EH 2002.634 I. A más országba jogellenesen elvitt gyermek visszavitele iránti eljárásban a Pp.-nek a bizonyítási eljárásra vonatkozó rendelkezései csak a Hágai Egyezmény keretei között érvényesülnek.
II. Az Egyezmény alkalmazása során a gyermek érdeke elsődlegesen a megsértett szülői felügyeleti jog azonnali helyreállítása.
III. Visszavitel helyének meghatározása a kérelmező lakóhely-változtatása esetén. [1986. évi 14. tvr. - 1. cikk, 3. cikk, 12-13. cikk, 15. cikk; New York-i Egyezmény - 1991. évi LXIV. tv. 3. cikk, Pp. 164. § (1) bek., 206. § (1) bek., Csjt. 73. § (2) bek., 4/1987. (VI. 14.) IM r. 34. §]
A II. r. kérelmező és a kérelmezett házasságából 1993. május 18-án Dezső, 1995. április 29-én Cecília nevű gyermekeik születtek. A gyermekek lakóhelye születésüktől kezdve a szülők lakóhelyén, Bostonban volt, a nyár egy részét azonban nyaralás és nyelvtanulás céljából szüleikkel együtt rendszeresen Magyarországon töltötték.
A kérelmezett 1999. július 4-én Magyarországra jött, a II. r. kérelmező 1999. július 19-én követte őket. Ekkor már a II. r. kérelmező bostoni állása megszűnt, és ismert volt a házastársak előtt, hogy a II. r. kérelmező újabb szerződéssel Angliában fog munkát vállalni, ami a lakóhelyük megváltoztatását is szükségessé teszi. Megállapodásuk szerint azonban a kérelmezett a gyermekekkel együtt 1999. szeptember 1-jén az előre megváltott repülőjeggyel Bostonba tért volna vissza, ahol az átmeneti időre megfelelő lakhatásukat a II. r. kérelmező megbeszélésük szerint biztosította.
1999. augusztus 28-án a kérelmezett közölte a II. r. kérelmezővel, hogy a gyermekekkel végleg Magyarországon marad, amihez a II. r. kérelmező nem járult hozzá.
A II. r. kérelmező 2000. március 16-tól Angliában, Liverpoolban él és dolgozik, az ott lévő lakásba szállíttatta a bostoni közös háztartás tárgyait és a gyermekek ingóságait is. Ezt megelőzően 1999. október 13-tól két és fél hétig, majd 1999. december 24-től 2000. március 16-ig Magyarországon tartózkodott, ez idő alatt a gyermekekkel - a kérelmezett felügyelete mellett - folyamatos kapcsolatot tartott. 2000. június 3-án a két gyermeket a kérelmezett tudta nélkül Liverpoolba vitte, egyben biztosította a feltételeket ahhoz, hogy a kérelmezett kövesse őket. A kérelmezett 2000. június 19-én valóban kiutazott Liverpoolba, azonban csupán abból a célból, hogy a II. r. kérelmező megtévesztésével a gyermekeket visszahozza Magyarországra.
A kérelmezett 1999-ben Magyarországon élettársi kapcsolatot létesített, munkát vállalt, és véglegesen letelepedett, a gyermekeket magyarországi iskolába íratta be, és a Városi Bíróságnál a házasság felbontása iránt keresetet nyújtott be.
Az I-II. r. kérelmezők a 2000. szeptember 1-jén előterjesztett kérelmükben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg a kérelmezettel szemben a jogellenes gyermekelvitel tényét, és az 1986. évi 14. tvr. 3. és 12. cikke alapján kötelezze a kérelmezettet a gyermekek haladéktalan visszavitelére.
A kérelmezett azzal védekezett, hogy a II. r. kérelmező az elvitelről tudott, a gyermekek szokásos tartózkodási helyére történő visszavitelre nincs mód, mert a II. r. kérelmező is elköltözött Bostonból, végül az I-II. r. kérelmezők kérelmüket az Egyezmény 12. cikke szerinti egy év elteltével terjesztették elő.
A bíróság jogerős végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy a gyermekeket 30 nap alatt a II. r. kérelmező tartózkodási helyére: Angliába vigye vissza, ennek elmulasztása esetén az I. r. kérelmező által megjelölt időpontban jogi képviselőjének ügyvédi irodájában a II. r. kérelmezőnek vagy megbízottjának adja át.
A jogvita elbírálásánál a bíróság a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi vonatkozásairól szóló, Hágában az 1980. évi október 25. napján kelt, és Magyarországon az 1986. évi 14. tvr.-rel beiktatott Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) rendelkezéseit alkalmazta. A végzés indokolása szerint a kérelmezett által megvalósított jogellenesség 1999. szeptember 1. napján következett be, amikor a kérelmezett végleg megtagadta a visszatérést a II. r. kérelmező akkor még Bostonban lévő tartózkodási helyére, ezért a kérelmet 2000. szeptember 1-jén kellő időben, egy éven belül terjesztették elő. A jogellenes elvitel tényét illetően rámutatott, hogy az Egyezmény 1. cikkének b) pontja szerint az Egyezmény célja az is, hogy a gyermekek feletti felügyeletet, illetve a láthatás gyakorlására szolgáló - az egyik Szerződő Állam jogrendszeréből folyó - jogot a többi Szerződő Államban ténylegesen tiszteletben tartsák. Ez pedig nem csupán azt jelenti, hogy a gyermeket a megszokott földrajzi környezetébe kell visszajuttatni, hanem meg kell akadályozni a gyermek kivonását az adott állam jogrendszere szerint biztosított szülői felügyelet gyakorlása - ezen belül a lakóhely megválasztásának a joga - alól is.
A bíróság pszichológus szakértő bevonásával vizsgálta azt is, hogy a visszavitel nem ütközik-e az Egyezmény 13. cikkének b) pontjába, azaz a visszavitel nem tenné-e ki a gyermekeket testi vagy lelki károsodásnak vagy bármi más módon nem teremtene-e számukra elviselhetetlen helyzetet. A szakértő feladata nem a szülők nevelési alkalmasságának megítélése, hanem kizárólag a fenti kérdésnek a megválaszolása volt. A szakértői vélemény szerint a gyermekek a jelenlegi magyarországi környezetbe közepes mértékben illeszkedtek be, az apa lakóhelyére való vitelük nem jelentene a számukra a jelenlegit meghaladó lelki károsodást. A bíróság a szakértő véleményt döntése alapjául elfogadta.
A fentieket mérlegelve a bíróság jogerős végzésével megállapította, hogy a kérelmezett a gyermekeket jogellenesen tartotta vissza, ezzel önhatalmúlag kívánta a gyermekek tartózkodási helyét meghatározni, ami a II. r. kérelmező hozzájárulása nélkül jogellenes magatartás volt, ezért a gyermekeknek a II. r. kérelmezőhöz való visszavitelét az Egyezmény 12. cikke értelmében elrendelte.
A jogerős végzés ellen a kérelmezett élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését, másodlagosan a végzés megváltoztatását és a kérelem elutasítását, végül pedig az első- és másodfokú végzések hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte.
Törvénysértésként az eljárási és anyagi jogi szabályok megsértésére hivatkozott. Kifogásolta, hogy a bíróság helytelenül alkalmazta a Pp. 164. §-ának (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését és 2. § (3) bek. (helyesen 3. §) bekezdését, mert a kérelmezők nem bizonyították, hogy Massachusetts állam joga szerint a kérelmezett magatartása jogellenes volt, továbbá a körülmények egybevetésével a bíróság megalapozatlan következtetésre jutott, amikor megállapította, hogy a kérelmezett a gyermekeket a II. r. kérelmező egyetértése nélkül tartotta vissza Magyarországon. A bíróságnak a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése szerint hivatalbóli kötelessége lett volna a gyermekek szociális hátteréről a gyermekek szokásos tartózkodási helye szerinti központi hatóságtól, vagy más - hatáskörrel bíró - hatóságtól szolgáltatott információk beszerzése, ezt a bizonyítást a bíróság nem folytatta le. Álláspontja szerint a jogerős döntés ellentétes az Egyezmény preambulumában foglaltakkal, mert nem a gyermekek, hanem a II. r. kérelmező érdekét szolgálja. Az Egyezmény 13. cikkéből levezethetően mellőzhetetlen a bizonyítás lefolytatása akkor is, ha a visszavitel a szokásos tartózkodási helyre történik. Ez azonban az adott ügyben kizárt, hiszen a korábbi közös lakóhely, mint a család szokásos tartózkodási helye megszűnt. Erre figyelemmel a jogellenesség a szokásos tartózkodási hely joga szerint sem ítélhető meg. Érvelése szerint, ha a visszavitel helye egy új, nem közösen, hanem az egyik szülő által kijelölt hely, akkor a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők közötti jogvita nem a visszavitel körében keletkezik, tehát nem az Egyezményben írt eljárást kell lefolytatni, hanem - tekintettel a gyermekek személyes jogára - a Csjt. 73. §-ának (2) bekezdése szerint kell eljárni, tehát az Egyezmény alapján előterjesztett ilyen kérelmet el kell utasítani. Amennyiben a bíróság az ügyet mégis az Egyezmény alapján bírálja el, vizsgálni kell, hogy a harmadik hely, ahová a gyermekek kerülnek, nem teszi-e a ki a gyermekeket testi vagy lelki károsodásnak, vagy nem teremt-e számukra bármi más módon elviselhetetlen helyzetet, erre nézve pedig a pszichológus szakértői vélemény nem ad kellő tájékoztatást.
A jogerős döntés ellentétes a Gyermekek Jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezménnyel is, amennyiben sérti a gyermekek "mindenekfelett álló érdekét", továbbá a bíróság figyelmen kívül hagyta a 7/1988. (VIII. 1.) IM rendeletben foglaltakat is, mert a II. r. kérelmező csak akkor terjeszthette volna elő a kérelmét a Magyar Központi Hatóság előtt, ha a gyermekek elvitele Magyarországról történt volna.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felülvizsgálati kérelemben felsorolt eljárási szabálysértésekkel összefüggésben az Egyezmény végrehajtása tárgyában kiadott 7/1988. (VIII. 1.) IM rendelet 5. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az eljárás során a Pp. szabályait - az e rendeletben foglaltakkal összhangban - megfelelően kell alkalmazni. A rendelet 8. §-ának (3) bekezdése szerint bizonyításnak csak az Egyezmény 12-15. cikkeiben meghatározott körben van helye.
A Pp. 164. §-a alkalmazásával a gyermekek visszatartásának jogellenességét a kérelmezőknek kellett bizonyítani. Az Egyezmény 15. cikke azt tartalmazza, hogy a Szerződő Államok Igazságügyi és Államigazgatási Szervei a gyermek viszszavitelére vonatkozó döntés meghozatala előtt megkövetelhetik, hogy a kérelmező szerezzen be a gyermek szokásos tartózkodása helye szerinti Állam hatóságaitól egy olyan értelmű határozatot, mely szerint a gyermek elvitele az Egyezmény 3. cikke értelmében jogellenes volt, tehát az Egyezmény idézett rendelkezését csak szükség esetén kell igénybe venni. Ezzel összhangban az Egyezmény 8. cikkének f) pontja is csak annyit mond ki, hogy az említett igazolás vagy tanúsítvány a kérelemhez csatolható, azt a kérelem tartalmi követelményei közt [8. cikk a)-d) pontok] nem sorolja fel. Az adott ügyben azonban nem volt vitás, hogy a II. r. kérelmező és a kérelmezett a szokásos tartózkodási helyen - megállapodásuk alapján - közösen gyakorolták a szülői felügyeletet, az ebben való egyetértésük folytán az Egyezmény 5. cikkének a) pontja szerinti "felügyeleti jog" pedig magában foglalja a közös döntési jogosultságot a gyermek lakóhelyének a megválasztására. Ezért a massachusetts-i jog bizonyítása a szülők megegyezésére tekintettel szükségtelen volt, arra nézve a bíróságnak további bizonyítást hivatalból sem kellett foganatosítani.
Azt, hogy a II. r. kérelmező a gyermekek elviteléhez vagy visszatartásához előzetesen vagy utólag hozzájárult, illetve a gyermekek visszavitele őket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene a számukra, az Egyezmény 13. cikke szerint a kérelmezettnek kellett volna bizonyítania. A hozzájárulásnak nyilvánvalóan felismerhetőnek, félreérthetetlennek kell lennie. Ezt azonban a család nyaralási szokásai, a kérelmezett Bostonba való visszautazásának előzetes megszervezése mellett csak a II. r. kérelmező erre utaló nyilatkozata juttatta volna megfelelő módon kifejezésre. Ilyen nyilatkozatot a kérelmezett nem bizonyított, azt pedig, hogy a II. r. kérelmező átmenetileg tudomásul vette a gyermekei különélését és velük magyarországi tartózkodása alatt rendszeres kapcsolatot tartott, azért nem értékelhető az ő egyetértésének vagy hozzájárulásának, mert erre az időre esett munkahelyének és a lakóhelyének a kérelmezett által is előre tudott megváltoztatása, az ezzel kapcsolatos ügyintézés. A végleges otthon megteremtéséig a kérelmezett általi gondozás elfogadása nem jelentette egyben a II. r. kérelmező részéről a szülői felügyeleti jogról való lemondást.
Azt, hogy a gyermekeket visszavitelük testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számukra, az aggálytalan pszichológus szakértői vélemény kizárta. Ez a vélemény a gyermekek liverpooli tartózkodása után készült, ezért irányadónak tekinthető a II. r. kérelmező által biztosított új lakóhely megfelelőségére nézve is, ahol a gyermekek - a szakértői vélemény szerint - jobban érezték magukat, mint Magyarországon. A gyermekek szociális hátteréről a II. r. kérelmező korábban is kifogástalanul gondoskodott, az ellen az eljárásban a kérelmezett sem említett semmiféle kifogást, ezért az 13. cikk utolsó bekezdése szerinti bizonyítás lefolytatásával a bíróság olyan eljárást alkalmazott volna, amely a szükségesnél nagyobb időveszteséggel jár, ennek folytán pedig az Egyezmény 2. cikkébe ütközne. Mindezeket egybevetve a bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében biztosított mérlegelési jogkörében eljárva nem tévedett és nem sértett jogszabályt, amikor az elvitel jogellenességét és a visszavitelnek az Egyezmény 13. cikkében felsorolt akadályait nem állapította meg.
Az Egyezmény preambuluma szerint "a gyermekelhelyezési ügyekben a gyermekek érdekei bírnak a legnagyobb jelentőséggel". Ezt az alapelvi szintű célt az Egyezmény a később kifejtett, konkrét rendelkezései útján a szülőknek a gyermek érdekében tanúsítandó, elvárt együttműködéseként védi és kívánja elősegíteni. Erre utal a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott, a Gyermekek Jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt - az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett - Egyezmény 3. cikke, mely 1. pontjában a bíróság részére is kötelezően írja elő, hogy a gyermekeket érintő döntésének meghozatalánál elsősorban a gyermek "mindenekfelett álló érdekét" vegye figyelembe. A 3. cikk 2. pontja azonban nyilvánvaló teszi, hogy ennek a célnak a megvalósulása érdekében a gyermek szüleinek jogait és kötelezettségeit biztosító intézkedések meghozatala is elengedhetetlen. Ebbe a körbe tartozik azon intézkedések meghozatala is, melyek a más országba jogellenesen elvitt vagy ott visszatartott gyermekek visszajuttatásával a megsértett szülői felügyeleti jog azonnali helyreállítását lehetővé teszik.
Téves a felülvizsgálati kérelem álláspontja abban is, hogy az adott ügyben nem az Egyezmény szerinti eljárást kellett volna lefolytatni, hanem a magyar állampolgárságú gyermekek esetén a Csjt. 73. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával a kiskorúak tartózkodási helyének kijelölése lett volna indokolt. Ezzel összefüggésben elsődlegesen arra kell rámutatni, hogy az elbírálandó jogvita nemzetkőzi vonatkozású ügy, így az alkalmazandó jog kiválasztásánál a nemzetközi vonatkozású ügyek jogforrási hierarchiája az irányadó. Ha hazánk két- vagy több oldali nemzetközi szerződés részese, a nemzetközi szerződés szabályai - abban a körben, amelyre vonatkoznak - elsőbbséget élveznek. Emellett azonban a Csjt. 73. §-ának (2) bekezdése a gyermek tartózkodási helyének végleges kijelölése tárgyában tartalmaz rendelkezést, mégpedig a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 34. §-ával összevetett helyes értelmezés szerint csak arra az esetre, ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő a kiskorút tartósan állandó lakásán kívül más személynél (intézménynél) vagy egy évet meghaladóan külföldön kívánja elhelyezni. Ezzel ellentétben az Egyezmény egy megsértett állapot esetén az eredeti szülői felügyeleti jogokat az elhelyezésre vonatkozó végleges döntés meghozatala előtt, illetve a végleges döntés meghozataláig ideiglenesen állítja helyre. A jelen ügy tényállásából egyértelmű, hogy a kérelmezett a gyermekeket a saját lakásában kívánja nevelni. A fenti szempontokra tekintettel nem kétséges, hogy az eljárásra az Egyezmény rendelkezései az irányadók.
A felülvizsgálati kérelemben írt, a 7/1988. (VIII. 1.) IM rendeletre hivatkozó jogszabálysértés szintén nem valósult meg, de ezzel összefüggésben a felülvizsgálati kérelem nem is tartalmaz konkrétumot. Ugyanakkor az Egyezmény 8. cikke rögzíti, hogy az a személy, intézmény vagy más szerv, amely azt állítja, hogy a gyermeket a gyermek feletti felügyeleti jog megsértésével vitték vagy rejtették el, a gyermek visszavitelének biztosításában való közreműködés iránt akár a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti, akár bármely más Szerződő Állam Központi Hatóságához fordulhat. Ennek értelmében a II. r. kérelmező érdekében az I. r. kérelmező jogszerűen járhatott el.
A felülvizsgálati kérelem kapcsán felmerülő leglényegesebb, elvi súllyal eldöntendő kérdés a hely meghatározása, ahová a gyermekeket vissza kell vinni. Az Egyezmény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a gyermek visszavitelének minden esetben abba az államba kell történnie, amely az elvitel előtt a gyermek szokásos tartózkodási helye volt. Ennek kimondása ugyanis - az Egyezmény céljával: a felügyeleti jog tényleges tiszteletben tartásával összevetve - az Egyezmény alkalmazását konkrét esetben meghiúsíthatná. A gyermekek joga az, hogy őket saját környezetükből, mely rendszerint a teljes családi környezet, indokolatlanul ne ragadják ki, és ezt kívánják védeni a növekvő számú jogellenes gyermekelvitel megakadályozására irányuló nemzetközi dokumentumok - így a Hágai Egyezmény - is. Ha a kérelmező már nem abban az államban lakik, amelyben a gyermekek szokásos tartózkodási helye volt az elvitel előtt, a gyermekek visszatérése a korábbi lakhelye szerinti államba nehezen megoldható, gyakorlati problémát okozna, ami azonban nem jelentheti azt, hogy a felügyeleti jog megsértése jogkövetkezmény nélkül marad. Az Egyezmény "hallgatását" ebben a kérdésben ezért úgy kell értelmezni, hogy az megengedi a gyermek visszavitelének elrendelését közvetlenül a kérelmezőhöz, tekintet nélkül annak lakóhelyváltoztatására. Ez az értelmezés összhangban áll a Hágai Egyezménnyel együtt nyilvánosságra hozott Magyarázó Jelentésben (Explanatory Report) kifejtett állásponttal, amelyet az Egyezményben részes államok bíróságai sem hagyhatnak figyelmen kívül (Internet hozzáférés: http://www.hcch.net/e/conventions/expl28e.html - 110. pont).
A fentiek folytán a Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős végzés indokolásában kifejtett állásponttal. Az Egyezmény 1. cikkében meghatározott cél: az azonnali visszajuttatás nem elsősorban földrajzi értelemben fogható fel, hanem arra irányul, hogy a gyermekek feletti felügyeleti jog sértetlen maradjon. Az Egyezmény 5. cikke nem hagy kétséget aziránt, hogy a felügyeleti jog a személyes gondoskodás mellett a gyermek lakóhelye meghatározásának a jogát is magában foglalja. Ennek a jognak az egyik szülő általi önkényes kisajátítása és a másiktól való elvonása jogsértést valósít meg, melyet az Egyezmény azzal hárít el, hogy a gyermek végleges elhelyezése tárgyában hozandó döntésig - az egyéb feltételek fennállása esetén - rendelkezik a felügyelettől megfosztott szülő jogának helyreállításáról.
Mindezeket egybevetve a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős végzés az eljárási szabályoknak, továbbá a Csjt. és a vonatkozó Egyezmény rendelkezéseinek megfelelő döntést tartalmaz, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.