A Kecskeméti Törvényszék Mf.21849/2012/4. számú határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §] Bírók: Bicskei Ildikó, Bulla László, Koós Gabriella

X városi TÖRVÉNYSZÉK

ügyszám

A X városi Törvényszék Dr. felperes nevefelperes címe szám alatti lakos felperesnek,- a alperes nevealperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indított perében a X városi Munkaügyi Bíróság 2011. november 18. napján kelt elsőfokú ügyszám számú ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes 2011. február 11. napján kelt és a felperessel 2011. február 16. napján közölt a kormánytisztviselői jogviszonyát megszüntető felmentés jogellenes, egyebekben hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot a követelés összegére nézve a tárgyalás folytatására és új határozat hozatalára utasítja.

Az alperes másodfokú eljárási költségét 7500-(Hétezer-ötszáz) forintban, míg a le nem rótt fellebbezési illeték összegét 24.000-(Huszonnégyezer) forintban állapítja meg.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperes 2002. november 26. napjától kezdődően állt közszolgálati jogviszonyban az alperes jogelődjénél. 2007. szeptember 3-án 6 évre szóló vezetői megbízást kapott. 2010. július 6. napjával jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá, vezetői megbízása pedig vezetői munkakörré alakult. 2011. február 16. napján a felette munkáltatói jogkört gyakorló AB kormánymegbízott átadta a felperesnek a Z számú felmentést, mellyel hivatalvezetői munkakör betöltésére létrejött kormánytisztviselői jogviszonyát 2011. február 18-án kezdődő két hónapos felmentési idővel 2011. április 18. napjával megszüntette. A határozat indokolást a felmentés okára nem tartalmazott, csak utalást a 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdés b/ pontjára, mely szerint indokolás nélkül felmenthető a kormánytisztviselő.

A felperes 2011. február 23. napján levélben fordult a kormánymegbízotthoz és kérte, hogy a felmentést indokolja meg. A munkáltatói jogkör gyakorlója 2011. február 28. napján kelt válasziratában tájékoztatta a felperest, hogy a felmentésben már megjelölt jogszabályhely alapján a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti.

A felperes a keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes kormánytisztviselői jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kérte az alperest átalánykártérítés megfizetésére is kötelezni, továbbá perköltségeiben marasztalni. Előadta, hogy mivel a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 2011. február 15-én kihirdette 1068/B/2010. AB számú határozatát, amelyben megállapította, hogy a 2010. évi LVIII. törvény (Kjt.) 8. § (1) bekezdés b/ pontja alkotmányellenes, minthogy alkotmányos alapelveket sért, - bár az Alkotmánybíróság a jogszabályhelyet csak a jövőre nézve semmisítette meg - az Alkotmánybíróság döntésének kihirdetésétől kezdődően annak alkalmazása rendeltetésellenes. Hivatkozott arra is, hogy az indokolás nélküli felmentés az uniós jogszabályokkal sincs összhangban. Véleménye szerint az alperes eljárása azért is rendeltetésellenes, mivel felmentésére korábbi politikai tevékenysége miatt került sor, annak szakmai indoka nem volt.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint az Alkotmánybíróság a vitatott jogszabályhelyet 2011. május 31-i hatállyal semmisítette meg, így a felmentés indokolásának hiánya jogellenességet nem eredményezhet. Álláspontja szerint a jogszabályhely alkotmányellenessé nyilvánítása nem érinti a határozat közzététele előtt keletkezett jogviszonyokat és a belőlük fakadó jogokat és kötelezettségeket. Előadta, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. § j/ pontját. Utalt arra is, hogy a felperesnek kell valószínűsítenie a perben, hogy a felmentési időpontjában rendelkezett a jogszabály 8. §-ában meghatározott valamely tulajdonsággal.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest 20.000 forint perköltség alperes részére történő megfizetésére, továbbá arra, hogy külön felhívásra fizesse meg a le nem rótt eljárási illetéket. Ítéletét azzal indokolta, hogy bár az Alkotmánybíróság valóban megállapította, hogy a Ktjt. 8. § (1) bekezdés b/ pontja alkotmányellenes, a rendelkezést csak a jövőre nézve semmisítette meg, így addig az időpontig azt jogszerűen alkalmazni lehetett. Kifejtette az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperes rendeltetésellenes joggyakorlást nem valósított meg, és az egyenlő bánásmód követelményéről és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényi rendelkezéseket sem sértette meg.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérve az elsőfokú ítélet megváltoztatását, s annak megállapítását, hogy az alperes kormánytisztviselői jogviszonyát jogellenesen szüntette meg és kérte az alperes kereset szerinti marasztalását is, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására történő kötelezését. Kérte továbbá, hogy a törvényszék kezdeményezze az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását a Pp. 155/A. §-a alapján, valamint azt is, hogy a törvényszék az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. §-a alapján kezdeményezze az adott ügyben a 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdése alkalmazhatóságának a kizárását.

A fellebbezésében előadta, hogy a munkavégzésre irányuló jogviszony indokolás nélküli felmentéssel történő megszüntetése ellentétes az Európai Unió jogrendjével. Hivatkozott arra is, hogy az Alkotmánybíróság a felmentés közlését megelőzően kihirdette a Ktjt. 8. §-a (1) bekezdés b/ pontjának alkotmányellenességét megállapító határozatát, és bár a jogszabályhelyet valóban csak a jövőre nézve semmisítette meg, a határozat kihirdetését követően azt már jogszerűen alkalmazni nem lehetett. Az Alkotmánybíróság ugyanis csak azért döntött a "pro future" történő megsemmisítésről, mert egyébként lehetetlenné vált volna a a kormánytisztviselői jogviszony bármely módon történő megszüntetése. Az Alkotmánybíróság azonban nem azzal a szándékkal hozta meg döntését, hogy a munkáltatók a megsemmisítésig hátralévő időszakban rendeltetésellenes módon a kormánytisztviselő egyetértése nélkül, indokolás nélkül megszüntethessék a kormánytisztviselők jogviszonyát. Ismételten hivatkozott arra is, hogy szakmai indokok hiányában történő felmentése korábbi politikai szerepvállalása következménye. A felperes fellebbezésében sérelmezte az általa fizetendő illeték mértékének meghatározását is arra hivatkozva, hogy azt tévesen állapította meg ilyen magas összegben az elsőfokú bíróság.