A Kúria Pfv.21298/2015/8. számú precedensképes határozata házasság felbontása és járulékai tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 99. §]

A határozat elvi tartalma:

Ha a házasság felbontása és járulékai iránti perben a felperes a különvagyonát képező, osztott használatra nem alkalmas, a házastársak és gyermekük által közösen használt ingatlant - átmenetileg - ugyan önként hagyja el, azonban kifejezetten annak érdekében, hogy a szülők közötti konfliktusok miatt pszichésen már sérült kiskorú gyermeket megkímélje a további krízishelyzettől, az önkéntes elköltözés terhére nem értékelhető; a lakásban maradó házastársától használati díjra tarthat igényt.

Kapcsolódó határozatok:

Budakörnyéki Járásbíróság P.20404/2010/178., Budapest Környéki Törvényszék Pf.21531/2014/11., *Kúria Pfv.21298/2015/8.* (BH 2016.7.175)

***********

Pfv.II.21.298/2015/8.

A Kúria a felperesnek, az alperes ellen házasság felbontása és járulékai iránt a Budakörnyéki Járásbíróság előtt 5.P.20.404/2010. számon indult és a Budapest Környéki Törvényszék 1.Pf.21.531/2014/11. sorszámú ítéletével befejezett perében a fenti sorszámú jogerős ítélet ellen az alperes által 183. sorszámmal benyújtott felülvizsgálati kérelem és a felperes által Pfv.4. sorszámmal benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapján az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A felek a felülvizsgálati eljárási költségeiket maguk viselik.

A felperes a lerótt 82.000 (nyolcvankettőezer) forint csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéket maga viseli, az alperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 116.000 (egyszáz-tizenhatezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték az Állam terhén marad.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem körében irányadó tényállás szerint a peres felek házastársak voltak, házasságukból 2005. május 29. napján Cs. utónevű gyermekük született. Házassági életközösségük alatt mindvégig a felperes különvagyonát képező Ü., K. u. 25. szám alatti ingatlanban éltek.

A peres felek házassági életközössége - a 2007. áprilistól 2007 októberéig tartó átmeneti megszakítás után - véglegesen és mindenre kiterjedően 2009 szeptemberében szűnt meg. Az életközösség megszűnését követően mindkét fél a lakásban maradt, de egymástól elkülönülten éltek és közösen gondoskodtak a gyermekükről. A lakásban való kényszerű együttélés vitákat és tettlegességig fajuló veszekedéseket generált. A napi szintű konfliktusok a kiskorú gyermek előtt zajlottak, akinél pszichés problémák merültek fel: az aktuális familiáris háttér miatt a figyelem- és a motoros, valamint a beszédfejlődés zavara, illetve jelentős emocionális zavar volt kimutatható.

A felperes a gyermek érdekében - a további veszekedések elkerülése miatt - 2011. október végén elköltözött a haszonélvezeti jogával terhelt, de a korábbi kapcsolatából született M. utónevű gyermeke tulajdonát képező ingatlanba. Az alperes lecserélte a zárat, a felperes előbb az illetékes jegyzőnél birtokvédelmi eljárást, majd polgári peres eljárást kezdeményezett.

A felperes többször módosított kereseti kérelmében kérte az alperessel kötött házassága felbontását és - többek között - az utolsó közös lakás kizárólagos használatára történő feljogosítását. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2011. november hó 1. napjától a kiköltözésig havi 40.000 forint többlethasználati díj megfizetésére. Igénye megalapozásául előadta, hogy a különvagyoni ingatlanából azért költözködött el, mert a pszichiáter és a perben kirendelt igazságügyi szakértő szerint a napi konfliktushelyzetek a gyermek fejlődésére kihatnak, az alperes pedig - a lakáshasználati jog ellenértéknek "várománya" miatt - az ingatlanból nem hajlandó elköltözködni. Azóta az ingatlanát kizárólag az alperes használja.

Az alperes módosított viszontkeresete alapján maga is kérte a házasság felbontását és a kapcsolódó járulékos kérdések rendezését. Nem ellenezte a felperes kizárólagos lakáshasználatra történő feljogosítását, a lakáshasználati jog ellenértékeként 3.000.000 forintra tartott igényt. Elutasítani kérte a felperes többlethasználati díj iránti keresetét, mert a felperes nem a gyermek érdekében, hanem külső kapcsolata miatt, önként, a visszatérés szándéka nélkül költözködött el.

A felperes az alperes lakáshasználati jog ellenértékének mértékét 1.400.000 forintban kérte megállapítani, mivel az alperes egy b.-i ingatlan tulajdonosa, ahol lakhatása a gyermekkel együtt biztosított.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, a kiskorú gyermeket az alperesi anyánál helyezte el. Kötelezte a felperest gyermektartásdíj megfizetésére és szabályozta a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást. A peres felek utolsó közös lakásának kizárólagos használatára a felperest jogosította fel. Kötelezte az alperest, hogy a fenti ingatlant 30 napon belül ingóságaival együtt hagyja el, ezzel egyidejűleg kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 3.000.000 forint lakáshasználati jog ellenértéket. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemmel és a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel érintett körben a jogvita elbírálására irányadó 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) rendelkezései alapján megállapította: a perben nem volt vitatott, hogy a felek utolsó közös lakása a felperes különvagyonát képezi. Az ingatlan a megosztott használatra méreténél fogva (50 négyzetméteres, egy szobás) objektíve nem alkalmas, de a felek viszonyára figyelemmel szubjektíve is oszthatatlan. Az alperes a felperes használatra vonatkozó keresetét nem ellenezte és vállalta a kiköltözést is. A bíróság a felek nyilatkozatai alapján a felperest jogosította fel az ingatlan kizárólagos használatára.

A lakáshasználati jog ellenértékét szakértő bevonásával határozta meg. A szakvéleményét aggálytalannak ítélte és ítélkezése alapjaként elfogadta. A beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerint a perbeli ingatlan beköltözhető forgalmi értéke 18.400.000 forint, lakott forgalmi értéke 9.200.000 forint, a kettő különbözete 9.200.000 forint. A Csjt. 31/C. § (3) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy bizonyított-e olyan körülmény, amely az ott meghatározott 1/3 - a perbeli esetben kerekítve 3.000.000 forint - összegnél kevesebb ellenértéket megalapozza. Mivel a közös kiskorú gyermek lakhatásáról az alperesnek kell gondoskodnia, ezért a mérséklést nem találta indokoltnak.

Alaptalannak ítélte a felperes többlethasználati díj (használati díj) iránti keresetét. A perben bizonyítást nyert, hogy a felperes a perbeli ingatlanból önként költözött el és nem merült fel adat arra, - illetve a felperes maga sem állította - hogy oda vissza kívánt volna költözni. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint, ha a házastárs önként és minden kényszerítő körülmény nélkül költözik el a lakásból, alappal többlethasználati díjat nem igényelhet (BH 1992.313.) és ilyen esetben az utólagos zárcsere sem alapoz meg többlethasználati díj iránti igényt (BH 1992.102.).