62013CO0332[1]

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2014. január 16-i végzése. Ferenc Weigl kontra Nemzeti Innovációs Hivatal. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Kúria - Magyarország. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikke - Az uniós jog végrehajtása - Hiány - A Bíróság hatáskörének nyilvánvaló hiánya. C-332/13. sz. ügy

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)

2014. január 16.(*)

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikke - Az uniós jog végrehajtása - Hiány - A Bíróság hatáskörének nyilvánvaló hiánya"

A C-332/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Kúria (Magyarország) a Bírósághoz 2013. június 19-én, illetve 2013. július 29-én érkezett, a 2013. július 18-i kiegészítő határozattal kiegészített 2013. június 5-i határozatával terjesztett elő az előtte

Weigl Ferenc

és

a Nemzeti Innovációs Hivatal

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),

tagjai: C. G. Fernlund tanácselnök, A. Ó Caoimh (előadó) és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 30. és 51. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Weigl F. és a Nemzeti Innovációs Hivatal között folyamatban lévő, ez utóbbi által Weigl F. felmentéséről hozott határozattal kapcsolatos jogvita keretében terjesztették elő.

A magyar jog

3 A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 2010. július 6. és 2011. május 31. között hatályos szövege (a továbbiakban: Ktjt.) 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja az alábbiakat mondta ki:

"A kormánytisztviselői jogviszonyt

a) a kormánytisztviselő lemondással,

b) a munkáltató felmentéssel

indokolás nélkül megszüntetheti."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

4 Weigl F. 2005. július 18-ától köztisztviselőként állt a Nemzeti Innovációs Hivatal alkalmazásában.

5 2011. május 25-én a Nemzeti Innovációs Hivatal Weigl F. kormánytisztviselői jogviszonyát a Ktjt. 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján, indokolás nélküli felmentéssel megszüntette.

6 Weigl F. keresetet indított a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt, amelyben arra hivatkozott, hogy az Alkotmánybíróság 8/2011. (II. 18.) AB határozatával (Magyar Közlöny 2011/14. sz.) 2011. május 31-i hatállyal alkotmányellenesnek minősítette a Ktjt. 8. §-ának (1) bekezdését, valamint hogy a felmentési jog gyakorlása rendeltetésellenes volt.

7 A Fővárosi Munkaügyi Bíróság Weigl F. keresetének elutasításával lényegében megállapította, hogy az Alkotmánybíróság az említett 8. § (1) bekezdésének b) pontját 2011. május 31-ével semmisítette meg, ezért amikor Weigl Ferenccel közölték felmentését, azaz 2011. május 25-én, e rendelkezés még hatályos volt, így a felmentés nem volt jogellenes.

8 Weigl F. fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, amelyben többek között a Charta 30. cikkére hivatkozott.

9 Ez utóbbi bíróság e fellebbezést elutasítva többek között megállapította, hogy a magyar jogalkotó a Ktjv. megalkotásával nem uniós jogot hajtott végre. Weigl F. ezt követően felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához.

10 Ilyen körülmények között a Kúria úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) A [Charta] a kormánytisztviselők és a köztisztviselők jogviszonyára alkalmazandónak minősül-e?

2) [A Charta] 30. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy ennek az indokolatlan elbocsátás elleni védelemre vonatkozó rendelkezése arra tekintet nélkül alkalmazandó, hogy a tagállam az [1996. május 3-án Strasbourgban módosított, 1961. október 18-án Torinóban aláírt] Európai Szociális Charta 24. cikkét nem ismerte el magára nézve kötelezőnek?

3) Ha igen, [a Charta] 30. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az »indokolatlan elbocsátás« fogalmával megegyező az a tagállami rendelkezés, amely szerint a kormánytisztviselő felmentésekor nem kell vele közölni a döntés indokát?

4) Az Európai Unió Alapjogi Chartája 30. cikkének »az uniós joggal, valamint a nemzeti szabályokkal és gyakorlattal összhangban« szövegrészét úgy kell-e értelmezni, hogy tagállam jogszabállyal meghatározhat olyan kivételes személyi kört, akik jogviszonya megszüntetésénél nem kell alkalmazni a 30. cikket?

5) A 2), 3) és 4) sz. kérdés függvényében [a Charta] 51. cikkének (1) bekezdését kormánytisztviselőre vonatkozóan úgy kell-e értelmezni, hogy a 30. cikkel ellentétes tagállami szabályozást a tagállami bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia?"

A Bíróság hatásköréről

11 A kérdéseket előterjesztő bíróság kérdéseivel lényegében arra keres választ, hogy a Charta 30. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan rendelkezések, mint a Ktjt. 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja, alkalmazandó-e olyan helyzetben, mint az alapügyben szóban forgó.

12 A Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerint a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése, akárcsak a Charta 51. cikkének (2) bekezdése, világossá teszi, hogy ez utóbbi rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit.

13 Jelen esetben meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat semmilyen olyan elemet nem tartalmaz, amely alapján megállapítható lenne, hogy az alapjogvita a Chartán kívüli uniós jogszabályok értelmezését vagy alkalmazását is érintené. E határozat ugyanis egyáltalán nem mondja ki, hogy az alapeljárás a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, az uniós jogot végrehajtó nemzeti szabályozással kapcsolatos.

14 Márpedig, amennyiben valamely jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört (lásd a C-617/10. sz. Åkerberg Fransson-ügyben 2013. február 26-án hozott ítélet 22. pontját, a C-14/13. sz. Cholakova-ügyben 2013. június 6-án hozott végzés 30. pontját, valamint a C-488/12-C-491/12. és C-526/12. sz., Nagy és társai egyesített ügyekben 2013. október 10-én hozott végzés 17. pontját).

15 Következésképpen a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolására (lásd különösen, analógia útján, a C-457/09. sz. Chartry-ügyben 2011. március 1-jén hozott végzés [EBHT 2011., I-819. o.] 25-27. pontját, a fent hivatkozott Cholakova-ügyben hozott végzés 32. és 33. pontját, valamint a fent hivatkozott Nagy és társai egyesített ügyekben hozott végzés 18. pontját).

16 E körülmények között a Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell állapítani, hogy a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Kúria által feltett kérdések megválaszolására.

A költségekről

17 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Unió Bírósága nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Kúria (Magyarország) - 2013. július 18-i kiegészítő határozattal kiegészített - 2013. június 5-i határozatával előterjesztett kérdések megválaszolására.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: magyar.