BH 2007.12.407 Az engedményezéssel nem a szerződés, hanem a követelés átruházása történik meg - Ezért nincs akadálya annak, hogy a szerződés hatálytalanságának a megállapítása iránti perbe az elsőfokú ítélet meghozatalát követően felperesként perbe lépjen az, aki a kölcsönszerződésből származó követelést engedményesként megszerezte [Ptk. 203. §, 328. §].

Az I. r. alperes beltagja, a II. r. alperes pedig kültagja volt az 1991. július 24-én létrehozott P. Betéti Társaságnak. A társaságba 1992. május 2-án kültagként a III. r. alperes 85 000 000 forint vagyoni betéttel lépett be.

A betéti társaság S.-ben szállodát üzemeltetett, melynek létesítéséhez és működéséhez a felek jelentős összegű kölcsönöket vettek fel. A felvett bankkölcsön biztosítására 1 900 000 forint és 10 000 000 forint erejéig keretbiztosítási jelzálog került bejegyzésre az I-II. r. alperesek tulajdonában álló K. város Sz. tér 6. szám alatti ingatlanra, amelyben az I-II. r. alperesek panziót és cukrászdát üzemeltettek.

Az I-II. r. alperesek a szálloda működtetésére az I. r. felperestől is jelentős összegű kölcsönt vettek fel. Az I. r. felperes 1995 augusztusában felszólította az I-II. r. alpereseket a kölcsön visszafizetésére.

A betéti társaság hitelállománya kb. 70-80 millió forintra emelkedett, az I-II. r. alperesek jelentős vagyonukat elveszítették (50. sorsz. jkv.). Ekkor arra kényszerültek, hogy a betéti társaságtól megváljanak. Az I-III. r. alperesek a társasági szerződés 1995. július 10-ei módosításával tagsági viszonyukat a betéti társaságban megszüntették. A III. r. alperes 1995. november 2-án 1 000 000 forint vagyoni betéttel kültagként újra belépett a társaságba, 1995. december 1-jén ismét kilépett.

Az I-II. r. alperesek az 1996. január 3. napján létrejött szerződéssel 22 000 000 forint vételárért eladták a III. r. alperesnek a K. város, Sz. tér 368. hrsz. alatt felvett ingatlant. Az adásvételi szerződés III. pontjában rögzítették, hogy az ingatlanra a bank javára jelzálogjog van bejegyezve. A hitelező a követelését eladta és a követelés jelenlegi tulajdonosa 21 000 000 forintban határozta meg az ingatlant terhelő követelés összegét. A tulajdonosok ezt az összeget nem ismerik el, azonban a III. r. alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a teljes követelést ő fizeti vissza. Erre figyelemmel a szerződés a hitelező jóváhagyásával válik érvényessé.

Az ugyanezen a napon létrejött adásvételi szerződéssel az I-II. r. alperesek a szerződés mellékletét képező leltáríven szereplő készleteket és berendezési tárgyakat is a III. r. alperes tulajdonába adták azzal, hogy azok továbbra is az eladók használatában maradnak. A felek az ingóságok összes vételárát 2 000 000 forintban állapították meg.

A III. r. alperes a P. Betéti Társasággal, illetőleg annak jogutódjával a V és B Kft.-vel 1997. június 3-án számolt el, mely szerint a V és B Kft. vállalta, hogy az ingatlant tehermentesíti a III. r. alperesnek a társaságból történt kilépése folytán járó összeg ellenében.

A másodfokú bíróság az 1996. július 11-én jogerőre emelkedett fizetési meghagyásban arra kötelezte az I-II. r. alpereseket, hogy az I. r. felperesnek kölcsöntartozás jogcímén 31 400 000 forintot és ezen összeg kamatait fizessék meg.

A jogerős határozatban foglaltaknak az I-II. r. alperesek nem tettek eleget. Az I. r. felperes 2000. december 19-én a bírósághoz fordult annak megállapítása érdekében, hogy az 1996. január 3-án megkötött adásvételi szerződések színleltek, illetve fedezetelvonóak, majd 2001. március 13-án az I-II. r. alperesekkel szemben végrehajtási eljárást kezdeményezett.

A peres eljárás során 2002. február 14-én az I-III. r. alperesek, mint eladók és a II. r. felperes között adásvételi előszerződés jött létre. Ebben az I-III. r. alperesek 33 000 000 forint tartozást ismertek el a II. r. felperes részére, az I. r. felperes jogán. Az I-II. r. alperesek 2002. augusztus 31-éig vállalták tartozásuk megfizetését oly módon, hogy a perbeli ingatlanra kölcsönt vesznek fel. A megállapodás folytán a per megszűnt és az ingatlan tulajdoni lapjáról a perindítás tényét törölték.

Ezt követően az alperesek 25 000 000 forint kölcsönt vettek fel, a felperesekkel szemben fennálló tartozásukat azonban az I. r. felperes többszöri felhívása ellenére sem teljesítették.

Az I. r. alperes annak érdekében, hogy a tartozást ne kelljen megfizetni, elhatározta az I-II. r. felperesek, valamint közös gyermekük megöletését, melynek érdekében bérgyilkosokat bérelt fel. A bűncselekmény elkövetése meghiúsult, a bíróság az I. r. alperessel szemben három rendbeli emberölés előkészülete, valamint egy rendbeli lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt öt év hat hónap börtönbüntetést szabott ki.

Az I. r. felperes a 2002. április 29. napján előterjesztett, majd a per során módosított keresetével annak megállapítását kérte, hogy az I-III. r. alperesek között 1996. január 3-án a megkötött adásvételi szerződések érvénytelenek, mert azok a jogszabályba és a jóerkölcsbe ütköznek és színleltek. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a szerződések vele szemben hatálytalanok. Kérte továbbá a per során a III-IV. r. alperesek (utóbbi az I. r. alperes testvére) között 2003. szeptember 24. napján a perbeli ingatlanra 35 000 000 forint vételár kikötésével létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének és hatálytalanságának a megállapítását is.

A 2003. szeptember 24-én létrejött adásvételi szerződés szerint a IV. r. alperes a vételárból 7 000 000 forintot megfizetett, a további 28 000 000 forintot pedig akként fizeti ki, hogy az V. r. alperestől jelzáloghitelként a fenti összeget felvette és a jelzálogjoggal biztosított fedezet a szerződés tárgyát képező ingatlan volt. A vevő a felvett hitelből az alperesek által felvett 25 000 000 forint tartozást kifizette.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I-III. r. alperesek arra hivatkoztak, hogy a III. r. alperes az 1996. január 3-án létrejött szerződések szerinti vételárat megfizette oly módon, miszerint a P és P Bt.-ből történt kilépésekor neki járó követeléséről annak fejében lemondott, hogy a bt. jogutódja tehermentesíti az ingatlant. Így szerzése nem ingyenes és nem is rosszhiszemű. Hivatkoztak arra is, hogy a felperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyás a szerződéskötést követően emelkedett jogerőre, így az I. r. felperesnek ekkor érvényesített igénye nem volt. Hivatkoztak arra is, hogy az ingatlan nem lehetett az I. r. felperes követelésének a fedezete, mert azt 1 900 000 forint erejéig jelzálogjog, valamint 10 000 000 forint erejéig keretbiztosítéki jelzálogjog terhelte. Állították azt is, hogy a felperesekkel kötött előszerződésben foglaltaknak megfelelően 33 000 000 forintot 2002. augusztus 31-éig ügyvédi letétbe helyeztek, a felperesek azonban a teljesítést nem fogadták el, melynek következtében szabadultak tartozásuk alól.

Hivatkoztak arra is, hogy a III. r. alperes az I. r. felperessel szemben fennálló tartozásról nem tudott, ezért rosszhiszeműsége nem áll fenn. Az ingyenes előnytől is elesett, hiszen az ingatlant a IV. r. alperesnek eladta.