A Kúria Bfv.776/2012/6. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 175. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 426. §] Bírók: Csere Katalin, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

A rablási cselekmény részeként megvalósuló személyi szabadság megsértésének az erőszakos vagyon elleni bűncselekmény befejezését követően történő fenntartása valóságos anyagi halmazatot valósít meg. Megjelenés: BH 2013/3/58.

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Törvényszék Bny.13/2010., Szekszárdi Törvényszék B.19/2010/35., Pécsi Ítélőtábla Bf.306/2010/6., *Kúria Bfv.776/2012/6.* (BH 2013.3.58)

***********

KÚRIA

Bfv.I.776/2012/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2012. év november hó 13. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Tolna Megyei Bíróság 8.B.19/2010/35. számú ítéletét és a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.306/2010/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s :

A Tolna Megyei Bíróság a 2010. november 24. napján kihirdetett 8.B.19/2010/35. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [Btk. 321. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pontja] és 3 rendbeli, ebből 2 rendbeli cselekményt közvetett tettesként megvalósítva - személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 175. § (1) bekezdés, (3) bekezdés I/a) pontja]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 8 évi börtönbüntetésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A terheltet a bíróság az ellene felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettének [Btk. 229. § (1) és (2) bekezdés] vádja alól felmentette. Rendelkezett a járulékos kérdésekről is.

Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a terhelt a rablás bűntettét és 3 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntettét egyaránt megvalósította, mert a rablási cselekmény befejezését követően a ragasztószalaggal a székhez kötözött sértettek állapotát továbbra is fenntartotta, ezáltal korlátozta őket személyi szabadságukban, megfosztva őket a rendőrség azonnali értesítésének, azáltal az ún. forró nyomon történő üldözésnek a lehetőségétől. Mivel a terhelt cselekményét nem egy múltbeli történés, hanem egy jövőbeni esemény a felelősségre vonás elkerülése vezérelte, ekként a bíróság álláspontja szerint a cselekmény aljas célból elkövetettnek minősül.

A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt Pécsi Ítélőtábla a 2011. március 8. napján megtartott nyilvános ülésen jogerős Bf.I.306/2010/6. számú ítéletével a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta: a terhére rótt rablási cselekményt a Btk. 321. § (1) bekezdésébe és az (5) bekezdés a) és b) pontja szerint is, míg a személyi szabadság megsértése bűntettének értékelt, melyből két rendbeli közvetett tettesként követett el, a Btk. 175. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I/a) és I/g) pontja szerint is minősítette.

A terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás időtartamát egyaránt tíz évre súlyosította. A bűnjelekkel és a bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezéseket pontosította, rendelkezett az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítélőtábla a szabadság és az emberi méltóság elleni cselekmény minősítő körülményeivel kapcsolatos jogi indokolásában - egyetértve az elsőfokú bíróság okfejtésével - rámutatott, hogy az állandóan követett bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha a rablás befejezése után az elkövető továbbra is fenntartja a rablásban érintett személy vagy személyek személyi szabadságának megsértését, anyagi halmazat létesül, és a terhelt bűnösségét az emberi méltóság elleni bűncselekményben is meg kell állapítani.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati okot megjelölve.

Az indítványozó - bár utalt arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható - úgy vélte, hogy a tényállás alapján csupán az állapítható meg, hogy a terhelt a vagyon elleni bűncselekmény sikeres elkövetése érdekében személyi szabadságuktól megfosztott személyek ezen állapotának fenntartása érdekében semmit nem tett, azért terhére az eszközcselekmény önálló büntetőjogi értékelése téves, miként az aljas indokból minősítő körülmény is. A terhelt az adott helyzetben kialakult pszichikailag zavart állapotában a sértettek megkötözésével nem személy elleni erőszakot kívánt alkalmazni, célja a pénz megszerzésére irányult. Az ennek érdekében kifejtett magatartás pedig nem vonható az aljas cél fogalomkörébe.

Mindezekre figyelemmel a megtámadott ítéletek megváltoztatását és a terhelt 3 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntette alóli felmentését és jóval enyhébb büntetés kiszabását indítványozta. A büntetéskiszabási körülményeket illetően indítványozta még a terhelt által a felülvizsgálati indítvány benyújtásáig már letöltött szabadságvesztés-rész alatt tanúsított magatartását igazoló büntetés-végrehajtási okiratokat beszerezni, egyben sérelmezte, hogy ezen iratokat az ítélőtábla a másodfokú eljárás során nem szerezte be.

A Legfőbb Ügyészség a BF.1830/2012. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, ezért a megtámadott határozatok hatályában tartására tett indítványt.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatára a terhelt írásban észrevételeket tett. Ebben kifejtette, hogy a rablási cselekmény befejezését követően, a helyszín elhagyásakor már egyik postai alkalmazott sem volt megkötözve, a személyi szabadság korlátozása következésképpen csupán a pénz eltulajdonításának idejére korlátozódott. Hivatkozott arra, hogy a sértettek megkötözése hevenyészett, jelképes volt, tényleges fizikai korlátot a szabad akarat gyakorlásának nem támasztott, melyet az is bizonyít, hogy a sértettek a terhelt távozását követően azonnal megkezdték kiszabadításukat. Kifogásolta azt is, hogy az eljárt bíróságok - a megítélése szerint - nem vettek figyelembe számos, a javára szóló enyhítő körülményt, így például hogy a vele szemben alkalmazott rendőri intézkedés következtében maradandó fogyatékosságot eredményező sérülést szenvedett, vagy a teljes körű beismerő vallomását. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a korábbi büntetőügyeire figyelemmel büntetett előéletűként minősítették, és indítványozta, hogy a Kúria vele szemben a Btk. 87. § alkalmazásával szabjon ki büntetést.

A felülvizsgálati eljárás során megtartott nyilvános ülésen a terhelt és a védő felszólalásában az írásban előterjesztett indítványát, a legfőbb ügyész képviselője pedig az írásbeli nyilatkozatát változatlanul fenntartotta.

A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány - a felülvizsgálat eljárásjogilag megengedett keretei között a jogerős ítéletben rögzített tényállást figyelembe véve - nem megalapozott.