A Kúria Kfv.35080/2019/8. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 164. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 121. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az adóhatóság döntései esetében is megállapítható elvi jelleggel, hogy semmis határozataihoz joghatás nem fűződhet. Az adóhatóság eljárására irányadó szabályok sui generis jellege folytán azonban az adóhatóságnak önmagában a bírósági felülvizsgálat ténye miatt lehetősége van a törvény által megadott határidőn belül a joghatás kiváltására alkalmas adóhatósági határozat meghozatalára.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.080/2019/8.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró, dr. Heinemann Csilla bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Szilágyi, Aszmann és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Szilágyi Zoltán)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: dr. Stomfai Ramóna kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.27.192/2018/14. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.27.192/2018/14. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 411.400 (négyszáztizenegyezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az elsőfokú adóhatóság megismételt eljárásban szja, százalékos EHO adónemekben a 2007-2010. évekre, magánszemélyek különadója adónemben a 2007-2009. évekre bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. Vizsgálták a felperes bankszámláit, a családon belüli eltartottakat, pénzmozgásokat, gépjármű- és ingatlan vásárlásokat. Az ellenőrzés megállapítása szerint a felperes kiadásai, vagyongyarapodása nem állt arányban adózott jövedelmeivel és igazoltan megszerzett adómentes bevételeivel, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 108.§ (1) és 109.§ (1) bekezdései alapján becslést alkalmaztak. A feltárt forráshiányt a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. 28.§ (1) bekezdés alapján egyéb jövedelemként állapították meg.

[2] A 2008-2010. évekre adókülönbözetet megállapító elsőfokú határozathoz kapcsolódó kézbesítési vélelem megdöntése iránti adóhatósági végzéshez tartozó nemperes eljárást követően az alperes érdemben elbírálta a fellebbezést. Az elsőfokú döntést megváltoztatta, a 2008-2009. évekre elévülés miatt nem tett megállapítást, a 2010. év tekintetében fenntartotta az elsőfokú döntést. A 2007. év elévülését már az elsőfokú eljárásban rögzítették.

[3] A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 1.K.27.160/2017/12/II. számú jogerős ítéletével, figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) szabályaira, a kiadmányozás hibájában mutatkozó semmisségi ok miatt hatályon kívül helyezte ezen 2060542172 számú másodfokú határozatot, és az alperest új eljárásra kötelezte.

[4] Alperes az iránymutatásnak megfelelően kiadmányozott, 2018. február 16-án kelt 2234033226. számú határozatával az elsőfokú döntést megváltoztatta, a 2008-2009. évekre elévülés miatt nem tett megállapítást, a 2010. év tekintetében fenntartotta az elsőfokú döntést. Ezzel az szja és százalékos EHO adónemekben összesen 4.113.721 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Kiemelte, hogy az Art. 109.§ (3) bekezdése szerint az adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő adatokkal történő igazolására 2006. szeptember 15-ét követően megszerzett források esetében csak az Art. által meghatározott bizonyítékok alkalmasak.

[5] Indokolása szerint a vizsgálat során feltárt adatok, tények alapján a felperesnek az ingatlan vásárlásokra, illetőleg vételárrészletek kifizetésére, a jármű vásárlásra, társasága részére nyújtott tagi kölcsönökre, törlesztő részletekre és a megélhetésre fordított kiadásaival nem állt arányban a megszerzett jövedelmeinek együttes összege: a felperes 3.279.504 forint nettó jövedelemmel rendelkezett, készpénzes kiadásainak összege 39.000.000 forint volt. Így a becslés jogalapja fennállt, a becslés lefolytatása jogszerű volt. A bevételek és kiadások időrendi sorrendben való egybevetését, a "mérleg módszert" a Kúria az adóalap valószínűsítésére alkalmas módszernek ismerte el.

[6] A 2007. évi nyitóegyenleget az adóhatóság 0 forintban állapította meg. Alperes rögzítette, hogy a kaposvári trezor meglétét elfogadja, de felperes nem nyújtott be olyan okiratot, amely ott pénz elhelyezését, továbbá onnan vizsgált időszaki készpénz felvételt, vagy oda pénzbefizetést hitelt érdemlően (okirattal) igazolna. Az érdi trezorban lévő 42.000.000 forint készpénz meglétét a felperes a trezor leltárívével igazolta. A trezorból pénzt felvenni és befizetni csak a leltárív vezetésével történhetett. Az érdi trezorba felvett-befizetett leltárívvel igazolt összegeket az adóhatóság a vagyonmérleg bevételi-kiadási oldalain feltüntette.

A fellebbezéshez csatolt okiratokkal a trezorokon kívül felperes 1994. július 7. és 2006. október 25. közötti időszakra 55.800.000 forint további megtakarításra hivatkozott, de az összeg 2007. január 1-jei fennállását nem igazolta. Azt, hogy a vizsgált éveket megelőző 20 évben a felperes valóban jelentős összegű bevételekhez jutott, az adóhatóság nem vitatta, de azt sem, hogy ezen időszakban a felperesnek jelentős kiadásai is voltak.

A kereseti kérelem