BH 2012.6.154 Németországban élő magyar állampolgár gyermek családi nevének megállapítása esetén az alkalmazandó jog és a döntés szempontjai a különélő szülők közötti jogvitában [1979. évi 13. tvr. 45. §, 46. §, 2005. évi CXL. tv. 4. §, 2201/2003. EK. r.].

Az elsőfokú bíróság végzésében a 2005. november 18-án született Barnabás utónevű gyermek családi nevét - a kérelmező anya és a kérelmezett apa családi nevének összekapcsolásával - Sz.-P. kettős névben állapította meg. Rendelkezésének az - egyebek melletti - indokolása szerint bár a közös gyermek szokásos tartózkodási helye Németországban van, de miután magyar állampolgár a neve viselésének a kérdésében a szülők megegyezésének a hiányában - amely a kérelmezett apaságát megállapító ítélet jogerőre emelkedését követő újra anyakönyvezése során merült fel - a Hágai Egyezményt beiktató 2005. évi CXL. törvény, a kérelmező hivatkozásával ellentétben nem alkalmazható. Ehelyett a nemzetközi magánjogi rendelkezések, az 1979. évi 13. tvr. (továbbiakban: Nmtvr.) 45. § (1) bekezdése alapján a gyermek névviselésére a személyes joga az irányadó. A magyar állampolgár születési neve a magyar jog szerint családi és utónévből áll [1982. évi 17. tvr. 27/A. § (1) bekezdése], amelyet az 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Családjogi törvény) 72/B. § (2) bekezdése és 73. § (2) bekezdése alapján a szülők megegyezésének a hiányában a bíróság dönt el. A gyermek családi nevét mind a két szülő a saját családi nevében kérte meghatározni, de a kérelmezett apa másodlagosan az anya és az apa családi nevének összekapcsolásával a gyermek családi nevét kéttagú névként is indítványozta megállapítani, amely indítvánnyal az elsőfokú bíróság egyetértett. A Csjt. 42. § (1) bekezdése alapján ugyanis a gyermek az apa és az anya családi nevét együtt is viselheti. Ez a megoldás az adott esetben a gyermek érdekével nem ellentétes, mert a gyermek még csak óvodáskorú, írás-olvasás tanulása előtt áll. A "P."-ként általa megszokott neve helyett ezért a kéttagú P.-Sz. családi nevet a jövőben fogja megtanulni.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen - a gyermek családi neveként kizárólag a saját "P." családi nevének a megállapítása érdekében - a kérelmező fellebbezett.

A másodfokú bíróság a végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyó másodfokú rendelkezésnek az indokai szerint az elsőfokú bíróság a végzése meghozatalának a jogszabályi feltételeit körültekintően vizsgálta és ennek eredményeként mind a nemzetközi eljárásjogi, mind a magánjogi kérdésekben helyesen foglalt állást.

A jogerős végzés ellen a kérelmező élt felülvizsgálati kérelemmel. A jogerős végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és a közös gyermek családi neveként a saját családi nevének, "P." névnek a meghatározását kérte.

A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint nem találta alaposnak, és ezért a jogerős végzést hatályában fenntartotta.