BH 2020.5.157 Az adóhatóság döntései esetében is megállapítható elvi jelleggel, hogy semmis határozataihoz joghatás nem fűződhet. Az adóhatóság eljárására irányadó szabályok sui generis jellege folytán azonban az adóhatóságnak önmagában a bírósági felülvizsgálat ténye miatt lehetősége van a törvény által megadott határidőn belül a joghatás kiváltására alkalmas adóhatósági határozat meghozatalára [2004. évi CXL. tv. (Ket.) 121. §, 2003. évi XCII. tv. (Art.) 164. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az elsőfokú adóhatóság megismételt eljárásban szja, százalékos EHO adónemekben a 2007-2010. évekre, magánszemélyek különadója adónemben a 2007-2009. évekre bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. Vizsgálták a felperes bankszámláit, a családon belüli eltartottakat, pénzmozgásokat, gépjármű- és ingatlanvásárlásokat. Az ellenőrzés megállapítása szerint a felperes kiadásai, vagyongyarapodása nem állt arányban adózott jövedelmeivel és igazoltan megszerzett adómentes bevételeivel, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 108. § (1) és 109. § (1) bekezdései alapján becslést alkalmaztak. A feltárt forráshiányt a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. 28. § (1) bekezdés alapján egyéb jövedelemként állapították meg.

[2] A 2008-2010. évekre adókülönbözetet megállapító elsőfokú határozathoz kapcsolódó kézbesítési vélelem megdöntése iránti adóhatósági végzéshez tartozó nemperes eljárást követően az alperes érdemben elbírálta a fellebbezést. Az elsőfokú döntést megváltoztatta, a 2008-2009. évekre elévülés miatt nem tett megállapítást, a 2010. év tekintetében fenntartotta az elsőfokú döntést. A 2007. év elévülését már az elsőfokú eljárásban rögzítették.

[3] A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 1.K.27.160/2017/12/II. számú jogerős ítéletével, figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) szabályaira, a kiadmányozás hibájában mutatkozó semmisségi ok miatt hatályon kívül helyezte ezen 2060542172 számú másodfokú határozatot, és az alperest új eljárásra kötelezte.

[4] Alperes az iránymutatásnak megfelelően kiadmányozott, 2018. február 16-án kelt 2234033226. számú határozatával az elsőfokú döntést megváltoztatta, a 2008-2009. évekre elévülés miatt nem tett megállapítást, a 2010. év tekintetében fenntartotta az elsőfokú döntést. Ezzel az szja és százalékos EHO adónemekben összesen 4 113 721 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Kiemelte, hogy az Art. 109. § (3) bekezdése szerint az adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő adatokkal történő igazolására 2006. szeptember 15-ét követően megszerzett források esetében csak az Art. által meghatározott bizonyítékok alkalmasak.

[5] Indokolása szerint a vizsgálat során feltárt adatok, tények alapján a felperesnek az ingatlanvásárlásokra, illetőleg vételárrészletek kifizetésére, a járművásárlásra, társasága részére nyújtott tagi kölcsönökre, törlesztőrészletekre és a megélhetésre fordított kiadásaival nem állt arányban a megszerzett jövedelmeinek együttes összege: a felperes 3 279 504 forint nettó jövedelemmel rendelkezett, készpénzes kiadásainak összege 39 000 000 forint volt. Így a becslés jogalapja fennállt, a becslés lefolytatása jogszerű volt. A bevételek és kiadások időrendi sorrendben való egybevetését, a "mérleg módszert" a Kúria az adóalap valószínűsítésére alkalmas módszernek ismerte el.

[6] A 2007. évi nyitóegyenleget az adóhatóság 0 forintban állapította meg. Az alperes rögzítette, hogy a kaposvári trezor meglétét elfogadja, de felperes nem nyújtott be olyan okiratot, amely ott pénz elhelyezését, továbbá onnan vizsgált időszaki készpénzfelvételt, vagy oda pénzbefizetést hitelt érdemlően (okirattal) igazolna. Az érdi trezorban lévő 42 000 000 forint készpénz meglétét a felperes a trezor leltárívével igazolta. A trezorból pénzt felvenni és befizetni csak a leltárív vezetésével történhetett. Az érdi trezorba felvett-befizetett leltárívvel igazolt összegeket az adóhatóság a vagyonmérleg bevételi-kiadási oldalain feltüntette.

A fellebbezéshez csatolt okiratokkal a trezorokon kívül a felperes 1994. július 7. és 2006. október 25. közötti időszakra 55 800 000 forint további megtakarításra hivatkozott, de az összeg 2007. január 1-jei fennállását nem igazolta. Azt, hogy a vizsgált éveket megelőző 20 évben a felperes valóban jelentős összegű bevételekhez jutott, az adóhatóság nem vitatta, de azt sem, hogy ezen időszakban a felperesnek jelentős kiadásai is voltak.

A kereseti kérelem

[7] A felperes keresetében több indokkal kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát. Hivatkozott arra, hogy a teljes időszak elévült az alperes által elkövetett semmisségi hiba miatt. Érdemben vitatta a becslés alkalmazhatóságát, a 2007. évi nyitóegyenleg összegét.

Az elsőfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.

[9] Az elévülés kérdésében az Art. 164. § (1), (5) és (13) bekezdéseit alkalmazta. Ezekre tekintettel megállapította, hogy a 2010. év tekintetében az adó megállapításához való jog 2017. július 1. napján évült volna el, azonban a bírósági eljárásra tekintettel 448 napig nyugodott az elévülés, így az adó megállapításához való jog 2018. szeptember 21-ével évült volna el, vagyis az alperesi határozat rendelkezhetett a 2010. évre vonatkozó adómegállapításról.

[10] Értékelése szerint nem vitás, hogy a felperes a vizsgált időszakban nem rendelkezett olyan összegű bevétellel, mely arányban állt volna az általa eszközölt kiadásokkal. A becslés Art. 109. § (1) bekezdés szerinti feltétele fennállt. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó csak hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Az örökségre, jelentős rendelkezésre álló és gazdálkodás tárgyát képező vagyonra, munkaügyi perben kapott kártérítésre vonatkozó felperesi előadások nem voltak relevánsak, mert a felperesnek azt kellett volna igazolni, hogy a kapott összegek 2007. január 1-jén rendelkezésre is álltak.

[11] A felperes által előterjesztett bizonyítékok nem voltak alkalmasak az alperesi határozatban foglaltak megdöntésére. A felperes indítványára meghallgatott L. M. nem igazolta a forrás rendelkezésre állását, a továbbiak pedig olyan bizonyítékok voltak, melyeket az alperes már ismert az adóigazgatási eljárásban és azokat értékelte.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra és új határozat hozatalra kötelezését kérte.

[13] Eljárásjogi jogszabálysértésként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság előtt nem gyakorolhatta iratbetekintési jogát, mivel a teljes iratanyag nem állt rendelkezésre. A 2018. október 24-ei tárgyalási napon a bíróság azon kérdésére, kér-e póthatáridőt, a jogi képviselő nélkül eljáró felperes azért adott nemleges választ, mert a bíróság megfelelő tájékoztatásának elmaradása miatt nem tudta, hogy az információhiány a hátrányára válhat. Sérült a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 36. § (1) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 110. § (2) bekezdése és 111. §-a.