BH+ 2015.9.405 Kisajátítási ügyben az ingatlan megállapított forgalmi értékének megfelelő kártalanítás felemelése iránti kérelmét az igénylő köteles bizonyítani. A szakvélemény a bíróság általi elfogadása esetében ha a véleményt hiba nem terhelte, szükségtelen más szakértőt is kirendelni. Jogszabály nem zárja ki ügyek egyesítés nélküli együtt tárgyalását [2007. CXXIII. tv. 6. §, 9. §; 1952. III. tv. 182. § (3) bek.].

A külterület 0189/16 hrsz.-ú 6959 m2 területű szántó, rét művelési ágú ingatlan a felperes tulajdona. Az ingatlan egy részét érintette a MÁV Rákosrendező-Esztergom vasútvonal építése Esztergom rekonstrukciója Szentendrei úti híd (bez) - Piliscsaba (bez) pályaszakasz építése. A tulajdonossal való megegyezés hiánya miatt a II. r. alperes 2013. február 12-én kérte az I. r. alperestől az ingatlan 4025 m2-es részének kisajátítását.

Az alperes a 2013. július 4-i határozatával a kért területet 2 943 120 forint kártalanítás fejében kisajátította. Az I. r. alperes határozatát a közigazgatási eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményére alapította. Ez az eljárás érintette azt az ingatlanrészt is, ami a felperesé maradt volna, de közútról való megközelítés hiánya miatt kisajátításra került. A felperes tulajdonában így az ingatlan 2934 m2-es része maradt, melynek új helyrajzi száma 0189/31 lett, és amelynek van útkapcsolata.

A felperes keresetében a visszamaradó terület kisajátítását és a kártalanítás felemelését kérte. Előadta, hogy az ingatlan megközelítését szolgáló út csak tervezés alatt áll. Kevesellte a kisajátítás összegét is.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetet elutasította, indokolása szerint a felperes a bíróság által a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményével sem tudta alátámasztani a kártalanítás alacsonynak megállapított összegszerűségére vonatkozó állítását. A 31 alszámú ingatlan megközelíthető maradt, ezt tükrözik a szakvélemények is, a tervezett út annak az ingatlanrésznek a megközelíthetőségét szolgálta, amely éppen megközelíthetetlensége miatt végül kisajátításra került.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Előadta, hogy a szakértői bizonyítás nem volt megfelelő, és a pert a bíróság másik perekkel egyesítés nélkül együttesen tárgyalta. Ez súlyos eljárási szabálysértés. További bizonyításnak lett volna helye ügyében, és az összehasonlító adatok csekély száma miatt új szakértőt is ki kellett volna rendelni.

Az I. és II. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelmeikben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. A felülvizsgálati eljárásban egyéb kérelem hiányában csak az ingatlan értékére vonatkozó felperesi kereset tárgyában hozott ítélet jogszerűségét kellett vizsgálni.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Kúriának arról a kérdésről kellett dönteni, hogy több ügy egy időben való tárgyalása, ha azok egymástól ugyanakkor jól elkülöníthetőek és a peres iratokban is így, elkülönítetten jelennek meg, olyan súlyos eljárási szabálysértésnek tekinthető-e, ami az ügy érdemére kihat. A bizonyítékok helyes mérlegelésével hozta-e meg továbbá a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének érdemi részét.

A Kúria megállapítja, hogy a felperes a közigazgatási határozat jogszerűségét a kisajátítási eljárásról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 6. § (4) bekezdésének a), b) és c) pontjára, valamint 9. §-ára alapította, bizonyítási indítványa teljesítésének elmaradását pedig a 182. §-ának (3) bekezdése alapján tartotta jogsértőnek. Az együttes tárgyalásra vonatkozóan előadta, hogy sérült a Pp. 5. §-a.

A Kstv. 6. § (4) bekezdése szerint a tulajdonos kérelmére az egész ingatlant ki kell sajátítani, ha az ingatlan részleges kisajátítása következtében az ingatlan visszamaradó része eredeti céljára használhatatlanná válik, vagy az ingatlannal kapcsolatos jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné vagy számottevően költségessé válik, vagy a visszamaradó rész gazdaságos értékesítése nem lehetséges.

A közigazgatási eljárásban, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt folyt perben kirendelt igazságügyi szakértők egybehangzóan utaltak arra, hogy a kisajátítás a visszamaradó ingatlanra csak értékcsökkentő hatású volt. A Kstv. idézett rendelkezésére nem teszi lehetővé az egész ingatlan kisajátítását csak amiatt, mert a visszamaradó ingatlan értéke csökken. Az ingatlan értékcsökkenése a visszamaradó ingatlanrész értékcsökkenésének megfelelő kártalanítás összegében fejeződik ki. Megállapítható, hogy a felperes a visszamaradó ingatlan részének értékcsökkenésére kapott kártalanítást.

A Kstv. 9. §-ának (1) bekezdése szerint a kisajátított ingatlan tulajdonosát a tulajdonjoga elvonásáért, az ingatlanon fennálló jog jogosultját pedig a joga megszűnéséért - a zálogjog és a végrehajtási jog jogosultja kivételével - teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás illeti meg. E szakasz (3) bekezdés a) pontjának értelmében a kártalanítás összegének megállapítása során az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi értékét kell figyelembe venni.

A közigazgatási eljárásban alkalmazott szakértő és a közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt folyt perben kirendelt szakértő szakvéleménye az ingatlan forgalmi értékére vonatkozóan jelentős eltérést mutat. A perben kirendelt szakértő véleményében meghatározott összeg jóval kevesebb, mint amit a kisajátítási eljárásban kirendelt szakértő kártalanításként megállapított. A közigazgatási és munkaügyi bíróság ezért ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes a perben az ingatlan értékének magasabb összegben való meghatározására vonatkozó állítása alátámasztására szolgáló bizonyításnak nem tett eleget, a perben lefolytatott bizonyítás éppen az ingatlan forgalmi értékének kisebb összegét mutatja. A kártalanítás összegének leszállítására azonban kereset hiányában mód nem volt.

A felperes kifogásolta a bizonyítási eljárás hiányosságait is, állítva, hogy a szakértők megfelelő összehasonlítási alappal az ingatlan forgalmi értékének megállapításához nem rendelkeztek. Ehhez képest a Kúria elfogadja a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak azt az ítéleti okfejtését, amiből kitűnően a vizsgált ingatlanok száma és összehasonlításra alkalmas mivoltja folytán a bizonyítás a forgalmi értékre vonatkozóan megfelelő volt, ennek a megállapításnak a megdöntésére kizárólag a felperes semmivel alá nem támasztott állítása szolgál, ezért a szakértői vélemény aggálytalanul elfogadható volt.

A Pp. 182. § (3) bekezdése szerint, ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására szükséges felvilágosítást megadni. A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki. Ha a bíróság a bizonyítást hivatalból rendelte el [164. § (2) bekezdés], szükség szerint hivatalból jogosult új szakértő kirendelésére. Az idézett törvényhelyből és a bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárásból megállapítható, hogy további szakértő kirendelésére az ügyben szükség nem volt.