727/D/2000. AB határozat
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 261. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 261. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 261. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint ezzel kapcsolatban - a Keszthelyi Városi Bíróságon 5.P.21.127/1993. és 3.P.20.952/1999. szám alatt nyilvántartott ügyekben - a támadott rendelkezés alkalmazhatóságának a kizárását kezdeményezte.
Az indítványozó az alkotmányjogi panasz indokolásában előadta, hogy a Keszthelyi Városi Bíróság 3.B.225/1993/5. számú, valamint a Zala Megyei Bíróság Bf.420/1993/5. számú ítéletével jelentős értékre elkövetett csalás bűntettében megállapították a bűnösségét. A büntetőügyben eljáró bíróságok a bűncselekmény folytán keletkezett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasították. Ezt követően a polgári jogi igényről a sértett kereseti kérelme alapján a Keszthelyi Városi Bíróság polgári perben ítélkezett, s az 5.P.21.127/1993/12. számú ítéletével az indítványozót elmarasztalta. Ez ellen az ítélet ellen az indítványozó azért nem fellebbezett, mert állítása szerint arról csak a végrehajtási eljárás során szerzett tudomást. Az indítványozó a továbbiakban az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) alapján az Emberi Jogok Európai Bíróságánál kezdeményezte annak megállapítását, hogy a bűnösségének megállapításával kapcsolatban az eljáró büntetőbíróságok megsértették az Egyezményt. Panaszát az Emberi Jogi Bizottság megvizsgálta és 1999. szeptember 8-ai keltezésű jelentésében megállapította, hogy a büntetőeljárásban eljáró bíróságok megsértették az Egyezményt. [Ezzel azonban az Egyezmény sérelmére vonatkozó ügy még nem zárult le, hiszen azt az Emberi Jogok Európai Bírósága csak 2001. március 1-jén bírálta el véglegesen, s az Egyezmény sérelmének megállapítását végül is elutasította (vö. Dallos v. Hungary, No. 29082/95, Dec. 1. 3. 01, D.R. 2001-II).] Az indítványozó az Emberi Jogi Bizottság döntésére hivatkozva perújítási kérelmet terjesztett elő a Keszthelyi Városi Bíróság előtt az 5.P.21.127/1993/12. számú, polgári perben meghozott ítélet ellen, amelyet a bíróság a 3.P.20.952/1999/7. számú végzésével a Pp. 261. § (3) bekezdésére hivatkozva elutasított. Ezzel a végzéssel szemben az indítványozó fellebbezéssel fordult a Zala Megyei Bírósághoz, amely az 1.Pf.21.456/2000/4. számú jogerős végzésével az első fokú végzést a perújítás elutasítása tekintetében helybenhagyta. Az indítványozó ezt követően, 2000. szeptember 8-án terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt állította, hogy kedvezőtlenebb helyzetbe került azáltal, hogy a bűncselekmény folytán keletkezett polgári jogi igényt nem a büntetőeljárás keretében, hanem polgári perben ítélték meg, mert így perújítási ké relmet már nem terjeszthet elő. Ha azonban a polgári jogi igényt nem a polgári perben eljáró bíróság, hanem a büntető bíróság a bűnösség megállapításával együtt, az általa meghozott ítéletben bírálta volna el, akkor a büntető bíróság ítéletével szemben perújítási indítványt - az indítványozó állítása szerint - még elő lehetne terjeszteni. Ilyen módon a büntetőeljárás keretében megítélt polgári jogi igényt is felül lehetne vizsgálni. Ezzel kapcsolatban az indítványozó hivatkozott (az alkotmányjogi panasz benyújtását követően már hatályon kívül helyezett) a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 276. § (4) bekezdésére, amelynek alapján azt a következtetést vonta le, hogy a büntetőeljárásban "a terhelt javára előterjeszthető perújítási indítványnak nincs időbeli korlátja". Ez zel szemben a polgári perben a perújítási kérelem csak a Pp. 261. § (3) bekezdése szerinti "5 éves objektív határidő alatt terjeszthető elő". Az indítványozó álláspontja szerint a bűncselekmény folytán keletkezett polgári jogi igény megítélése a bűnösség megállapításához kapcsolódó, járulékos kérdés. A bűnösséget megállapító ítélethez kapcsolódó járulékos kérdésben mindazonáltal a bűnösség megállapításának hiányában nem lehet határozni, mert ez ellentétes lenne az Alkotmány 57. § (2) bekezdésével, illetve az Alkotmánybíróság 30/1995. (V. 25.) AB határozatában (ABH 1995, 155, 156-157.) foglaltakkal. A bűnösség megállapításától függetlenül elbírált polgári jogi igény felülvizsgálatának a Pp. 261. § (3) bekezdése szerinti határidőhöz kötése ezért - álláspontja szerint - sérti az Alkotmány 57. § (2) bekezdését.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
"57. § (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg."
2. A Pp. vizsgált rendelkezése:
"261. § (3) Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével perújításnak helye nincs; e határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet."
III.
Az alkotmányjogi panasz megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglaltaknak.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint:
"Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva."
A (2) bekezdés értelmében pedig:
"Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani."
A jelen alkotmányjogi panasz perújítási kérelem elutasításával kapcsolatban hozott bírósági határozatok ellen irányult.
"Az Alkotmánybíróság a 23/1991. (V. 18.) AB végzésben úgy foglalt állást, hogy az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdése »pontos és egyértelmű« választ ad az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számításával kapcsolatosan. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint csak az egyéb jogorvoslati lehetőségek kimerítése után van lehetőség alkotmányjogi panasz benyújtására. A hivatkozott § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy "az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézhezvételétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A két rendelkezés egybevetéséből nyilvánvaló, hogy az (1) bekezdésben említett »egyéb jogorvoslati lehetőségek« alatt kizárólag a rendes jogorvoslatokat kell érteni. (ABH 1991, 361, 362.)
Az Alkotmánybíróság egy későbbi határozata ugyanakkor azt is megállapította, hogy »az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani.« [41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.]" (277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780, 790-791.)
Az Alkotmánybíróság korábbi határozatainak megfelelően tehát az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a perújítási kérelem alapján hozott jogerős határozat kézbesítésétől veszi kezdetét akkor, ha az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult csak a perújítási ügyben hozott határozat folytán kerül abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést állítsa és panaszolja.
Az Alkotmánybíróság a jelen alkotmányjogi panasszal kapcsolatban megállapította, hogy az indítványozó a perújítási kérelem alapján hozott határozatokat sérelmezte, s a Pp.-nek a perújítási ügyben alkalmazott rendelkezését kifogásolta. Ezért ebben az esetben az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő a perújítási ügyben hozott jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan nap.
Az indítványozó a jogerős végzést, amellyel szemben az alkotmányjogi panaszt benyújtotta, 2000. július 12-én vette kézhez. Az alkotmányjogi panaszt a benyújtására nyitva álló hatvannapos határidőn belül, 2000. szeptember 8-án adta postára. Alkotmányjogi panaszát jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességén alapuló jogsérelmére hivatkozva, jogorvoslati lehetőségének kimerítése után nyújtotta be, így az megfelel az Abtv. 48. §-ába foglalt követelményeknek. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján az érdemi alkotmányossági vizsgálatot lefolytatta.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az indítványban foglaltakkal kapcsolatosan az alábbiakra mutatott rá:
Az Alkotmánybíróság megállapította azt, hogy a 185/B/1991/3. AB határozatában (ABH 1991, 543.), illetve a 459/B/1999. AB határozatában (ABK 2004. március, 234.) már vizsgálta a Pp. 261. § (3) bekezdését. Az Alkotmánybíróság egyik határozata sem vizsgálta azonban a Pp. 261. § (3) bekezdésének az Alkotmány 57. § (2) bekezdésével való kapcsolatát.
A Pp.-nek az indítványozó által kifogásolt 261. § (3) bekezdése szerint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével perújításnak helye nincs; e határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet. A Pp.-nek ez a rendelkezése tehát a polgári perben a perújítási kérelem előterjesztésének igazolással ki nem menthető, objektív határidejére vonatkozik.
Ezzel szemben az Alkotmány 57. § (2) bekezdése alapján megállapítható, hogy az ártatlanság vélelmének, "mint alkotmányos rangra emelt alapelvnek a tartalma (...) az a védelem, amely - elsődlegesen a büntetőeljárás keretében eldöntendő kérdésként - a bűnösség megállapítása, továbbá a bűnösség megállapításához kapcsolódó jogkövetkezmények tekintetében érvényesül. (...) Az ártatlanság vélelme ezen kívül alkotmányos alapelvként nem csupán azokra a szabályokra terjed ki, amelyek a szűkebb értelemben vett - bűncselekmény miatt a büntetőeljárás szabályai szerint folytatott - büntetőjogi felelősségre vonásra nézve irányadók, hanem egyéb eljárásokra is (...) alkalmazható. (...) Ugyanakkor az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban a tekintetben is, hogy az Alkotmány 57. § (2) bekezdésének rendelkezéséből eredő alkotmányos védelem korlátlanul nem terjeszthető ki. Az ártatlanság vélelme a felelősség kérdésében hozandó döntés folyamatán túl elsősorban azt a jogsérelmet hivatott megakadályozni, amelyet - törvénynek megfelelően lefolytatott eljárás során - megállapított felelősség hiányában alkalmazott és utóbb reparáció nélkül maradt joghátrányok okozhatnak." (26/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 647, 649-650.)
Az Alkotmánybíróság idézett határozatából tehát az következik, hogy az ártatlanság vélelme a bűnösség, illetve felelősség, valamint jogkövetkezményeik megállapításával szemben jelenthet garanciát. A Pp.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezése azonban sem a büntetőeljárás keretében megítélendő bűnösség, sem más eljárásban megállapítandó felelősség kérdésével, sem a bűnösség vagy felelősség jogkövetkezményeivel nincs kapcsolatban, mert csupán egy eljárási határidőt rögzít. Az eljárási határidő megállapítása nem érinti az ártatlanság vélelme által garantált védelmet, nincs tehát közöttük alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Mivel az Alkotmány 57. § (2) bekezdése és a Pp. kifogásolt 261. § (3) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg, ezért a kifogásolt rendelkezés nem sérti az ártatlanság vélelmének alkotmányos szabályát. Az Alkotmánybíróság tehát a Pp. 261. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. Ennek következtében az Alkotmánybíróság - a Keszthelyi Városi Bíróságon 5.P.21.127/1993. és 3.P.20.952/1999. szám alatt nyilvántartott ügyekben - a Pp. 261. § (3) bekezdése alkalmazhatóságának kizárására irányuló kezdeményezéssel már nem foglalkozott.
Budapest, 2005. január 25.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró