BH 2021.12.335 Az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezési segédszabály nem zárja ki az egyéb jogértelmezési módszerek alkalmazását, de ezek eredményét össze kell vetni a jogszabály céljával és az Alaptörvénnyel. A biztosító az általa kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti attól a vezetőtől, akinek a vezetői engedélye a károkozáskor - az egészségi alkalmassági vizsgálaton megállapított időpont eltelte miatt - nem jogosított vezetésre [Magyarország Alaptörvény 28. cikk, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 4. § (1) bekezdés a) pont, 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (Kkr.) 3. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés c) pont, 4. §, 5. § (4)-(6) bekezdés, 13. §, 16. § (1) bekezdés f) pont, 29. § (1) bekezdés, 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet (NM rendelet) 1. § (2) bekezdés, 5. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes 2018. június 1-jén az általa vezetett tehergépkocsival - amelynek üzembentartója a felperessel kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést - balesetet okozott. Erre tekintettel a felperes 1 500 000 forintot meghaladó kártérítési összeget teljesített. A felperes vezetői engedélyének érvényességi ideje 2018. március 26-án lejárt.

A kereset és az alperes védekezése

[2] A felperes 1 500 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[3] Indokolása szerint az alperes a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 34. § (1) bekezdés d) pontja és a 34. § (3) bekezdése alapján 1 500 000 forint erejéig köteles a megtérítésre, mert a baleset időpontjában nem rendelkezett vezetésre jogosító érvényes engedéllyel. A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 4. § (1) bekezdés a) pontja alapján járművet csak az vezethet, aki arra jogszabályban meghatározott, érvényes engedéllyel rendelkezik. Álláspontja szerint irreleváns, hogy valaki eleve nem rendelkezett vezetői engedéllyel, vagy annak érvényességi idejét nem hosszabbította meg. A jogalkotói cél szerint a vezetői engedély kizárólag az annak hátoldalán feltüntetett kategória érvényessége időpontjáig, az egészségi alkalmassági vizsgálaton megállapított időpontig igazolja a vezetési jogosultságot.

[4] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

[5] Indokolása szerint megtérítési kötelezettség csak akkor áll fenn, ha a vezető nem rendelkezik gépjárművezetésre jogosító engedéllyel, amelynek értelmezése során a KRESZ nem irányadó. Álláspontja szerint a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 220. és 221. §-a megkülönbözteti egymástól az engedély nélküli vezetést, valamint az érvénytelen hatósági engedéllyel való közlekedést. E szabályozás alapján a jogalkotó célja kiterjedt a két esetkör elkülönítésére, így nem lehet azonosítani az engedély hiányát és annak érvénytelenségét.

Az első- és másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

[7] Indokolása szerint a Gfbt. 34. § (1) bekezdés d) pontjának értelmezése körében sem a KRESZ, sem a Szabs. tv. nem irányadó, ezért nyelvtani és logikai értelmezést alkalmazott. Álláspontja szerint a törvényi szabályozást nem lehet kiterjesztően értelmezni, visszkereseti igényt kizárólag az engedély nélküli vezetés alapoz meg, a jogszabály nem szabályozza az érvényességet. Mivel az alperes a károkozás időpontjában rendelkezett vezetői engedéllyel, ezért vele szemben a felperes nem érvényesíthet megtérítési igényt.

[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest 1 500 000 forint megfizetésére.

[9] Indokolása szerint a Gfbt. 34. § (1) bekezdés d) pontjának értelmezése során a Szabs. tv. szabályozása nem ad iránymutatást, mert a kétféle szabálysértési tényállásból nem következik a Gfbt. értelmezése. Figyelembe vette ugyanakkor a KRESZ 4. § (1) bekezdés a) pontját, valamint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 5. § (2) bekezdését, amely szerint járművet az vezethet, aki a jármű vezetéséhez előírt engedéllyel rendelkezik. E jogszabályi rendelkezések alapján jármű akkor vezethető, ha van érvényes vezetői engedély, ha ilyen nincs, úgy a lejárt vezetői engedély nem jogosít vezetésre. Az érvénytelen vezetői engedély nem azt jelenti, hogy a vezető rendelkezik jogosítvánnyal, hanem azt, hogy a vezetőnek nincs engedélye. Ebből következően a Gfbt. 34. § (1) bekezdés d) pontja kizárólag úgy értelmezhető, hogy megtérítési igény azzal a vezetővel szemben is érvényesíthető, akinek nincs érvényes jogosítványa, mert az lejárt. Ez nem jelent kiterjesztő értelmezést, mert az érvénytelen engedély nem minősül engedélynek. A Gfbt. rendelkezése az "érvényes" kitétel nélkül is egyértelműen rendelkezik a vezetői engedély hiányáról, az engedély érvénytelensége azonos annak hiányával. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes megtérítési igényt érvényesíthet az alperessel szemben.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] Az alperes felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő.

[11] A felülvizsgálat engedélyezését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján, a joggyakorlat egységének biztosítása, valamint a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége miatt kérte.

[12] Felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen új határozat hozatalával a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Gfbt. 34. § (1) bekezdés d) pontját.

[13] Indokolása szerint a jogalkotó szándékával ellentétes a törvényi rendelkezés kiterjesztő értelmezése, valamint analógia alkalmazása. A Gfbt. értelmezése során nem irányadó a Kkt. és a KRESZ rendelkezése, mert a Gfbt. háttérjogszabályként kizárólag a Polgári Törvénykönyvre utal; a KRESZ-re kizárólag a gépjármű fogalmának meghatározása során hivatkozik, egyéb esetben a KRESZ nem minősül háttérjogszabálynak. A nyelvtani értelmezés szerint az alperes a baleset időpontjában rendelkezett vezetői engedéllyel, csak annak érvényességi ideje lejárt. A kontextuális értelmezés során figyelembe veendő, hogy a Gfbt. a 34. § (1) bekezdésében jelentős tárgyi súlyú eseteket szabályoz. Méltánytalan lenne ezekkel azonos módon értékelni annak a helyzetét, akinek csak lejárt a vezetői engedély egészségügyi érvényessége. Nem azonos súlyú annak a cselekménye, aki az oktatáson nem vett részt, nem abszolválta a szükséges vizsgát, esetleg eltiltották a járművezetéstől azzal, akinek csak lejárt a vezetői engedélye. Az érvényesség lejárta nem áll okozati összefüggésben a károkozással.

[14] A Kúria végzésével a felülvizsgálatot engedélyezte a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja alapján.

[15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.