BH 2008.2.41 A másodfokú eljárásban a fellebbező alperes kérelmére személyes költségmentesség csak akkor engedélyezhető, ha a költségmentesség alapjául szolgáló feltételek (kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyok megromlása) utóbb következtek be. Személyes költségmentesség akkor sem engedélyezhető, ha a fél perlekedése rosszhiszeműnek látszik [Pp. 85. § és a 6/1986. (VI. 26.) IM r. 10. §].

Az elsőfokú bíróság, az alperes terhére jogsértést megállapító és alperest marasztaló ítélete ellen - jogi képviselője útján - az alperes nyújtott be fellebbezést. Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a fellebbezés alapján 2006. szeptember 21-ére tűzött tárgyalási határnapot, amelyre a peres felek jogi képviselőjét megidézte. Az alperes 2006. szeptember 20-án kelt és a másodfokú bíróságra ezen a napon benyújtott beadványában bejelentette, hogy korábbi jogi képviselőjétől, dr. T. Cs. ügyvédtől a megbízást azonnali hatállyal megvonta, ezért az ügyvéd a továbbiakban semmilyen módon a képviseletében nem járhat el. Közölte, hogy az ügy bonyolultsága miatt másik jogi képviselő megbízására még nem volt lehetőség. Bejelentette egyben, hogy jogi képviselő hiányában a szeptember 21-én tartandó tárgyaláson személyesen nem jelenik meg. Egyben dr. L. T. tanácselnök, az ítélőtábla elnöke ellen elfogultsági kifogást jelentett be.

A másodfokú bíróság a 2006. szeptember 21-ei tárgyalást elhalasztotta és 2006. november l6-ára tűzött újabb tárgyalást. Elrendelte az elfogultsági bejelentés bemutatását az ítélőtábla kollégiumvezetőjének a megfelelő intézkedések megtétele végett, egyben felhívta az alperest, hogy 8 napon belül a jogi képviseletéről gondoskodjon és jogi képviselője (ügyvéd) meghatalmazását csatolja, ellenkező esetben az ítélőtábla az ítélet elleni fellebbezését hatálytalannak tekinti és az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldi. Ugyanezen a napon az ítélőtábla tárgyaláson kívül meghozott 5. sorszámú végzésében az alperest 100 000 forint pénzbírsággal sújtotta.

Az alperes 2006. október 16-án csatolta a 2006. október 12-én kelt, dr. K. V. ügyvéd részére adott meghatalmazását. 2006. október l9-én az alperes személyesen eljárva az ítélőtábla 5. sorszámú végzése ellen fellebbezést jelentett be. Az ítélőtábla végzésével dr. L. T. kizárását az ügy intézéséből megtagadta, illetve a Legfelsőbb Bíróság 2007. január 23-án kelt végzésével a dr. L. T., mint az ítélőtábla elnöke ellen benyújtott elfogultsági kifogást elutasította.

2006. november 2-án az alperes személyesen eljárva bejelentette, hogy dr. K. V. képviseleti jogosultsága megszűnt, mert azt azonnali hatállyal felmondta. Közölte, hogy az ügyvéd a november 16-ára kitűzött tárgyaláson a képviseletét nem fogja ellátni. Beadványában az alperes vitatta, hogy az ő magatartása eredményezné - a bírság alapjául felhozott ok megvalósulását - a per elhúzódását. Közölte egyben, hogy az ügyben megfelelő jogi képviseletről való gondoskodáshoz legkevesebb 30 nap határidő biztosítására lenne szüksége. Ugyanezen a napon dr. K. V. ügyvéd is bejelentette, hogy az alperes a megbízását azonnali hatállyal felmondta, így képviseleti jogosultsága az ügyben megszűnt.

Ezt követően az alperes 2006. november 14-én terjesztette elő kérelmét, amelyben személyes költségmentesség engedélyezését és részére pártfogó ügyvéd kirendelését kérte. Ehhez vagyoni nyilatkozatokat csatolt. Bejelentette, hogy a dr. K. V. részére adott megbízását követően anyagi helyzete oly mértékben megrendült, hogy az új képviselő által kért munkadíjat nem tudta kifizetni, így azt tartotta etikusnak, hogy emiatt a megbízási jogviszonyt megszünteti. Miután az ítélőtábla előtt jogi képviselő nélkül nem lehet eljárni és anyagi helyzete folytán jogi képviselőt nem tud megbízni, jogos érdekei biztosítása miatt kérte pártfogó ügyvéd kirendelését. Előadta, hogy e tényekre a korábbi bejelentésében azért nem tudott hivatkozni, mert a költségmentességhez szükséges igazolások csak később készültek el.

Ezt követően az ítélőtábla a 2006. november 16-án megtartott tárgyalást ismételten elhalasztotta azzal, hogy új tárgyalási határnapot hivatalból tűz ki, majd 13. sorszámú végzésével az alperes személyes költségmentesség engedélyezése és pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelmét elutasította, egyben felhívta az alperest, hogy 8 nap alatt gondoskodjon a megszűnt jogi képviselet pótlásáról. Amennyiben ennek határidőn belül nem tesz eleget, az ítélőtábla a fellebbezését hivatalból elutasítja. A végzés indokolása szerint az alperes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM r. (továbbiakban: Kmr.) 10. § (1) bekezdés c) pontja alapján kellett elbírálni, miután az alperes az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozatala után, de nem a fellebbezésében kérte a személyes költségmentesség engedélyezését. Ennek akkor van helye, ha a költségmentesség engedélyezésének feltételei utóbb következtek be. Az alperes kérelme tehát akkor lenne teljesíthető, ha a jövedelmi viszonyaiban 2006. június 12-ét követően történt volna az a hátrányos változás, amelyre az alperes hivatkozott. Bár az alperes utalt arra, hogy a második jogi képviselő megbízását követően állt be anyagi helyzetében jelentős romlás, erre vonatkozó konkrét előadást nem tett, és ilyen a csatolt iratokból sem állapítható meg, mert az igazolások arról szólnak, hogy az alperes már 2005-ben sem rendelkezett semmiféle jövedelemmel. Így nem lehetett megállapítani, hogy mikortól kezdődően, miben állt a hátrányos változás, sőt az alperes anyagi helyzetében bekövetkezett változás ténye sem bizonyított. Ezért az ítélőtábla a jogszabályi feltételek hiányában a költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet elutasította. A Pp. 84. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a pártfogó ügyvéd kirendelésének a személyes költségmentesség engedélyezése az előfeltétele. Ennek hiányában pártfogó ügyvéd kirendelésére sincs lehetőség.

Az ítélőtábla végzése ellen az alperes, személyesen eljárva nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását, személyes költségmentesség engedélyezését és a pártfogó ügyvéd kirendelését. Fellebbezési indokai szerint az első ügyvédjének adott megbízás visszavonását nem volt köteles indokolni, míg a második ügyvédnek azért mondott fel, mert időközben megromlott az anyagi helyzete, amit igazolt. Igazolásait az ítélőtábla sem kifogásolta, csak azt, hogy ezt miért nem korábban kérte.