BH+ 2004.1.25 Az érvénytelen ingatlan-nyilvántartási bejegyzést úgy kell tekinteni, mintha a bejegyzésre nem került volna sor. Az érvénytelen bejegyzésre vételi jogot nem lehet alapítani [Ptk. 375. §, 1972. évi 31. tvr. 6. § (2) bek., 30. §, 31. §, 1993. évi LXXVIII. tv. 26. §, 27. §, 45. § (1) bek., 88. §].

A felperes budapesti tanácsi bérlakását cserélte el a D.-i lakásra, mely az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a Magyar Állam tulajdonában és az I. r. városi önkormányzat alperes kezelésében állt. A városi bíróság előtt indított perben B. F.-né a perbeli ingatlanra tulajdoni igényt érvényesített, amit az I. r. alperes a másodfokú eljárásban kötött egyezséggel elismert. Hozzájárult, hogy a perbeli ingatlanra B. F.-né tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. A felperes által utóbb indított perben a bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperesnek az egyezség érvénytelenségére, illetve vele szemben fennálló hatálytalanságának megállapítására irányuló kereseti kérelmeit.

A felperes módosított keresetével az alpereseket megfelelő másik önkormányzati bérlakás biztosítására vagy ennek hiányában 7 500 000 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Állította, hogy a Lakástörvény alapján a vételi jog az általa bérelt önkormányzati lakásra megilleti, illetve korábbi tanácsi bérlakására megillette volna. Tulajdonszerzésének elmaradása az alperesek jogellenes magatartására vezethető vissza. További kára abból ered, hogy az új tulajdonos emelni kívánja a lakás bérleti díját.

Az alperesek jogalap hiányában a kereset elutasítását indítványozták.

Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a peres felek között a szerződéses jogviszony az előzményi perben kötött egyezség után megszűnt. Az alperesek elismerése és a felperes kára között az okozati összefüggés nem áll fenn.

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az első fokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy az Ltv. 45. § (1) bekezdése alapján a felperest a vételi jog a bérleményét képező lakásra nem illette meg, az alperesek az utóbb jelentkező tulajdonos tulajdonjogának elismerésével nem tanúsítottak jogellenes magatartást. Az ingatlan-nyilvántartás tévesen tartalmazta a perbeli ingatlan tulajdoni viszonyait. B. F.-né tulajdonjoga dologi jogcímen alapult, mely az állam tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való téves bejegyzésére tekintet nélkül fennállt. Amennyiben az önkormányzat jogelődje a Ptk. hatálybalépése után építkezett a perbeli ingatlanon, a telek tulajdonosa és az önkormányzat jogelődje között legfeljebb közös tulajdon jöhetett létre, amely nem esik az Ltv. 45. § (1) bekezdésének a hatálya alá.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperesek 7 500 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezése, másodlagosan a kártérítés összegének meghatározása céljából az elsőfokú bíróságnak új eljárásra utasítása érdekében. Állította, hogy az 1993. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Ltv.) 45. §-a alapján a vételi jog megillette, de annak érvényesítését az alperesek egy harmadik személy tulajdonjogának az elismerésével meghiúsították. A lakáscsereszerződés megkötésekor az ingatlan-nyilvántartás az állam tulajdonjogát igazolta. Az alperesek jogellenes magatartást tanúsítottak az egyezség megkötésével, illetve az Ltv. 26. és 27. §-a alkalmazásának az elmulasztásával. Az eljáró bíróság jogszabálysértéssel vetítette vissza az évekkel később bekövetkező tulajdonszerzést a vételi jog gyakorlásának időpontjára, és ilymódon mellőzte a Ptk. 375. §-a szerinti joggyakorlás jogkövetkezményeinek az alkalmazását.

Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.