanak, kidolgoztak egy, a kínálat korlátozására irányuló közigazgatási eszközt, a térképhálózatot (pianta organica), amely meghatározza e gyógyszertárak olasz területen található azon maximális számát, amelyet megfelelőnek ítélnek az érintettek személyek által támasztott kereslet kielégítésére, azon cél érdekében, hogy valamennyi gyógyszertár rendelkezzen piaci részesedéssel, továbbá hogy az ország területének egészén garantált legyen a gyógyszerellátás iránti igények kielégítése.

6. Az 1934. július 27-i 1265. sz. királyi rendelet - 122. cikke értelmében - a gyógyszerek értékesítésének jogát kizárólag a gyógyszertárak számára tartotta fenn.

7. Az 1993. december 24-i 537. sz. törvény később átminősítette a gyógyszerek kategóriáit, a következő osztályok szerint: az A osztályba tartoznak az alapvető gyógyszerek és a krónikus betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek; a B osztályba tartoznak a jelentős terápiás hatással rendelkező, A osztályon kívüli gyógyszerek; a C osztályba pedig az A és a B osztályba nem tartozó gyógyszerek. Az 1993. december 24-i 537. sz. törvény 8. cikkének (14) bekezdése értelmében az A és a B osztályba tartozó gyógyszerek költségeit teljes egészében az országos egészségbiztosító, míg a C osztályba tartozó gyógyszerek költségeit teljes egészében a vásárló viseli.

8. Ezt követően a 2000. december 23-i 388. sz. törvény 85. cikkének (1) bekezdése eltörölte a B osztályt, míg a 2004. december 30-i 311. sz. törvény 1. cikke a gyógyszerek egy új kategóriáját - a C bis osztályt - vezette be az olyan gyógyszerekre, amelyek nem vénykötelesek, és amelyek, eltérően a többi kategóriába tartozó gyógyszertől, nyilvánosan is reklámozhatók. Akárcsak a C osztályba tartozó gyógyszerek esetén, a C bis osztályba tartozó gyógyszerek költségeit is a vásárló viseli.

9. A 2006. augusztus 4-i 248. sz. törvénnyel törvénnyé alakított, 2006. július 4-i 223. sz. törvényrendelet lehetővé tette ún. parafarmaciák nyitását, amelyek révén tulajdonosaik jogosulttá váltak a C bis osztályba tartozó gyógyszerek kiadására. A közelmúltban a 2011. december 22-i 214. sz. törvénnyel törvénnyé alakított, 2011. december 6-i 201. sz. törvényrendelet tovább bővítette a parafarmaciákban árusítható gyógyszerek számát, és így ezek már olyan, a C osztályba tartozó bizonyos gyógyszereket is kínálhatnak a vásárlók részére, amelyek nem vénykötelesek.

A jogvita alapját képező tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

10. Az alapeljárásnak a gyógyszerész szakma gyakorlására jogosultsággal rendelkező és a cataniai (Olaszország) gyógyszerészkamarába bejegyzett felperese több parafarmacia tulajdonosa. Olyan gyógyszereknek az egyik parafarmaciájában való értékesítésére vonatkozó engedély iránti kérelemmel fordult a Ministero della Salutéhoz, amely gyógyszerek vénykötelesek, ugyanakkor amelyek költségeit teljes mértékben a vásárlók viselik.

11. A Ministero della Salute azon az alapon utasította el ezt a kérelmet, hogy a hatályos szabályozás értelmében e gyógyszereket kizárólag gyógyszertárak értékesíthetik.

12. Az alapeljárás felperese fellebbezést nyújtott be ezen elutasítással szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, és azzal érvelt, hogy ez a szabályozás ellentétes az uniós joggal.

13. E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"1) Ellentétes-e a letelepedés szabadságának, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a verseny védelmének az EUMSZ 49. cikkben és az azt követő cikkekben foglalt elvével az a nemzeti szabályozás, amely - azzal, hogy a gyógyszerágazatban is tilalmat állapít meg meghatározott gyógyszerészeti termékkategóriák értékesítésére vonatkozóan, valamint rögzíti az ország területén létesíthető kereskedelmi egységek számát - a képesítéssel rendelkező és a megfelelő szakmai kamarába bejegyzett, de a térképhálózatra felvett gyógyszertárral nem rendelkező gyógyszerészek számára nem teszi lehetővé azoknak a vényköteles gyógyszereknek az általuk üzemeltetett parafarmaciákban történő kiskereskedelmét, amelyek költségei nem az országos egészségbiztosítót, hanem teljes egészében a vásárlót terhelik?

2) Úgy kell-e értelmezni a Charta 15. cikkét, hogy az abban foglalt elv anélkül alkalmazandó korlátozások nélkül a gyógyszerészi hivatásra is, hogy az említett hivatás közérdekű jellege igazolná a gyógyszertárakkal rendelkező gyógyszerészek és a parafarmaciákkal rendelkező gyógyszerészek közötti eltérő szabályozásokat a fenti 1. pont szerinti gyógyszerek értékesítése vonatkozásában?

3) Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 102. cikket és az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdését, hogy az erőfölénnyel való visszaélés tilalma korlátozások nélkül alkalmazandó a gyógyszerészi hivatásra, amennyiben a hagyományos gyógyszertár gyógyszerész tulajdonosa a parafarmaciák tulajdonosára vonatkozó tilalom által az országos egészségbiztosítóval való megegyezés alapján gyógyszereket árusítva előnyt élvez a C kategóriájú gyógyszerek értékesítését illetően anélkül, hogy ezt érvényesen igazolnák a gyógyszerészi hivatásnak az állampolgárok egészsége védelmének közérdekű jellegéből eredő kétségtelen sajátosságai?"

14. 2013. december 16-i levelében a Bíróság Hivatala továbbította a kérdést előterjesztő bíróság részére a Venturini és társai egyesített ügyekben 2013. december 5-én hozott ítéletet (C-159/12-C-161/12, EU:C:2013:791), és arra kérte, hogy jelezze, hogy ezen ítélet tükrében fenn kívánja-e tartani előzetes döntéshozatalra utalását.

15. A Bírósághoz 2014. augusztus 1-jén érkezett 2014. július 10-i határozatával a kérdést előterjesztő bíróság arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy a második és a harmadik kérdést fenntartja.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A második kérdésről

16. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a Charta 15. cikkét akként kell-e értelmezni, hogy az anélkül alkalmazandó korlátozások nélkül a gyógyszerészi hivatásra is, hogy e hivatás közérdekű jellege igazolná a gyógyszertárakkal rendelkező gyógyszerészek és a parafarmaciákkal rendelkező gyógyszerészek közötti eltérő szabályozásokat az olyan vényköteles gyógyszerek értékesítése vonatkozásában, amely gyógyszerek költségét nem az országos egészségbiztosító, hanem teljes egészében a vásárló viseli.

17. E tekintetben annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Bíróság az uniós jognak a nemzeti bíróság részére hasznos értelmezését nyújthassa, a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkének c) pontjából következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek tartalmaznia kell azon okok ismertetését, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít.

18. A második kérdést illetően azonban az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem felel meg ezeknek a követelményeknek.

19. Amint arra ugyanis a főtanácsnok indítványának 68-74. pontjában rámutatott, ebből a határozatból nem tűnnek ki egyértelműen azok az okok, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kétség merült fel az alapeljárásban szóban forgó jogszabálynak a Charta 15. cikkével való összeegyeztethetősége miatt, továbbá a határozat nem tartalmaz olyan információkat, amelyek lehetővé tennék a Bíróságnak, hogy az uniós jog vonatkozásában olyan értelmezési szempontokkal szolgáljon a kérdést előterjesztő bíróság számára, amelyek alapján megoldhatná az elé terjesztett jogi problémát.

20. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elbírálását csak akkor tagadhatja meg, ha nyilvánvaló, hogy az uniós szabály kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az előterjesztett kérdésekre hasznos választ adjon (lásd ebben az értelemben: OTP Bank ítélet, C-672/13, EU:C:2015:185, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21. Márpedig - tekintettel arra, hogy a Bíróság nem rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy hasznos választ adjon - a második kérdést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

A harmadik kérdésről

22. Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy akként kell-e értelmezni az EUMSZ 102. cikket és az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdését, hogy az erőfölénnyel való visszaélés tilalma korlátozások nélkül alkalmazandó a gyógyszerészi hivatásra, amennyiben a hagyományos gyógyszertár gyógyszerész tulajdonosa a parafarmaciák tulajdonosára vonatkozó tilalom által az országos egészségbiztosítóval való megegyezés alapján gyógyszereket árusítva előnyt élvez a C kategóriájú gyógyszerek értékesítését illetően anélkül, hogy ezt érvényesen igazolnák a gyógyszerészi hivatásnak az állampolgárok egészsége védelmének közérdekű jellegéből eredő sajátosságai.

23. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 106. cikk (1) bekezdése értelmében vett különleges vagy kizárólagos jogok juttatásának ténye önmagában még nem összeegyeztethetetlen az EK 102. cikkel. A tagállam ugyanis csak akkor szegi meg az e két rendelkezésben kimondott tilalmakat, ha már pusztán a kérdéses vállalkozásnak juttatott különleges vagy kizárólagos jogok gyakorlása is e vállalkozás erőfölényének visszaélésszerű kihasználásával jár, vagy ha e jogok ilyen visszaélés elkövetésére indító helyzetet teremthetnek (Servizi Ausiliari Dottori Commercialisti ítélet, C-451/03, EU:C:2006:208, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24. Következésképpen nemcsak az a kérdés merül fel, hogy az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozás következtében a gyógyszertárak részesülnek-e az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdése értelmében vett különleges vagy kizárólagos jogokban, hanem az is, hogy az ilyen szabályozás előidézhet-e erőfölénnyel való visszaélést (lásd ebben az értelemben: Servizi Ausiliari Dottori Commercialisti, C-451/03, EU:C:2006:208, 24. pont).

25. Mindazonáltal, amint azt a főtanácsnok indítványának 79. és 82. pontjában megállapította, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz magyarázatot arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság miért véli úgy, hogy az alapeljárásban szóban forgó jogszabály nem összeegyeztethető az EUMSZ 102. cikkel és az EUMSZ 106. cikkel. Különösen azt nem fejti ki, hogy ez a szabályozás miért eredményezhetné azt, hogy a gyógyszerészek visszaélnek erőfölényükkel.

26. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 20. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a valamely nemzeti bíróság által előterjesztett kérdés elfogadhatatlan akkor, ha nem biztosítja a Bíróság számára azokat a ténybeli és jogi elemeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a Bíróság hasznos választ adhasson.

27. Tekintettel arra, hogy a Bíróság nem rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy hasznos választ adjon, meg kell állapítani, hogy a harmadik kérdés elfogadhatatlan.

A költségekről

28. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia (Olaszország) által 2012. október 9-i határozatával benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében előterjesztett és az e bíróság által fenntartott kérdések elfogadhatatlanok.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.