BH 2004.10.408 Ha az ügyvezető bűncselekmény elkövetésével kárt okoz, nem hivatkozhat arra, hogy a harmadik személlyel szemben a társaság felel, mert az ügykörébe tartozó tevékenységet látott el [Ptk. 207. §].

Az 1997. június 12-én létrejött szerződéssel a felperes és felesége T.-né dr. G. M. 5 500 000 forint vételárért eladták a perbeli családi házukat P. I. és felesége vevőknek. A vevők az alperessel, az ingatlanközvetítéssel is foglalkozó TS M. Kft. ügyvezetőjével abban állapodtak meg, hogy a vételárat nem a szerződés szerinti módon, közvetlenül a felpereseknek, hanem a Kft.-n keresztül fizetik meg.

A vevők az 5 500 000 forint vételárból a Kft.-hez 5 000 000 forintot fizettek be, melyből az alperes a felperesnek és feleségének csupán 2 643 000 forintot adott át. A felperes többször is kérte az alperestől a hiányzó vételár kifizetését, aki azt arra hivatkozva tagadta meg, hogy a vevők sem teljesítettek. 1998 nyarán derült ki, hogy a vevők 5 000 000 forintot már átadtak a Kft.-nek, abból azonban a felperes és felesége 2 357 000 forintot nem kapott meg. Az utolsó 500 000 forintos vételár részletet a vevők közvetlenül a felperesnek kifizették.

Az alperessel szemben folyamatban volt büntetőeljárás során a bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperest és feleségét anyagi haszonszerzés végett szándékosan tévedésbe ejtette, és ezzel nekik 2 357 000 forint kárt okozott. Polgári jogi igényüket egyéb törvényes útra utasította, megállapította azonban, hogy az alperes többek között a felperes és felesége sérelmére csalás bűntettét követte el.

A TS M. Kft. időközben felszámolásra került, a zárómérleg szerint 10 187 191 forint tartozása volt. A felszámolási eljárás során a hitelezői igények nagyobb részben kielégítetlenül maradtak, a gazdasági társaságnak felosztható vagyona nem volt.

A felperes keresetében az alperes kötelezését kérte 2 357 000 forint valamint 75 000 forint megbízási díj és ezen összeg kamatainak a megfizetésére kártérítés jogcímén.

Az elsőfokú eljárásban az alperes nyilatkozatot nem tett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a felperes javára 2 432 000 forint és ezen összeg 2000. június 20. napjától járó évi 20%-os kamatának megfizetésére kötelezte.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította, a felperest perköltségben marasztalta.

Jogerős ítélete indokolásában a bíróság megállapította, hogy az alperes azzal a magatartásával, mely szerint a vevők által befizetett összegeket nem adta át a felperesnek és házastársának, mint a gazdasági társaság ügyvezetője, kárt okozott. A befizetések időpontjában hatályos 1988. évi VI. tv. 207. §-a szerint azonban a társaság felelős azért a kárért, amelyet az ügyvezetői az ügykörükbe eső tevékenységükkel harmadik személynek okoztak. A felperes keresete tehát az alperessel szemben alaptalan volt, mert igényét a TS M. Kft.-vel szemben a felszámolási eljárás keretében bejelentett hitelezői igénnyel érvényesíthette volna.