EH 2002.643 A jutalék ellenében végzett megbízási tevékenység esetén a megbízó számára közömbös, hogy a megbízott mennyi munkával éri el a kívánt eredményt. A jutalék formájában kikötött díj az ügylet értékéhez igazodik. Feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással ezért eredményesen nem támadható meg a megbízási szerződés arra való hivatkozással, hogy a megbízott által végzett munka mennyisége nincs arányban a kikötött díjjal [Ptk. 201. § (2) bek., 474. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy adjon ki a felperesnek 5 millió forint névértékű R. Rt. részvényt, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felperes mint megbízott, az alperes mint megbízó 1995. december 15-én megbízási szerződést kötöttek, amelyben az alperes megbízta a felperest: járjon el annak érdekében, hogy az alperes a belterületi földek értéke után a törvény szerint őt megillető további R. Rt. részvényekhez hozzájusson. A felek a megbízási díj mértékét a "növekvény részvények" 4%-ában határozták meg arra az esetre, ha a megbízást a felperes sikeresen teljesíti. A felperes több önkormányzat - többek között az alperes - igényének érvényesítése végett tárgyalt az ÁPV Rt.-vel és az általa készített anyag szerint az alperes még további 984 514 000 Ft össznévértékű R. Rt. részvényre lett volna jogosult. Az alperes és az ÁPV Rt. 1996. január 30-án megállapodást írtak alá, amelyben az ÁPV Rt. elismerte az alperes jogát további 975 987 000 Ft névértékű részvényre. Az alperes ezeket a részvényeket meg is kapta, de a megbízási szerződésben vállalt sikerdíjat a felperesnek nem fizette ki. A felpereshez írott 1997. január 10-i levelében úgy nyilatkozott, hogy legfeljebb 5 millió forint névértékű részvény kiadására hajlandó. Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján megállapította, hogy a peres felek között megbízási szerződés jött létre. Nem fogadta el az alperesnek azt az álláspontját, hogy a szerződés annak uzsorás jellege, illetve a jóerkölcsöt sértő volta miatt semmis. A bizonyítékok mérlegelése alapján azonban arra a ténybeli következtetésre jutott; a felperes a díjazás szempontjából eredmény szolgáltatására vállalkozott és nem bizonyította, hogy a megbízotti tevékenysége eredményeként került sor az alperes részére a részvények kiadására. Tekintettel azonban arra, hogy az alperes a követelést 5 millió forint névértékű részvény erejéig elismerte, a keresetnek részben helyt adott.
A felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság felülbírálta az elsőfokú bíróság határozatát és azt ítéletével helybenhagyta. A másodfokú bíróság iratellenesnek minősítette az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a felperes a megbízási szerződésnek nem tett eleget. Érdemben vizsgálta, hogy az alperes részéről a szerződés megtámadása - kifogás útján - a feltűnő értékaránytalanságra alapozva helytálló-e. Megállapította, hogy a megbízási szerződést a felperes teljesítette, de a 4%-os sikerdíjat az adott tényállás mellett túlzottnak ítélte. A felperes ugyanis a megbízás elvállalásakor kockázatot nem vállalt, mert ismerte az R. Rt. átalakulási vagyonmérlegét, az önkormányzatoknak a belterületi földek után járó részvények kiadása tekintetében már kialakult legfelsőbb bírósági gyakorlatot. Ilyen körülmények között egyértelmű volt, hogy az alperes a jogos igényéhez akár peres úton, akár anélkül hozzá fog jutni. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság által megítélt összeget a felperes által végzett munkával arányban állónak találta.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak megváltoztatásával az alperest további 34 039 000 Ft névértékű R. Rt. részvény kiadására kérte kötelezni. Álláspontja szerint a másodfokú ítéletben kifejtett jogi álláspont a Ptk. 201. §-a (2) bekezdésének helytelen értelmezését tükrözi, a megállapított tényállás iratellenes és logikailag hibás. A vonatkozó jogszabály szerint a feltűnően nagy értékkülönbségnek a szerződés megkötésekor kell fennállnia. Az adott esetben viszont az elérhető eredmény és így az ellenszolgáltatás mértéke bizonytalan volt. A szerződésben a felek sikerdíjat kötöttek ki, ezt nem lehet az elvégzett munkához viszonyítani. A felek akarata ennek kikötésével éppen arra irányul, hogy a díjazás független legyen az elvégzett munka mennyiségétől és értékétől, a díjazás kizárólag az eredménytől függő legyen. Alaptalan az az ítéleti ténymegállapítás, hogy a felperes a szerződés megkötésekor nem vállalt kockázatot. Ebben az időpontban ugyanis a jogi helyzet még nem volt egyértelmű. Nem lehetett előre tudni, hogy az ÁPV Rt. hajlandó lesz-e peren kívül megegyezni, így azt sem lehetett előre kiszámítani, hogy mennyi idő alatt, milyen munkával és milyen költséggel érhet el a felperes eredményt. Kockázatot jelentett a díjazás módja is, mert a részvények piaci árfolyama sem kalkulálható előre. Kockázati elemet tartalmazó szerződés esetén viszont a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság 7. sorszámú végzése alapján a II. r. felperes jogutódként, a felperes pertársaként vett részt.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja. A peres felek között a Ptk. 474. §-ának (1) bekezdésében szabályozott megbízási szerződés jött létre, melynek alapján a felperes köteles volt a reá bízott ügyet ellátni. A felperes szerződéses szolgáltatása olyan célratörő tevékenység elvégzése volt, amely hozzásegíti az alperest jogos igényének kielégítéséhez. A felperes ellenszolgáltatásra csak a feladat sikeres, eredményes ellátása esetén tarthatott igényt. A díjazást a felek jutalék formájában, az elért eredmény meghatározott százalékában kötötték ki. Az ilyen típusú - sikerorientált - díjazásnak az a célja, hogy a megbízottat tevékenysége eredményében érdekeltté tegye, nagyobb erőfeszítésre késztesse. A megbízó számára közömbös, hogy az eredményt a megbízott mennyi munkával éri el, mert nem a tényleges munkavégzést, hanem a munka eredményét kívánja díjazni. A jutalék formájában kikötött díj ezért az ügylet értékéhez, a behajtott összeghez igazodik.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az elvégzett munkát vetette össze a kikötött jutalék mértékével, ami azért is törvénysértő, mert a szolgáltatást és az ellenszolgáltatást csak a szerződés megkötésének időpontjában lehet összemérni, ezért a másodfokú bíróság részéről a Ptk. 201. §-a (2) bekezdésének megsértése megvalósult.
Helytelen a felülvizsgálati kérelemben kifejtett az az álláspont, hogy a perbeli megbízási szerződés - a kockázati elemre tekintettel - feltűnő értékaránytalanság címén nem támadható meg. Az, hogy az eredmény elérése végett mennyi munkát, milyen költségráfordítással kell elvégezni, valóban a megbízott kockázata, de nem ez szolgál a díjazás alapjául. A jutalék százalékos mértéke bizonyos típusú tevékenységek esetében az üzleti életben kialakul, egyes tevékenységekhez pl. ingatlanközvetítő, kereskedelmi ügynök, követelésbehajtó, stb. ún. szokásos díj kapcsolódik. A felperes megbízatása az ügyintéző típusú, képviseleti és követelésbehajtási tevékenységhez állt legközelebb, így a jutalék százalékos aránya ezekkel a tevékenységekkel mérhető össze.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése ellenére az alperes egyetlen olyan összehasonlító adatra sem hivatkozott, amely alkalmas lett volna annak bizonyítására, hogy az üzleti életben a felperes által kikötött jutalék mértéke aránytalanul magas lenne. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróságnak hivatalos tudomása van - többek között a Gf. VII. 30.412/1999. szám alatt elbírált, valamint a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében 2001/1/436. szám alatt közzétett ügyekből -, hogy hasonló tevékenység esetén 9-15% közötti jutalék került kikötésre. Az alperes, ismerve jogos követelésének pontos mértékét, áralku során 10%-ról 4%-ra csökkentve fogadta el a jutalék összegét, amely nem haladta meg a szerződéskötés időpontjában szokásos megbízói díjakat.
A szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti egyensúly tekintetében nincs jelentősége annak, hogy a megbízó az őt megillető követeléshez - az egyértelmű jogi helyzetre tekintettel - mindenképpen hozzájutna, tehát a megbízott eredményes eljárása biztosított. Az alperes nem kívánt az ügyben maga eljárni, nem szolgálhat viszont a megbízott hátrányára, hogy jutalékos formában olyan ügy ellátására vállalkozik, amely eleve eredményesnek tűnik. Más kérdés és ez már a jóerkölcs megsértését jelentheti, ha a megbízott jogtalan befolyásának felhasználásával vagy annak látszatával szerzi meg a megbízást. Ez a kérdés azonban nem volt a felülvizsgálati eljárás tárgya.
A szerződés megtámadásának a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében írt feltételei tehát nem álltak fenn, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; kötelezte az alperest, hogy a II. r. felperesnek 15 nap alatt adjon ki 34 030 000 Ft névértékű R. Rt. részvényt. (Legf. Bír. Gfv. X. 31.143/2001. sz.)