Ambrus István - 23/2014. (VII. 15.) AB határozat - Halmazati három csapás

Az életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező kiszabásának előírása a bűnhalmazat egy speciális esetére sérti a jogbiztonság elvét.

A "halmazati három csapás" szabályát megsemmisítő határozatban az Alkotmánybíróság egy olyan krudélis szankciós előírást iktatott ki a büntetőkódex(ek) ből, amely a 2010-es büntetőpolitikai irányváltás egyik emblematikus eleme volt. Emellett kifejezésre juttatta azon alkotmányos kívánalmat is, amelynek értelmében egy a hazai büntetőjogi szemlélettől idegen, angolszász eredetű jogintézményt csaknem lehetetlen átültetni a magyar büntetőjogba anélkül, hogy az ilyen implementáció nyomán létrehozott új rendelkezés ne kerüljön összeütközésbe a büntető jogalkotásra vonatkozó alkotmányos követelményekkel, továbbá a kontinentális büntetőjog dogmatikájával. Különösen, ha a jogalkotás részben még a mintául szolgáló szabályozásnál is szigorúbb szabályozási célt követ.

A jogbiztonságot mint alkotmányos alapelvet első ízben részletesen elemző 9/1992. (I. 30.) AB határozat megállapításait alkalmazta következetesen, amikor kinyilvánította, hogy nem tekinthető előreláthatónak és így kiszámíthatónak egy olyan büntetőjogi rendelkezés, amely alapján a gyakorlatban a bűnügyi hatóságok egyes eljárási cselekményeitől - így az ügyek egyesítésétől vagy elkülönítésével - függ, és ezért végeredményben esetlegessé válik, hogy adott elkövetővel szemben kötelezően életfogytig tartó szabadságvesztést kell-e kiszabni vagy ennél lényegesen enyhébb, és a bíróság mérlegelésétől függő szankciót.

- 421/422 -

1. ELŐZMÉNYEK

A halmazati három csapás néven elhíresült bűnhalmazati szabályozás a 2010-től irányadó, a szigorítás jegyében kimunkált és különösen az ismételt bűnelkövetőkkel szemben a lehető legszigorúbb szankcionálást szorgalmazó büntetőpolitika nyomán került megalkotásra a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2010. évi LVI. törvény 2. §-ával. Ezen törvényhely 2010. július 23. napjától egy új bekezdéssel egészítette ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (régi Btk.) 85. §-át. A rendelkezés lényege szerint, ha az elkövető legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekményt bűnhalmazatban valósít meg, a halmazatban álló legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladta, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegette, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kellett kiszabni [régi Btk. 85. § (4) bekezdés]. A törvényhely kisebb korrekcióját végezte el az egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXI. törvény 68. § (5) bekezdés b) pontja. Több fontos megszorítással ugyan, de lényegében megtartotta a fenti rendelkezést a 2013. július 1. napján hatályba lépett, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 81. § (4) bekezdése is. Maradt tehát a kötelező életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó szabály, ugyanakkor a személy elleni erőszakos bűncselekmények legalább három komponensű bűnhalmazatának azon speciális eseteiben, amikor valamennyi bűnhalmazatban álló deliktum befejezett stádiumba jutott, továbbá azokat különböző időpontokban követték el.

Kiemelést igényel, hogy a halmazati három csapással párhuzamosan mindvégig, illetve azóta is létezik a három csapás szabályok másik változata, amely erőszakos többszörös visszaesők vonatkozásában is hasonlóan rendelkezik. Lényeges eltérés ugyanakkor, hogy a halmazati három csapás a bűnhalmazat és a halmazati büntetés szabályozása [Btk. 6. § (1) bekezdés, Btk. 81. § (1)-(2) bekezdés] folytán akár egy büntetlen előéletű elkövetővel szemben is alkalmazható volt; az erőszakos többszörös visszaeső ugyanakkor fogalmilag olyan személy, aki már legalább két ízben kitöltött végrehajtandó szabadságvesztést személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt, és főszabály szerint utolsó büntetésének kitöltésétől számítva három éven belül követi el a (logikailag legalább) harmadik ilyen deliktumát [Btk. 459. § 31. pont c) alpont].

- 422/423 -

Ami a kérdéskör jogtörténeti előzményeit illeti, a korábban már jogerősen elítélt bűnismétlőkkel (visszaesőkkel) szembeni szigorúbb fellépésnek voltak hagyományai a magyar büntetőjogban, a halmazati három csapás azonban egyértelműen nóvumnak volt tekinthető.

A szabályozás fennállásának négy évében (2010-2014) a halmazati három csapás egyértelműen élő jogintézménnyé vált, több olyan ügy is nagyobb sajtóvisszhangot váltott ki, ahol olyan személlyel szemben szabtak ki - kötelezően - életfogytig tartó szabadságvesztés, akinek a bűncselekményeivel a korábbi szabályok alapján esetleg csak legfeljebb hat-nyolc év szabadságvesztés állt volna arányban. Különösen kirívó volt e rendelkezések alkalmazása olyankor, ha az elkövető egyetlen - egyébként a büntetőjogi besorolás szerint személy elleni erőszakosnak tekintendő - bűncselekménye sem okozott halálos eredményt. Ennek eklatáns példája volt az a kiskunfélegyházi jogeset, amelyben az elkövető a kezében tartott késsel, egyetlen mozdulattal megsebzett három embert, amely cselekményt az ügyben eljárt törvényszék - alaki bűnhalmazatban - emberölés kísérleteként, életveszélyt okozó testi sértésként és súlyos testi sértésként értékelte. Az ilyen kirívó ügyek miatt szűkítette a halmazati három csapás hatókörét a jogalkotó a Btk.-ban, ezáltal ugyanakkor újabb dogmatikai problémákat okozott.

A kérdéskör gyakorlati jelentőségét jelzi az is, hogy a Kúria 5/2013. (XII. 11.) BK véleményében külön is foglalkozott a halmazati három csapás - Btk. 81. § (4) bekezdésbeli - szabályai értelmezésének részleteivel.

- 423/424 -

2. NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

A külhoni szabályozások körében elsősorban az Egyesült Államok egyes tagállamaiban létező "három csapás" rendelkezésekre indokolt figyelemmel lenni. Az USA-ban már az 1970-es évektől jelen voltak ún. büntetési katalógusok (Sentencing Guidelines), amelyek bizonyos bűncselekmények kapcsán tételesen, előre, kötelező jelleggel meghatározták a (minimálisan) kiszabandó szankciót (mandatory sentencing). Az USA Legfelsőbb Bíróság ekkoriban és azóta is többször foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ezen, kógens jellegű szankciós szabályok nem sértik-e az Alkotmány nyolcadik, a szokatlan és kegyetlen büntetések előírását és kiszabását tiltó módosítását.

A három csapás szabályok mint a kötelező és nagyon súlyos szankciók extrém válfajai először 1993-ban, Washington államban jelentek meg. E rendelkezések lényege - egy a baseball játékból kölcsönzött metafora alapján -, hogy a harmadik alkalommal bűncselekmény miatt bíróság előtt álló elkövetővel szemben a korábbiaknál lényegesen súlyosabb (sokszor legalább 25 évig terjedő vagy éppen életfogytig tartó) szabadságvesztés kell a bíróságnak kötelezően kiszabnia ("Three strikes and you are outi"). Leghírhedtebbé Kalifornia állam 1994-es szabályozása vált, amelynek értelmében az elkövető két korábbi, jogerős elítéléssel érintett bűncselekményének súlyosnak vagy erőszakosnak (serious or violent) kellett ugyan lennie, a harmadik esetben azonban már bármilyen csekély súlyú vétség (misdemenour) elegendő volt ahhoz, hogy a három (pontosabban: a harmadik) csapás működésbe lépjen. Így fordulhatott elő, hogy egy korábban kétszer elítélt személyt 1995-ben 25 év szabadságvesztésre ítéltek egyetlen pizzaszelet ellopásáért.

Az USA Legfelsőbb Bírósága 2003-ban az Ewing kontra California ügyben vizsgálta Kalifornia eredeti vonatkozó szabályozását, amelyről azt állapította meg, hogy nem tekinthető szokatlan és kegyetlen büntetésnek, így összeegyeztethető az amerikai alkotmánnyal. A három csapás végrehajtása ugyanakkor a börtönpopuláció kiugró növekedését eredményezte, amely körülmény jócskán megnövelte a büntetés-végrehajtási intézetek fenntartásával járó költségeket, éspedig az esetek zömében azért, mert kis tárgyi súlyú, nem erőszakos bűnelkövetőkkel szemben kell több évtizedes szabadságvesztés-büntetéseket végrehajtani. Végül a kaliforniai

- 424/425 -

szabályozást 2016 nyarán úgy módosították, hogy ma már a harmadik elkövetés csak akkor váltja ki a három csapás szabályok alkalmazhatóságát, ha az elkövető ez esetben is súlyos vagy erőszakos bűntettet (serious or violent felony) követett el. Más országokban is felmerült a három csapás vagy ahhoz hasonló konstrukció törvénybe iktatása. Így a németeknél és az olaszoknál javaslat szintjén jelent meg, míg Szlovákiában törvényerőre is emelkedett az egyesült államokbelivel rokonítható szabályozás. Az azonban leszögezhető, hogy kivétel nélkül olyan esetekben, ahol az elkövetőt korábban már jogerősen elítélték, legalább két ízben. Így az akár büntetlen előéletű személlyel szemben is működésbe lépett hazai halmazati három csapás ilyen értelemben egyedülállónak volt tekinthető nemzetközi összevetésben is.