EH 2005.1299 Az Alkotmánybíróság határozata alapján - egyéb feltételek meglétében - felülvizsgálatnak a büntetőjogi felelősséget vagy a büntetést, illetve az intézkedést érintő büntető anyagi jogszabály alkotmányellenességének a megállapítása esetén van helye [Be. 406. § (1) bek. a) pont, (2) bek.; 1989. évi XXXII. tv. (továbbiakban: Abtv.) 43. § (3) és (4) bek.].
I. Az elsőfokú bíróság a 2003. március 24. napján kelt ítéletében az I. r. terhelt bűnösségét adóbevételt jelentősen csökkentő adócsalás bűntettében, folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási csalás bűntettében és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási csalás vétségében;
a II. r. terhelt bűnösségét felbujtóként elkövetett adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettében, felbujtóként, folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási csalás bűntettében, 2 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási csalás vétségében, folytatólagosan elkövetett, adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettében, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében és számviteli fegyelem megsértésének vétségében,
a III. r. terhelt bűnösségét felbujtóként elkövetett, adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettében, 2 rendbeli, felbujtóként, folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási csalás vétségében és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, végül
a IV. r. terhelt bűnösségét bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett, adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettében és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg.
Ezért az I. r. terheltet halmazati büntetésül 1 évi és 1 hónapi börtönbüntetésre, a II. r. terheltet halmazati büntetésül 1 évi és 11 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra, a III. r. terheltet halmazati büntetésül 1 évi és 3 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra, végül a IV. r. terheltet 1 évi és 3 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A börtönbüntetést az I. r. terhelt tekintetében 4 évi próbaidőre felfüggesztette.
A másodfokú bíróság a 2003. november 4-én tartott tanácsülésén hozott végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság 20/2005. (V. 26.) AB határozatának 4. pontjában megállapította, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 360. § (1) bekezdése alkotmányellenes volt, ezért e rendelkezés - más, a határozatban megjelölt, másodfokon jogerősen befejezett ügyek mellett - a másodfokú bíróság által elbírált konkrét ügyben nem alkalmazható.
II. A legfőbb ügyész felülvizsgálati indítványában a Be. 409. § (1) bekezdésére tekintettel, a Be. 406. § (1) bekezdésének a) pontjában írt okból a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
Emellett indítványt tett arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ügyben végrehajtható szabadságvesztésre ítélt és azt ténylegesen töltő IV. r. terhelt büntetését a Be. 431. §-a alapján szakítsa félbe, a többi terhelt esetében pedig a megtámadott határozat végrehajtását függessze fel.
Az alapügyben felelősségre vont II. r. terhelt meghatalmazott védője ugyancsak indítvánnyal fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, melyben kérte, hogy a legfőbb ügyész felülvizsgálati indítványa kapcsán indult eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság határozatának végrehajtását a II. r. terhelt tekintetében is függessze fel.
A Legfelsőbb Bíróság a 2005. szeptember 8-án kelt végzésében az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság jogerős határozatával elítélt III. r. terhelt szabadságvesztését félbeszakította, míg a II. r. és a IV. r. terheltek szabadságvesztésének végrehajtását felfüggesztette.
A legfőbb ügyész felülvizsgálati indítványának indokolása bevezető részében az alkotmányjogi panasz jogi természetének általános elemzését tartalmazza. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 21. § (4) bekezdésében és az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglaltakból következtetve rögzíti, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult mindenki, akinek a jogsérelme valamely alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Kiemeli, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből kitűnően az alkotmányjogi panasz jogorvoslat, amely mint alanyi jogosultság kivételesen, a jogerő beállta után és csak alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe. E kivételes jogorvoslati eszköz jogkövetkezményeit tekintve hangsúlyozza, hogy annak alapján az Alkotmánybíróság kizárólag az alapjogot sértő norma megsemmisítésére jogosult, annak megváltoztatására azonban már nem. A konkrét jogsérelem orvoslásának eszközei az eljárásjogi szabályrendszerekbe tartoznak, ezek tartalmazzák tehát a tényleges jogi reparáció törvényi kereteit. A legfőbb ügyészi indítvány - a 23/1998. (VI. 9.) AB határozat II/3. pontjában foglaltakra utalva rögzíti, hogy minderre tekintettel " a jogalkotónak az alkotmányjogi panasszal megnyitott jogorvoslat érvényesítését megfelelő eljárási szabályok törvénybe foglalásával kell biztosítania."
A Legfelsőbb Bíróság e jogértelmezéssel mindenben egyetértett.
A legfőbb ügyész a továbbiakban az alkotmányjogi panasz elbírálásának az Abtv. 43. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak szerint megkülönböztetett módját vizsgálva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a büntetőeljárásban e két - tartalmában eltérő - szabály bármelyikének alkotmánybírósági alkalmazása azonos jogi hatással jár.
Ezt a megállapítást a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta.
Az Abtv. 43. § (3) bekezdésében kifejezetten a "büntetőeljárás felülvizsgálatának" elrendeléséről van szó olyan esetben, amelyben alkotmányellenes jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszköze alapján jogerős határozattal lezárt ügyben alkalmazott rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetőleg intézkedés csökkentése vagy mellőzése, illetőleg a büntetőjogi felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne. A büntetőeljárás felülvizsgálatának feltételéül tehát maga az Abtv. rendelkezése írja elő az alkalmazott alkotmányellenes szabály büntető anyagi jogi jellegét.
Az Abtv. 43. § (4) bekezdése ezzel szemben az alkotmányellenes szabály megsemmisítésének időpontját érintően ad kivételes lehetőséget az alkotmányjogi panasszal érintett ügyre vonatkozóan akként, hogy a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke által indokolt esetben az alkotmányellenes szabály megsemmisítésének időpontjától eltérő időbeli hatály megjelölésével az adott ügy alkotmányos elbírálására ad lehetőséget. Ez esetben tehát - az Abtv. 43. § (3) bekezdésben megszövegezett és kifejezetten a büntetőeljárási felülvizsgálat elrendelésére vonatkozó előírástól eltérően - nincs szó e rendkívüli jogorvoslati eljárás alkotmánybírósági elrendeléséről, csupán annak megállapításáról, hogy az alkotmányellenes szabály alkalmazása adott ügy(ek)ben eltérő időponttól kezdődően tilalmazott. Az Abtv. 43. § (4) bekezdésén alapuló alkotmánybírósági határozati rendelkezés esetében tehát a felülvizsgálat elrendelésének törvényi feltételeit vizsgálva a felülvizsgálatra jogosult jogalkalmazó szerv, a Legfelsőbb Bíróság határoz e rendkívüli jogorvoslati eljárás elrendeléséről. E döntés során a Be. vonatkozó rendelkezései irányadók.
III. A legfőbb ügyész - előzőkben adott jogértelmezését előrebocsátva - felülvizsgálati indítványát a Be. 409. § (1) bekezdésében foglalt jogosultsága alapján a Be. 406. § (1) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra alapozva terjesztette elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
Az Alkotmánybíróság 20/2005. (V. 26.) AB számú határozata rendelkező részének 1. pontjában megállapította, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek a tanácsülés, nyilvános ülés és a tárgyalás kitűzésére vonatkozó rendelkezése, a Be. 360. §-ának (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt az AB határozat kihirdetésének napjával (2005. május 26.) megsemmisítette.
A határozatban megjelölt időbeli hatály alóli kivételként a rendelkező rész 4. pontja szerint az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Be. 360. § (1) bekezdése az ott felsorolt ügyekben - többek között - a másodfokú bíróság által elbírált konkrét ügyben nem alkalmazható.
E rendelkezéssel kapcsolatban az alkotmánybírósági határozat indokolásának 9.5. pontja a következőket rögzíti: "az indítványozók az Abtv. 48. §-a szerint benyújtott alkotmányjogi panaszokban az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglaltak alapján kérték, hogy ügyeikben az Alkotmánybíróság mondja ki az alkotmányellenes rendelkezések alkalmazási tilalmát is. E kérelmek megalapozottak, minthogy a támadott rendelkezések alkalmazására - az alkotmányjogi panaszok benyújtóinak jelentős érdeksérelmet okozva - az alkotmányellenesség kimondását is eredményező több alkotmányi rendelkezés megsértésével került sor. Ennek orvoslására a Be. 406. § (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdése alapján van lehetőség".
Az alkotmánybírósági határozat indokolásában hivatkozott Be. 406. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a terhelt javára felülvizsgálatnak akkor van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a törvényben megjelölt egyéb feltételek is fennállnak.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság elrendeli az alkotmányellenes jogszabály alapján jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát, ha az elítélt nem mentesült a hátrányos következmények alól és az eljárásban alkalmazott rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetve intézkedés csökkentése vagy mellőzése, illetőleg a felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne.
A Be. 406. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti felülvizsgálati ok alapfeltétele tehát, hogy az előzőkben idézett törvényi feltételek fennállására is tekintettel az Alkotmánybíróság a büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelje.
Az Alkotmánybíróság 20/2005. (V. 26.) AB határozatának 4. pontjában felsorolt jogerősen lezárt ügyek tekintetében a büntetőeljárás felülvizsgálatát nem rendelte el. Ilyen rendelkezésre ugyanis - az Alkotmánybíróságról szóló törvény már hivatkozott rendelkezése szerint - csak a büntetőjogi felelősséget, vagy a büntetést (intézkedést) érintő büntető anyagi jogszabály alkotmányellenessége esetén kerülhet sor.
A Be. 406. § (2) bekezdése értelmében a terhelt javára szóló felülvizsgálati ok az is, ha a büntetőjogi felelősség megállapítására, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására olyan büntető jogszabály alapján került sor, amelynek alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság megállapította, de a terhelt már mentesült büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, vagy a büntetés végrehajtása már befejeződött, annak végrehajthatósága megszűnt, illetve a terhelt már nem áll az intézkedés hatálya alatt. Ez a rendelkezés az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (3) bekezdésével összhangban ugyancsak a büntető anyagi jogszabály alkotmányellenessége esetén teszi lehetővé a felülvizsgálatot, a törvényben írt egyéb feltételek mellett.
A büntetőeljárásban alkalmazott jogszabályok alkotmányellenességének megállapításával összefüggő felülvizsgálati okok tehát - az Abtv. 43. § (3) bekezdésében foglalt szabályból, s ezzel összhangban a Be. 406. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakból kitűnően - csak a büntető anyagi jogi okok lehetnek, ezért csak büntető anyagi jogszabály alkotmányellenessége esetén van jogi lehetőség a már jogerősen lezárt ügyek felülvizsgálatára.
Az Alkotmánybíróság idézett határozatával nem anyagi büntetőjogi norma, hanem eljárásjogi rendelkezés alkotmányellenességét állapította meg, melyet a kihirdetés napjával semmisített meg. A határozat rendelkező részének 4. pontjában kiemelt egyedi alkotmányjogi panaszokkal érintett jogerősen befejezett ügyekben a megsemmisített eljárási szabály alkalmazásának korábbi időbeli hatállyal elrendelt tilalma - a büntetőeljárási törvény előzőkben részletezett korlátaira figyelemmel - nem felülvizsgálati ok.
Az Alkotmánybírósági határozat azon megállapítása, amely szerint a megsemmisített eljárási szabály a jogerősen befejezett ügyekben nem alkalmazható, nem azonos joghatású a büntetőeljárás felülvizsgálatának az Abtv. 43. § (3) bekezdésén alapuló elrendelésével, minthogy a Be. 405. § és 406. §-aiban felsorolt okok a felülvizsgálat kizárólagos okai, azok kiterjesztő értelmezésére, bővítésére törvényi lehetőség nincs.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész által benyújtott felülvizsgálati indítványt - mint törvényben kizártat a Be. 417. § (1) bekezdése alapján elutasította.
A III. r. terhelt büntetésének félbeszakítása, illetve a II. és IV. r. terheltek büntetése végrehajtásának felfüggesztése tárgyában hozott végzését - mint okafogyottat - hatályon kívül helyezte.
(Legf. Bír. Bfv. II. 754/2005. sz.)