Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

...Bővebben...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Bővebben...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Bővebben...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Bővebben...

Keresés "Elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt Elvi tartalmában közvetlenül kereshet.

...Bővebben...

Mínusz jel keresésben

'-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából.                               

...Bővebben...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Bővebben...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Bővebben...

Egy bíró ítéletei

HANGGAL! A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!                    

...Bővebben...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Bővebben...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Bővebben...

Egyezmény (1968. szeptember 27.)

a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok végrehajtásáról[1]

PREAMBULUM

AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉSBEN RÉSZES MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy végrehajtsák a Szerződés 220. cikkének rendelkezéseit, amelyben vállalták, hogy biztosítják a bírósági határozatok kölcsönös elismerésére és végrehajtására vonatkozó eljárások egyszerűsítését;

ARRA TÖREKEDVE, hogy megerősítsék a Közösségben az ott letelepedett személyek jogvédelmét;

FIGYELEMBE VÉVE, hogy e célból szükségessé vált bíróságaik nemzetközi joghatóságának meghatározása, a határozatok elismerésének megkönnyítése és egy gyorsított eljárás bevezetése annak érdekében, hogy a határozatok, közokiratok és bírósági egyezségek végrehajtását biztosítsák;

ELHATÁROZTÁK, hogy megkötik ezt az Egyezményt, és (...)

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

I. CÍM

HATÁLY

1. cikk

(1) Ezen egyezményt polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. Ezen egyezmény nem terjed ki különösen az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre.

(2) Ezen egyezmény nem vonatkozik:

1. természetes személyek személyi állapotára, jog- és cselekvőképességére, házassági vagyonjogra, végrendeletre és öröklésre;

2. csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra;

3. szociális biztonságra;

4. választott bíráskodásra.

II. CÍM

JOGHATÓSÁG

1. szakasz

Általános rendelkezések

2. cikk

(1) Ezen egyezmény rendelkezéseire is figyelemmel valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott szerződő állam bíróságai előtt perelhető.

(2) Arra a személyre, aki nem állampolgára annak az államnak, ahol lakóhellyel rendelkezik, annak az államnak az állampolgáraira irányadó joghatósági szabályokat kell alkalmazni.

3. cikk

(1) Valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező személy más szerződő állam bíróságai előtt kizárólag a 2-7. szakaszban megállapított rendelkezések alapján perelhető.

(2) Különösen nem lehet alkalmazni ezekre a személyekre a következő rendelkezéseket:

- Belgiumban: a polgári törvénykönyv 15. cikke (Code civil - Burgerlijk Wetboek), valamint a bíróságokról szóló törvény 638. cikke (Code judiciaire - Gerechtelijk Wetboek),

- Dániában: a polgári perrendtartás 246. cikkének (2) és (3) bekezdései (Lov om rettens pleje),

- a Német Szövetségi Köztársaságban: a polgári perrendtartás 23. cikke (Zivilprozessordnung),- Görögországban: a polgári perrendtartás 40. cikke (Kώδιχαζ Πολιτιχήζ Διχονομίαζ,

- Franciaországban: a polgári törvénykönyv 14. és 15. cikke (Code civil),

- Írországban: olyan előírások, amelyek szerint megalapozza a joghatóságot az eljárást megindító iratnak az alperes részére történő kézbesítése, annak átmeneti írországi tartózkodása alatt,

- Olaszországban: a polgári perrendtartás 2. cikke, valamint 4. cikkének (1) és (2) pontja (Codice di procedura civile),

- Luxemburgban: a polgári törvénykönyv 14. és 15. cikke (Code civil),

- Ausztriában: a bíróságok illetékességéről és joghatóságáról szóló törvény 99. cikke (Jurisdiktionsnorm),

- Hollandiában: a polgári perrendtartás 126. cikkének (3) bekezdése, valamint 127. cikke (Wetboek van Burgerlijke Rechtsvordering),

- Portugáliában: a polgári perrendtartás 65. cikke (1) bekezdésének (c) pontja, 65. cikke (2) bekezdésének és 65A. cikkének (c) pontja (Código de Processo Civil), továbbá a munkajogi perrendtartás 11. cikke (Codigo de Processo de Trabalho),

- Finnországban: a bírósági eljárásról szóló törvény (oikeudenkäymiskaari/rättegångsbalken) 10. fejezete első szakaszának második, harmadik és negyedik mondata;

- Svédországban: a bírósági eljárásról szóló törvény (rättegångsbalken) 10. fejezet 3. szakasz első bekezdés első mondata;

- az Egyesült Királyságban: azok az előírások, amelyek szerint megalapozza a joghatóságot: a) az eljárást megindító iratnak az alperes részére történő kézbesítése, annak az Egyesült Királyságban való átmeneti tartózkodása alatt; vagy b) az a körülmény, hogy az alperesnek az Egyesült Királyságban vagyona van; vagy c) az a körülmény, hogy a felperes az Egyesült Királyságban fellelhető vagyonra foglalást vezetett.

4. cikk

(1) Ha az alperes nem rendelkezik lakóhellyel valamely szerződő államban, valamennyi szerződő állam bíróságainak joghatóságát a 16. cikk alapján az adott szerződő állam joga határozza meg.

(2) Ilyen alperessel szemben, valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező bármely személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott szerződő állam állampolgáraihoz hasonló módon igénybe veheti az állam hatályos joghatósági szabályait, különösen a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott szabályokat.

2. szakasz

Különös joghatóság

5. cikk

Valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező személy más szerződő államban perelhető:

1. ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt. Ha egyéni munkaszerződés vagy egyéni munkaszerződésből fakadó igények képezik az eljárás tárgyát, akkor annak a helynek a bírósága előtt is lehet perelni, ahol a munkavállaló munkáját szokásosan végzi; amennyiben a munkavállaló munkáját nem egy és ugyanabban az országban végzi szokásosan, a munkáltató akkor annak a helynek a bírósága előtt is perelhető, ahol a munkavállalót foglalkoztató cég volt, vagy jelenleg található;

2. tartással kapcsolatos ügyekben a tartásra jogosult lakóhelyének vagy szokásos tartózkodási helyének bírósága előtt, vagy, amennyiben az ügy kimenetele személyi állapotot érintő járulékos kérdés, az ilyen eljárásra saját joga alapján joghatósággal rendelkező bíróság előtt, kivéve, ha az említett joghatóság kizárólag az egyik fél állampolgárságán alapul;

3. jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett;

4. büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményen alapuló polgári jogi kártérítés vagy az eredeti állapot helyreállítása iránti igény tekintetében azon bíróság előtt, amely a büntetőeljárásban eljár, amennyiben az említett bíróság saját joga alapján a polgári jogi igény elbírálására jogosult;

5. fióktelep, képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvita tekintetében a fióktelep, képviselet vagy más telephely helyének bírósága előtt;

6. a törvény erejénél fogva létrejött, írásba foglalt vagy szóban megkötött és írásban megerősített célvagyon ("trust") alapítója ("settlor"), kezelője ("trustee") vagy kedvezményezettje ("beneficiary") annak a szerződő államnak a bírósága előtt, ahol a célvagyon ("trust") található;

7. rakománymentés vagy segítségnyújtás tekintetében követelt ellenérték megtérítésével kapcsolatos jogvita esetén annál a bíróságnál, amelynek hatáskörében a kérdéses rakományt vagy fuvardíj iránti követelést:

a) a megtérítés iránti igény biztosítása érdekében lefoglalták, vagy

b) lefoglalhatták volna, azonban kezességet vállaltak vagy más biztosítékot adtak;

e rendelkezés azonban csak abban az esetben alkalmazható, ha azt állítják, hogy az alperes a rakományon vagy a fuvardíj iránti követelésen érdekeltséggel rendelkezik, vagy a mentés időpontjában rendelkezett.

6. cikk

Valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező személy perelhető továbbá:

1. amennyiben több személy együttes perlése esetén az adott személy az alperesek egyike, bármely alperes lakóhelyének bírósága előtt,

2. harmadik félként szavatossággal vagy jótállással kapcsolatos vagy bármely más, harmadik fél perbevonásával folyó perben az eredeti eljárás bírósága előtt, kivéve, ha ezeket az eljárásokat kizárólag azzal a céllal indították, hogy a harmadik felet kivonják az ügyében egyébként joghatósággal rendelkező bíróság eljárása alól;

3. az ugyanazon a szerződésen vagy ugyanazon a tényálláson alapuló viszontkeresetnél, amelyen az eredeti kereset alapul, azon bíróság előtt, amely az eredeti kereset tárgyában eljár;

4. szerződéssel kapcsolatos ügyekben, ha a per összekapcsolható azonos alperes ellen ingatlanon fennálló dologi jogokkal kapcsolatos ügyekben indított más perrel, annak a szerződő államnak a bírósága előtt, ahol az ingatlan található.

6a. cikk

Amennyiben ezen Egyezmény alapján valamely szerződő állam bírósága joghatósággal rendelkezik hajó használatából vagy üzemeltetéséből származó felelősséggel kapcsolatos ügyekre, akkor ez a bíróság vagy az e célra a szerződő állam belső joga alapján helyette kijelölt más bíróság is joghatósággal rendelkezik felelősség korlátozása iránti keresetekre.

3. szakasz

Joghatóság biztosítási ügyekben

7. cikk

Biztosítási ügyekben a joghatóságot e szakasz határozza meg a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül.

8. cikk

(1) Valamely szerződő államban székhellyel rendelkező biztosító perelhető:

1. annak a szerződő államnak a bíróságai előtt, ahol a székhelye található, vagy

2. más szerződő államban olyan bíróság előtt, amelynek területén a biztosítóval szerződő fél lakóhelye található, vagy

3. társbiztosító esetén, annak a szerződő államnak a bíróságai előtt, amelynek területén a fő biztosító elleni eljárást indították.

(2) Ha a biztosító székhelye nem a szerződő állam területén található, azonban fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkezik valamely szerződő államban, akkor a fióktelep, képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvitában úgy kell tekinteni, mintha székhelye az említett szerződő állam területén lenne.

9. cikk

Felelősség- vagy ingatlanbiztosítás tekintetében a biztosító perelhető továbbá a káresemény bekövetkeztének helye bíróságai előtt is. Ugyanez alkalmazandó, amennyiben az ingó és ingatlantulajdonra azonos biztosítási szerződést kötöttek, és mindkettőt azonos káresemény érint.

10. cikk

(1) Felelősségbiztosítás tekintetében a biztosító - amennyiben a bíróság joga lehetővé teszi - a károsult által a biztosított ellen indított eljárásban perbe vonható.

(2) A 7-9. cikkeket kell alkalmazni a károsult által a biztosító ellen közvetlenül indított keresetre, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett.

(3) Amennyiben a jog az ilyen közvetlen keresetindítás vonatkozásában lehetővé teszi a biztosítási kötvény jogosultja vagy a biztosított félként történő perbevonását, akkor rájuk nézve ugyanaz a bíróság rendelkezik joghatósággal.

11. cikk

(1) A 10. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a biztosító csak annak a szerződő államnak a bíróságai előtt indíthat eljárást, ahol az alperes lakóhelye található, tekintet nélkül arra, hogy az alperes biztosítási kötvény jogosultja, biztosított vagy kedvezményezett.

(2) E szakasz rendelkezései nem érintik a viszontkereset indításához való jogot annál a bíróságnál, amely előtt e szakasznak megfelelően az eredeti kereset alapján indult peres eljárás folyamatban van.

12. cikk

E szakasz rendelkezéseitől kizárólag olyan megállapodással lehet eltérni, amely:

1. a jogvita keletkezését követően jött létre, vagy

2. lehetővé teszi a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított vagy a kedvezményezett számára az e szakaszban megjelölttől eltérő bíróságok előtti perindítást; vagy

3. a szerződés megkötésének időpontjában azonos szerződő államban lakóhellyel, székhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező biztosítási kötvény jogosultja és biztosító között jött létre, és amely a káresemény külföldön történő bekövetkezése esetén is az említett állam bíróságainak joghatóságát köti ki, amennyiben az ilyen megállapodás az említett állam jogával nem ellentétes; vagy

4. egy szerződő államban lakóhellyel nem rendelkező biztosítási kötvény jogosultjával jött létre, kivéve, ha a biztosítás megkötésére törvényi kötelezettség áll fenn, vagy valamely szerződő állam területén fekvő ingatlannal kapcsolatos; vagy

5. biztosítási szerződéssel kapcsolatos, amennyiben az a 12a. cikkben említett egy vagy több kockázatra vonatkozik.

12a. cikk

A 12. cikk 5. pontjában említett kockázatok a következők:

1. valamennyi kár, amely:

a) tengerjáró hajóban, part menti vagy nyílt tengeri létesítményben vagy légi járműben, kereskedelmi célú használatukkal kapcsolatos veszélyből származik;

b) fuvarozott áruban következett be, az utaspoggyász kivételével, amennyiben azt részben vagy egészben ilyen hajón vagy légi járművön szállítják.

2. bármely felelősség, az utasok testi sérülésének, valamint poggyászuk elvesztésének és kárának kivételével, amely:

a) az 1. pont a) alpontjában említett hajó, létesítmény vagy légi jármű használatából vagy üzemeltetéséből származik, amennyiben az utóbbi tekintetében annak a szerződő államnak a joga, amelynek területén a légi járművet lajstromozták, nem tiltja az ilyen kockázatok biztosítását érintő joghatósági megállapodást;

b) az 1. pont b) alpontja szerinti fuvarozott áruval okozott veszteségért vagy kárért áll fenn;

3. az 1. pont a) alpontjában említett hajó, létesítmény vagy légi jármű használatával vagy üzemeltetésével kapcsolatos bármely pénzügyi veszteség, különösen fuvar vagy charter veszteség;

4. az 1-3. pontokban említettekkel kapcsolatos bármely kockázat;

4. szakasz

Joghatóság fogyasztói szerződések esetén

13. cikk

(1) Valamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:

1. a szerződés tárgya ingó dolgok részletfizetésre történő értékesítése; vagy

2. a szerződés tárgya olyan részletekben visszafizetendő kölcsön vagy bármely egyéb hitel, amelyet áruk vételének finanszírozására nyújtanak; vagy

3. más szerződések esetén, ha azok tárgya valamely szolgáltatás nyújtása vagy ingó dolgok szolgáltatása, feltéve, hogy

a) a szerződéskötést a fogyasztó lakóhelye szerinti államban határozott ajánlat vagy reklám előzte meg, és

b) a fogyasztó ebben az államban megtette a szerződés megkötéséhez szükséges jogcselekményeket.

(2) Amennyiben a fogyasztó a szerződő államban lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkező, azonban valamely szerződő államban fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkező féllel köt szerződést, a fióktelep, a képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvitában a felet úgy kell tekinteni, mintha a lakóhelye vagy székhelye az említett államban lenne.

(3) E szakasz nem alkalmazható a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre.

14. cikk

(1) A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a szerződő államnak a bíróságai előtt, ahol a fél lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.

(2) A fogyasztó ellen a másik szerződő fél kizárólag a fogyasztó lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.

(3) Ezek a rendelkezések nem érintik a viszontkereset indításához való jogot annál a bíróságnál, amely előtt e szakasznak megfelelően az eredeti kereset nyomán indult peres eljárás folyamatban van.

15. cikk

E szakasz rendelkezéseitől kizárólag olyan megállapodással lehet eltérni, amely:

1. a jogvita keletkezését követően jött létre; vagy

2. lehetővé teszi a fogyasztó számára az e szakaszban megjelölttől eltérő bíróságok előtti perindítást; vagy

3. a szerződés megkötésének időpontjában azonos szerződő állam területén lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztó és a másik fél között jött létre, az említett szerződő állam bíróságainak joghatóságát köti ki, amennyiben az ilyen megállapodás az említett állam jogával nem ellentétes.

5. szakasz

Kizárólagos joghatóság

16. cikk

A lakóhelyre való tekintet nélkül a következő bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek:

1. a) Olyan eljárásokra, amelynek tárgya ingatlanon fennálló dologi jog vagy ingatlan bérlete, illetve haszonbérlete, annak a szerződő államnak a bíróságai, ahol az ingatlan található.

b) Olyan eljárásokra, amelynek tárgya ingatlannak legfeljebb hat egymást követő hónapra ideiglenes magánhasználatra kötött bérlete vagy haszonbérlete, annak a szerződő államnak a bírósága is rendelkezik joghatósággal, ahol az alperes lakóhelye található, feltéve, hogy a bérlő vagy haszonbérlő természetes személy, valamint a bérbeadó és a bérlő vagy haszonbérlő lakóhelye azonos szerződő államban található;

2. olyan eljárásra, amelynek tárgya társaság vagy más jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek társulásának érvénytelensége vagy megszűnése, létesítő okiratának érvényessége vagy ezek szerveinek határozata, annak a szerződő államnak a bírósága, ahol a társaság, jogi személy vagy társulás székhelye található;

3. olyan eljárásra, amelynek tárgya közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzés érvényessége, annak a szerződő államnak a bíróságai, ahol a nyilvántartást vezetik;

4. olyan eljárásra, amelynek tárgya szabadalom, védjegy, formatervezési minta vagy hasonló, letétbe helyezést vagy lajstromozást igénylő jogok lajstromozása vagy érvényessége, annak a szerződő államnak a bíróságai, ahol a letétbe helyezést vagy lajstromozást kérelmezték, vagy az megtörtént, illetve közösségi jogi aktus vagy nemzetközi egyezmény alapján megtörténtnek tekintendő;

5. a határozat végrehajtását érintő eljárásban annak a szerződő államnak a bíróságai, ahol a határozatot végrehajtották, vagy ahol azt végre kell hajtani.

6. szakasz

Megállapodás joghatóságról

17. cikk

(1) Ha a felek, akik közül egy vagy több valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkezik, egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely szerződő állam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Az ilyen joghatóságot kikötő megállapodást meg lehet kötni

a) írásban vagy szóban, amelyet írásban megerősítettek; vagy

b) a felek között korábban kialakított gyakorlatnak megfelelő formában; vagy

c) nemzetközi kereskedelemben annak a szokásos gyakorlatnak megfelelő formában, amelyet a feleknek ismerniük kell, vagy ismerniük kellett volna, és amelyet az ilyen kereskedelemben az érintett ügylet szerződésével azonos típusú szerződések szerződő felei széles körben ismernek, és rendszeresen betartanak.

Amennyiben ilyen megállapodást olyan felek kötöttek, amelyek egyike sem rendelkezik valamely szerződő államban lakóhellyel, jogvitáikra más szerződő államok bíróságai nem rendelkeznek joghatósággal, kivéve, ha a kikötött bíróság vagy bíróságok joghatóságuk hiányát állapították meg.

(2) Annak a szerződő államnak a bírósága vagy bíróságai, amelynek joghatóságát a célvagyon ("trust") létesítő okirata kötötte ki, kizárólagos joghatósággal rendelkeznek annak alapítója ("settlor"), kezelője ("tustee"), vagy kedvezményezettje ("beneficiary") elleni peres eljárásra, amennyiben az ügy az e személyek között fennálló kapcsolatokat, illetve a gondnoki vagyonkezelés alapján fennálló jogaikat vagy kötelezettségeiket érinti.

(3) A joghatóságot kikötő megállapodás vagy a célvagyon ("trust") létesítő okiratának rendelkezései érvénytelenek, amennyiben ellentétesek a 12. vagy 15. cikkel, illetve amennyiben azok a bíróságok, amelyeknek a joghatóságát ki kívánták zárni, a 16. cikk alapján kizárólagos joghatósággal rendelkeznek.

(4) Amennyiben kizárólag az egyik fél javára éltek joghatósági kikötéssel, e fél megtartja arra vonatkozó jogát, hogy bármely más, olyan bírósághoz forduljon, amely az Egyezmény alapján joghatósággal rendelkezik.

(5) Egyéni munkaszerződés esetében a joghatósági megállapodás kizárólag akkor érvényes, ha azt a jogvita felmerülését követően kötik meg, vagy ha a munkavállaló az alperes lakóhelye, vagy az 5. cikk 1. pontja szerinti bíróságtól eltérő bírósághoz fordul.

18. cikk

Ezen egyezmény egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely szerződő államnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes perbe bocsátkozik. E szabály nem alkalmazható, amennyiben az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon, vagy amennyiben a 22. cikk alapján más bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik.

7. szakasz

A joghatóság és az elfogadhatóság vizsgálata

19. cikk

Valamely szerződő állam bírósága hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, amennyiben e bíróságához olyan keresettel fordulnak, amelynek fő tárgyára a 16. cikk alapján más szerződő állam bírósága rendelkezik kizárólagos joghatósággal.

20. cikk

(1) Amennyiben a valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező alperes ellen másik szerződő állam bíróságán indítanak peres eljárást, és az alperes a bíróság előtt nem jelenik meg, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, kivéve, ha ezen Egyezmény rendelkezései alapján joghatósággal rendelkezik.

(2) A bíróság mindaddig felfüggeszti az eljárást, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az alperes a védelméről történő gondoskodáshoz megfelelő időben kézhez vehette az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot, illetve valamennyi szükséges intézkedést megtették ennek érdekében.

(3) Az előző bekezdés helyett a bírósági és bíróságon kívüli iratoknak polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő kézbesítéséről szóló, 1965. november 15. napján kötött Hágai Egyezmény 15. cikkét kell alkalmazni, amennyiben a jogvitát megindító iratot az említett Egyezmény szerint kellett továbbítani.

8. szakasz

Perfüggőség és összefüggő eljárások

21. cikk

(1) Amennyiben azonos igényből származó, azonos felek között folyamatban lévő eljárásokat különböző szerződő államok bíróságai előtt indítottak, a később felhívott bíróság az elsőként felhívott bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást.

(2) Amennyiben az elsőként felhívott bíróság joghatóságát állapítják meg, a később felhívott bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.

22. cikk

(1) Amennyiben összefüggő eljárásokat különböző szerződő államok bíróságai előtt indítottak, a később felhívott bíróság felfüggesztheti az eljárást, abban az esetben, ha mindkét eljárás elsőfokon van folyamatban.

(2) A később megkeresett bíróság valamely fél kérelmére joghatóságának hiányát is megállapíthatja, amennyiben joga az eljárások egyesítését lehetővé teszi és az elsőként felhívott bíróság mindkét peres eljárásra rendelkezik joghatósággal.

(3) E cikk alkalmazásában a keresetek akkor tekintendők összefüggőnek, ha olyan szoros kapcsolat áll fenn közöttük, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni.

23. cikk

Amennyiben a kereset elbírálására több bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik, a később felhívott bíróság megállapítja joghatósága hiányát az elsőként felhívott bíróság javára.

9. szakasz

Ideiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket

24. cikk

Valamely szerződő állam bíróságainál a szerződő állam joga alapján rendelkezésre álló ideiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket is, még akkor is kérelmezhetőek, ha ezen Egyezmény alapján az ügy érdemére más szerződő állam bírósága rendelkezik joghatósággal.

III. CÍM

ELISMERÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

25. cikk

Ezen egyezmény alkalmazásában a "határozat" valamely szerződő állam bírósága által hozott bármely határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, beleértve az ítéletet, a végzést, vagy végrehajtási intézkedést, valamint a költségeknek és kiadásoknak az okiratot kiállító tisztviselő általi meghatározását.

1. szakasz

Elismerés

26. cikk

(1) Valamely szerződő államban hozott határozatot más szerződő államban külön eljárás nélkül elismerik.

(2) Az az érdekelt fél, aki egy jogvitában elsődlegesen egy határozat elismerésére hivatkozik, az e cím 2. és 3. szakaszában szabályozott eljárásnak megfelelően kérelmezheti annak megállapítását, hogy a határozat elismerhető.

(3) Amennyiben valamely szerződő állam bíróságán folyó eljárás kimenetele azon kérdés megválaszolásának függvénye, hogy egy határozat elismerhető-e, az említett bíróság joghatósággal rendelkezik e kérdés eldöntésére.

27. cikk

A határozat nem ismerhető el:

1. amennyiben az ilyen elismerés ellentétes annak a szerződő államnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik;

2. amennyiben a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére szabályszerűen és megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson;

3. amennyiben összeegyeztethetetlen az azonos felek közötti jogvitában abban az államban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérik;

4. ha a származási állam bírósága olyan előzetes kérdés eldöntése tekintetében, amely természetes személyek személyállapotát, jog- és cselekvőképességét, valamint törvényes képviseletét, házassági vagyonjogot vagy - a végrendeletek jogát is beleértve - öröklési jogot érinti, ellentétbe került azon állam nemzetközi magánjogának valamely rendelkezésével, amelyben az elismerést kérik; kivéve, ha a határozathozatal akkor sem vezetett volna más eredményre, ha ezen utóbbi állam nemzetközi magánjogának rendelkezéseit alkalmazta volna;

5. összeegyeztethetetlen más nem szerződő államban, azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve, hogy a korábbi határozat a címzett szerződő államban az elismerés feltételeinek megfelel.

28. cikk

(1) A határozat nem ismerhető el továbbá, amennyiben a II. cím 3., 4. és 5. szakaszának rendelkezéseivel ellentétes, illetve az 59. cikkben meghatározott esetben.

(2) Az előző bekezdésben említett joghatósági okok vizsgálata során a felhívott bíróság vagy hatóság kötve van ahhoz a tényálláshoz, amelyre a származási állam bíróságának joghatóságát alapította.

(3) Az (1) bekezdésre is figyelemmel a származási szerződő állam bíróságának joghatósága nem vizsgálható felül. A közrendnek a 27. cikk 1. pontjában említett vizsgálata a joghatósággal kapcsolatos szabályokra nem alkalmazható.

29. cikk

A külföldi határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül.

30. cikk

(1) Annak a szerződő államnak a bírósága, amely előtt a másik szerződő államban hozott határozat elismerését kérik, felfüggesztheti az eljárást, amennyiben a határozat ellen rendes jogorvoslatra vonatkozó kérelmet nyújtottak be.

(2) Annak a szerződő államnak a bírósága, amely előtt Írországban vagy az Egyesült Királyságban hozott határozat elismerését kérik, felfüggesztheti az eljárást, amennyiben a végrehajtást a származási államban jogorvoslat benyújtása miatt függesztik fel.

2. szakasz

Végrehajtás

31. cikk

(1) Valamely szerződő államban hozott és ebben az államban végrehajtható határozatot más szerződő államban akkor hajtanak végre, ha azt bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították.

(2) Az Egyesült Királyságban az ilyen határozatot Angliában és Walesben, Skóciában, vagy Észak-Írországban akkor hajtják végre, ha azt bármely érdekelt fél kérelmére az Egyesült Királyság érintett részén végrehajtás céljából nyilvántartásba vették.

32. cikk

(1) A kérelmet az alábbi bírósághoz kell intézni:

- Belgiumban: 'tribunal de premiére instance' vagy 'rechtbank van eerste aanleg';

- Dániában: 'byret';

- a Német Szövetségi Köztársaságban: a 'Landgericht' kamarájának elnöke;

- Görögországban: 'Μονομελέζ' Πςωτοδιχείο';

- Spanyolországban: 'Juzgado de Primera Instancia';

- Franciaországban: a 'tribunal de grande instance' elnöke;

- Írországban: 'High Court';

- Olaszországban: 'Corte d'appello';

- Luxemburgban: a 'tribunal d'arrondissement' elnöke;

- Ausztriában: 'Bezirksgericht';

- Hollandiában: az 'arrondissementsrechtbank' elnöke;

- Portugáliában: 'Tribunal Judicial de Circulo';

- Finnországban: 'käräjäoikeus/tingsrätt';

- Svédországban: 'Svea hovrätt';

- az Egyesült Királyságban:

a) Anglia és Wales területén: 'High Court of Justice'; tartási határozat esetében: 'Magistrates' Court', a 'Secretary of State' útján;

b) Skóciában: 'Court of Session'; tartási határozat esetében: 'Sheriff Court', a 'Secretary of State' útján;

c) Észak-Írországban: 'High Court of Justice'; tartási határozat esetében: 'Magistrates' Court', a 'Secretary of State' útján;

(2) Az illetékességet annak a félnek a lakóhelye alapján határozzák meg, akivel szemben a végrehajtást kérték Amennyiben ez a fél a végrehajtó állam területén lakóhellyel nem rendelkezik, az a bíróság illetékes, amelynek területén a végrehajtást foganatosítani kell.

33. cikk

(1) A kérelem benyújtására szolgáló eljárást annak a szerződő államnak a joga szabályozza, amelyben a végrehajtást kérték.

(2) A kérelmezőnek a felhívott bíróság illetékességi területén található kézbesítési címet kell megadnia. Ha azonban annak az államnak a joga, amelyben a végrehajtást kéri, az ilyen cím megadásáról nem rendelkezik, a kérelmező kézbesítési meghatalmazottat jelöl ki.

(3) A 46. és 47. cikkben említett okiratokat a kérelemhez csatolják.

34. cikk

(1) A kérelem tárgyában eljáró bíróság határozatát haladéktalanul meghozza, anélkül, hogy az adósnak az eljárás e szakaszában nyilatkozattételre lehetőséget adna.

(2) A kérelem elutasításának csak a 27. és 28. cikkben meghatározott okok valamelyikének fennállása esetén van helye.

(3) A külföldi határozatot semmilyen esetben nem lehet érdemben felülvizsgálni.

35. cikk

A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozatot haladéktalanul a kérelmező tudomására kell hozni annak a szerződő államnak a joga által megállapított eljárásnak megfelelően, ahol a végrehajtást kérték.

36. cikk

(1) Amennyiben a végrehajtást engedélyezik, az adós az ezt elrendelő határozattal szemben, annak kézbesítésétől számított egy hónapon belül jogorvoslatot nyújthat be.

[lásd 37. cikk (1) bekezdését]

(2) Ha az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérik, más szerződő államban rendelkezik lakóhellyel, mint ahol a végrehajtást engedélyezték, a jogorvoslatra nyitva álló időtartam akár a személyes, akár a lakóhelyen történő kézbesítés időpontjától számított két hónap. Ez az időtartam a távolságra tekintettel nem hosszabbítható meg.

37. cikk

(1) A jogorvoslatot, a peres eljárásra irányadó szabályok szerint az alábbi bíróságnál kell benyújtani:

- Belgiumban: 'tribunal de premiére instance' vagy 'rechtbank van eerste aanleg';

- Dániában: 'landsret';

- a Német Szövetségi Köztársaságban: 'Oberlandesgericht';

- Görögországban: 'Εφετείο';

- Spanyolországban: 'Audiencia Provincial';

- Franciaországban: 'cour d'appel';

- Írországban: 'High Court';

- Olaszországban: 'corte d'appello';

- Luxemburgban: 'Cour supérieure de Justice', mint polgári ügyekben eljáró fellebbviteli fórum;

- Ausztriában: 'Bezirksgericht';

- Hollandiában: 'arrondissementsrechtbank';

- Portugáliában: 'Tribunal da Relaçâo';

- Finnországban: 'hovioikeus/hovrätt';

- Svédországban: 'Svea hovrätt';

- az Egyesült Királyságban:

a) Anglia és Wales területén: 'High Court of Justice'; tartási határozat esetében: 'Magistrates' Court;

b) Skóciában: 'Court of Session'; tartási határozat esetében: 'Sheriff Court';

c) Észak-Írországban: 'High Court of Justice'; tartási határozat esetében: 'Magistrates' Court';

(2) A jogorvoslat tárgyában hozott határozat csak az alábbi módon támadható meg:

- Belgiumban, Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Luxemburgban és Hollandiában semmisségi panasszal;

- Dániában a 'hejesteret' előtti eljárás útján, az igazságügyi miniszter hozzájárulásával;

- a Német Szövetségi Köztársaságban 'Rechtsbeschwerde' útján;

- Ausztriában fellebbezés esetében 'Revisionsrekurs' útján, kifogási eljárás esetében 'Berufung' útján, a felülvizsgálat lehetőségével;

- Írországban jogkérdésre korlátozott jogorvoslattal a 'Supreme Court' előtt,

- Portugáliában jogkérdésre korlátozott jogorvoslattal;

- Finnországban a 'korkein oikeus/högsta domstolen'-nél benyújtott jogorvoslattal;

- Svédországban a 'Högsta domstolen'-nél benyújtott jogorvoslattal;

- az Egyesült Királyságban egyetlen, jogkérdésre korlátozott jogorvoslat útján.

38. cikk

(1) A 37. cikk (1) bekezdése alapján eljáró bíróság a jogorvoslatot benyújtó fél kérelmére felfüggesztheti az eljárást, ha a határozat ellen a származási szerződő államban rendes jogorvoslatot nyújtanak be, illetve, ha az ilyen jogorvoslat benyújtására nyitva álló határidő még nem járt le; az utóbbi esetben a bíróság meghatározhatja a jogorvoslat benyújtására nyitva álló időtartamot.

(2) Amennyiben a bírósági határozatot Írországban vagy az Egyesült Királyságban hozták, a származási szerződő államban rendelkezésre álló bármely formájú jogorvoslatot az (1) bekezdés alkalmazásában rendes jogorvoslatnak kell tekinteni.

(3) A bíróság a végrehajtás feltételévé teheti az általa meghatározott biztosíték adását.

39. cikk

(1) A 36. cikk szerinti jogorvoslatra meghatározott időtartam alatt, az ilyen jogorvoslat elbírálásáig, végrehajtási intézkedés nem tehető, kivéve annak a félnek a vagyona elleni biztosítási intézkedést, aki ellen a végrehajtást kérték.

(2) Az ilyen intézkedések foganatosítására a végrehajtást engedélyező határozat jogosít.

40. cikk

Amennyiben a kérelmet elutasítják, a kérelmező jogorvoslatot nyújthat be, az alábbi bíróságnál:

- Belgiumban: 'cour d'appel', vagy 'hof van beroep';

- Dániában: 'landsret';

- a Német Szövetségi Köztársaságban: 'Oberlandesgericht';

- Görögországban: 'Εφετείο';

- Spanyolországban: 'Audiencia Provincial';

- Franciaországban: 'cour d'appel';

- Írországban: 'High Court';

- Olaszországban: 'corte d'appello';

- Luxemburgban: 'Cour supérieure de Justice', mint polgári ügyekben eljáró fellebbviteli fórum;

- Ausztriában: 'Bezirksgericht';

- Hollandiában: 'gerechtshof';

- Portugáliában: 'Tribunal da Relaçâo';

- Finnországban: 'hovioikeus/hovrätt';

- Svédországban: 'Svea hovrätt';

- az Egyesült Királyságban:

a) Anglia és Wales területén: High Court of Justice; tartási határozat esetében: Magistrates' Court;

b) Skóciában: Court of Session; tartási határozat esetében: Sheriff Court;

d) Észak-Írországban: High Court of Justice; tartási határozat esetében: Magistrates' Court;

(2) A jogorvoslat tárgyában eljáró bíróság az adóst meghallgatja. Amennyiben az adós nem bocsátkozik az eljárásba, a 20. cikk második és harmadik bekezdését akkor is alkalmazni kell, ha lakóhelye nem a szerződő államok valamelyikének területén van.

41. cikk

A 40. cikk szerinti jogorvoslat nyomán hozott határozat csak az alábbi módon támadható meg:

- Belgiumban, Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Luxemburgban és Hollandiában semmisségi panasszal;

- Dániában a 'højesteret' előtti eljárás útján, az igazságügyi miniszter hozzájárulásával;

- a Német Szövetségi Köztársaságban 'Rechtsbeschwerde' útján;

- Írországban jogkérdésre korlátozott jogorvoslattal a 'Supreme Court' előtt,

- Ausztriában 'Revisionsrekurs' útján;

- Portugáliában jogkérdésre korlátozott jogorvoslattal;

- Finnországban a 'korkein oikeus/högsta domstolen'-nél benyújtott jogorvoslattal;

- Svédországban a 'Högsta domstolen'-nél benyújtott jogorvoslattal;

- az Egyesült Királyságban egyetlen jogkérdésre korlátozott jogorvoslat útján

42. cikk

(1) Amennyiben a külföldi határozatot több tárgy tekintetében hozták és a határozat végrehajthatás nem engedélyezhető valamennyi tárgy tekintetében, a bíróság a végrehajtást egy vagy több tárgy tekintetében engedélyezi.

(2) A kérelmező a határozat egyes részei tekintetében korlátozva is kérelmezheti a végrehajtás engedélyezését.

43. cikk

Kényszerítő bírságot elrendelő külföldi határozat kizárólag akkor hajtható végre abban az államban, amelyben a végrehajtást kérték, ha a fizetendő összeg mértékét a származási állam bíróságai jogerősen megállapították.

44. cikk

(1) Az a kérelmező, aki a származási szerződő államban teljes vagy részleges költségkedvezményben, illetve költség- és illetékmentességben részesült, a 32-35. cikkekben szabályozott eljárás során jogosult a címzett szerződő állam joga alapján járó legkedvezőbb költségkedvezményre, illetve költség- és illetékmentességre.

(2) Ha a kérelmező valamely dán közigazgatási hatóság által hozott, tartással kapcsolatos határozat végrehajtását kéri, a címzett szerződő államban kérheti az (1) bekezdés szerinti kedvezményeket, feltéve hogy a dán igazságügyi minisztériumtól kapott igazolással bizonyítja, hogy teljesíti a teljes vagy részleges költségkedvezmény, illetve költség- és illetékmentesség nyújtására vonatkozó anyagi követelményeket.

45. cikk

Valamely szerződő államban egy másik szerződő államban hozott határozat végrehajtását kérelmező fél semmiféle biztosíték, óvadék, letét - bármilyen módon meghatározott - megfizetésére nem kötelezhető azzal az indokkal, hogy külföldi állampolgár, vagy, hogy nem rendelkezik lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel abban az államban, ahol a végrehajtást kérte.

3. szakasz

Közös rendelkezések

46. cikk

Az elismerést vagy a végrehajtás megindítását kérelmező félnek be kell mutatnia:

1. a határozatnak a hitelessége megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő másolatát;

2. mulasztási eljárás során hozott határozat esetében olyan okirat eredeti példányát vagy hitelesített másolatát, amelyből kitűnik, hogy az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű más iratot a mulasztó félnek kézbesítették.

47. cikk

Annak a félnek, aki végrehajtást kíván indítani, be kell továbbá mutatnia:

1. olyan okiratokat, amelyekből kitűnik, hogy a határozat az ítélkező állam joga szerint végrehajtható és azt kézbesítették;

2. adott esetben azt az okiratot, amely igazolja, hogy a kérelmező az ítélkező államban költségkedvezményben részesül.

48. cikk

(1) Ha az 46. cikk 2. pontjában és a 47. cikk 2. pontjában említett okiratot nem mutatják be, a bíróság vagy hatáskörrel rendelkező hatóság annak bemutatására határidőt szabhat, elfogadhat azzal egyenértékű okiratot, vagy, ha úgy véli, hogy elegendő információval rendelkezik, eltekinthet azok bemutatástól.

(2) A bíróság kérelmére be kell mutatni az okiratok fordítását. A fordítást valamely szerződő államban erre képesítéssel rendelkező személy hitelesíti.

49. cikk

Az 46., 47. és a 48. cikk (2) bekezdésében említett okiratok, vagy a kézbesítési meghatalmazottat kijelölő okirat tekintetében hitelesítésre vagy más hasonló alaki követelményre nincs szükség.

IV. CÍM

KÖZOKIRAT ÉS PERBELI EGYEZSÉG

50. cikk

(1) Az alaki követelményeknek megfelelően elkészített vagy közokiratként nyilvántartásba vett és valamely szerződő állam területén végrehajtható okiratot más szerződő államok területén végrehajthatónak nyilvánítanak a 31. és azt követő cikkekben szabályozott eljárásnak megfelelően benyújtott kérelem alapján. A kérelmet csak akkor lehet elutasítani, ha az okirat alapján történő végrehajtás a végrehajtó állam közrendjébe ütközne.

(2) A bemutatott okiratnak meg kell felelnie a származási államban a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek.

(3) A III. cím 3. szakasza megfelelő módon alkalmazandó.

51. cikk

A bíróság által az eljárás során jóváhagyott egyezség, amely végrehajtható abban az államban, ahol megkötötték, a címzett államban a közokiratra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek szerint hajtható végre.

V. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

52. cikk

(1) Annak megállapítása során, hogy a fél rendelkezik-e lakóhellyel abban a szerződő államban, amelynek bíróságához fordultak, a bíróság saját belső jogát alkalmazza.

(2) Amennyiben a fél nem rendelkezik lakóhellyel abban a szerződő államban, amelynek bíróságához fordultak, annak megállapítása során, hogy a fél más szerződő államban rendelkezik-e lakóhellyel, a bíróság az említett másik szerződő állam jogát alkalmazza.

53. cikk

(1) Társaság vagy más jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek társulásainak székhelye az Egyezmény alkalmazásában a lakóhellyel egy tekintet alá esik. A székhely meghatározása során a bíróság saját nemzetközi magánjogát alkalmazza.

(2) Annak megállapítása során, hogy a célvagyon ("trust") székhelye abban a szerződő államban található-e, amelynek a bíróságához fordultak, a bíróság saját nemzetközi magánjogi szabályait alkalmazza.

VI. CÍM

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

54. cikk

(1) Ezen egyezmény kizárólag azon időpont után indított eljárásokra, és alaki követelményeknek megfelelően elkészített vagy közokiratként nyilvántartásba vett okiratokra alkalmazható, hogy az Egyezmény az eljáró bíróság államában, illetőleg a közokirat kiállítási helyének államában, és - ha a határozat elismerését vagy végrehajtását kérik, illetőleg a közokirat alapján végrehajtást kérnek - a megkeresett államban hatályba lépett.

(2) Azokat a határozatokat, amelyeket az Egyezménynek az ítélkező állam és a megkeresett állam közötti hatálybalépését követően, az e hatálybalépést megelőzően indított kereset alapján hoznak, a III. cím rendelkezései szerint el kell ismerni és végre kell hajtani, feltéve, hogy a bíróság joghatósága olyan szabályokon alapult, amelyek megegyeznek az Egyezmény II. címében lévő joghatósági szabályokkal vagy valamely olyan Egyezmény joghatósági szabályaival, amely a keresetindítás időpontjában hatályban volt az ítélkező állam és olyan állam között, amelyben a határozatot érvényre kívánják juttatni.

(3) Ha jogvitában érintett felek között egy szerződés kapcsán, Írországban 1988. június 1-jét, az Egyesült Királyságban pedig 1987. január 1-jét megelőzően olyan írásbeli megállapodás jött létre, miszerint a szerződésre az Írországban vagy az Egyesült Királyság valamely részén hatályos jogszabályok irányadóak, akkor Írország vagy az Egyesült Királyság érintett részének bíróságai továbbra is jogosultak maradnak a jogvita tárgyában dönteni.

54a. cikk

Dánia vonatkozásában 1986. november 1-jétől, Írország 1988. június 1-jétől számított hároméves időtartam alatt tengerhajózási ügyekben a joghatóságot a felsorolt államokban a II. cím rendelkezései mellett az alábbi 1-6. pontokba foglalt szabályok is megalapozzák. E szabályok az érintett államokban nem nyernek alkalmazást attól az időponttól kezdve, amikor viszonylatukban hatályba lép a tengerjáró hajók zár alá vételére vonatkozó szabályok egységesítéséről szóló, Brüsszelben, 1952. május 10. napján aláírt nemzetközi Egyezmény.

1. Az a személy, akinek lakóhelye a szerződő államok valamelyikének területén van, tengeri hajózással kapcsolatos követelés miatt perelhető a fent említett államok valamelyikének bíróságai előtt, ha a hajót, amelyre a követelés vonatkozik, avagy e személy tulajdonában álló másik hajót az érintett államban bírósági eljáráshoz hasonló természetű eljárás keretében a követelés biztosítása céljából zár alá vették, avagy zár alá vehették volna, ám a követelésre kezességet vállaltak vagy más biztosítékot nyújtottak,

a) ha a hitelező lakóhelye abban az államban van;

b) ha a követelés abban az államban keletkezett;

c) ha a követelés azzal az úttal kapcsolatos, amelynek során a zár alá vételre sor került avagy sor kerülhetett volna;

d) ha a követelés összeütközéssel vagy olyan kárral kapcsolatos, amelyet valamely hajó egy másik hajóban, avagy az érintett hajók fedélzetén lévő árukban vagy a fedélzeten lévő személyeknek azáltal okozott, hogy valamely műveletet végrehajtott vagy azt elmulasztotta, avagy valamely szabályt figyelmen kívül hagyott;

e) ha a követelés segítségnyújtással vagy mentéssel kapcsolatos; vagy

f) ha a követelés biztosítékául a zár alá vett hajón fennálló jelzálogjog vagy egyéb, szerződésen alapuló biztosíték szolgál.

2. A hitelező zár alá vételt kérhet akár arra a hajóra, amelyre a tengeri hajózással kapcsolatos követelés vonatkozik, akár bármely más hajóra, amely annak tulajdonát képezi, aki a követelés keletkezésének időpontjában az említett hajó tulajdonosa volt. Az 5. bekezdés (o), (p) és (q) pontjaiban megjelölt igények és jogok címén azonban kizárólag az a hajó vehető zár alá, amelyre a követelés vonatkozik.

3. Hajókat akkor kell ugyanannak a tulajdonosnak tulajdonaként tekinteni, ha valamennyi tulajdoni illetőség ugyanazt a személyt vagy ugyanazokat a személyeket illet.

4. Amennyiben hajó használatának átengedése esetén a használó egyedül áll helyt valamely, a hajóra vonatkozó, tengeri hajózással kapcsolatos követelésért, a hitelező zár alá vételt kérhet akár erre a hajóra, akár bármely más hajóra, amely a használó tulajdonában áll; a hajó tulajdonosának tulajdonában álló más hajó azonban ugyanolyan követelés címén nem vehető zár alá. Ugyanez irányadó abban az esetben is, ha valamely tengeri hajózással kapcsolatos követelésért nem a hajótulajdonos, hanem más személy felel.

5. "Tengeri hajózással kapcsolatos követelés" olyan jogot vagy igényt jelent, amely az alább felsorolt okok valamelyike folytán érvényesítenek:

a) károk, amelyeket valamely hajó összeütközés folytán vagy egyéb módon okozott;

b) haláleset vagy személyi sérülések, amelyet valamely hajó okozott, vagy amelyek valamely hajó üzemelésére vezethetők vissza;

c) mentés és segítségnyújtás;

d) charter-szerződés ('charterparty') vagy a hajóra vonatkozó, egyéb használati vagy bérleti szerződés;

e) charter-szerződés ('charterparty'), hajórak-levél alapján vagy egyéb módon kötött szerződés áruk hajón történő fuvarozására;

f) áruk elvesztése vagy megsérülése, hajón történő fuvarozás során, ideértve a poggyászokat is;

g) nagy hajókár;

h) hajóra kötött jelzáloghitel;

i) hajóvontatás;

j) révkalauz-szolgálat;

k) bárhol a hajóra juttatott javak, felszerelési tárgyak, amelyek annak üzemeléséhez vagy bevetéséhez szolgálnak;

l) hajó építése, javítása vagy felszerelése, valamint kikötői illetékek;

m) a kapitány, a tisztek és a legénység illetménye vagy járandósága;

n) a kapitány kiadásai, beleértve a fuvarozó, a hajóbérlő és a megbízott kiadásait a hajótulajdonos számlájára;

o) a hajón fennálló tulajdonjogot vagy egyéb jogcímeket érintő viták;

p) a hajó tulajdonostársai között a tulajdonnal, a birtoklással, a használattal, illetőleg a bevétellel kapcsolatban felmerült vita;

q) jelzálog és a hajón fennálló egyéb, szerződésen alapuló biztosíték.

6. A 'zár alá vétel' fogalma alatt Dániában az (5) bekezdés (o) és (p) pontjaiban meghatározott követelések tekintetében a "forbud" értendő, amennyiben a polgári eljárásjogi törvény (lov om rettens pleje) 646-653. bekezdési alapján ilyen követelés tekintetében csak "forbud" alkalmazható.

VII. CÍM

MÁS JOGI AKTUSOKHOZ VALÓ VISZONY

55. cikk

Az 54. cikk (2) bekezdésére és az 56. cikkre is figyelemmel ezen egyezmény a szerződő államok között a következő két vagy több szerződő állam között megkötött egyezmények helyébe lép:

- Egyezmény Belgium és Franciaország között a joghatóságról valamint a bírósági határozatok, választottbírósági határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Párizsban, 1899. július 8-án;

- Egyezmény Belgium és Hollandia között a joghatóságról, a csődről valamint a bírósági határozatok, választottbírósági határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Brüsszelben, 1925. március 28-án;

- Egyezmény Franciaország és Olaszország között a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok végrehajtásáról, kelt Rómában, 1930. június 3-án;

- Egyezmény az Egyesült Királyság és Franciaország között a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös végrehajtásáról a jegyzőkönyvet is tartalmazva, kelt Párizsban, 1934. január 18-án,

- Egyezmény az Egyesült Királyság és Belgium között a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös végrehajtásáról a jegyzőkönyvet is tartalmazva, kelt Brüsszelben, 1934. május 2-án,

- Egyezmény Németország és Olaszország között a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Rómában, 1936. március 9-én;

- Egyezmény Belgium és Ausztria között, a tartási kötelezettséggel kapcsolatos bírósági határozatok és közokiratok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bécsben, 1957. október 25-én;

- Egyezmény Németország és Belgium között, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok, választottbírósági határozatok és közokiratok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bonnban, 1958. június 30-án;

- Egyezmény Hollandia és Olaszország között, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Rómában, 1959. április 17-én;

- Egyezmény Németország és Ausztria között, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok, egyezségek és közokiratok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bécsben, 1959. június 6-án;

- Egyezmény Belgium és Ausztria között, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok, választottbírósági határozatok és közokiratok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bécsben, 1959. június 16-án;

- Egyezmény az Egyesült Királyság és Németország között a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bonnban, 1960. július 14-én,

- Egyezmény az Egyesült Királyság és Ausztria között a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bécsben, 1961. július 14-én, tartalmazva az 1970. március 6-án Londonban kelt jegyzőkönyvet is,

- Egyezmény Görögország és Németország között, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok, egyezségek és közokiratok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Athénban 1961. november 4-én;

- Egyezmény Belgium és Olaszország között, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok és egyéb végrehajtható okiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Rómában, 1962. április 6-án;

- Egyezmény Hollandia és Németország között, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok és egyéb végrehajtható okiratok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Hágában, 1962. augusztus 30-án;

- Egyezmény Hollandia és Ausztria között, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok és közokiratok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Hágában, 1963. február 6-án;

- Egyezmény az Egyesült Királyság és Olaszország között a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Rómában, 1964. február 7-én, tartalmazva az 1970. július 14-én Rómában kelt jegyzőkönyvet is.

- Egyezmény Franciaország és Ausztria között, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bécsben, 1966. július 15-én;

- Egyezmény az Egyesült Királyság és Hollandia között a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Párizsban, 1969. május 28-án,

- Egyezmény Spanyolország és Franciaország között, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági és választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Párizsban, 1969. május 28-án;

- Egyezmény a Luxemburg és Ausztria között, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Luxembourgban, 1971. július 29-én;

- Egyezmény Olaszország és Ausztria között, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok, bírósági egyezségek és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Rómában 1971. november 16-án;

- Egyezmény Spanyolország és Olaszország között, a jogsegélyről, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Madridban, 1973. május 22-én;

- Egyezmény Finnország, Izland, Norvégia, Svédország és Dánia között, a polgári ügyekben hozott bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Koppenhágában, 1977. október 11-én;

- Egyezmény Ausztria és Svédország között, a polgári ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Stockholmban, 1982. szeptember 16-án;

- Egyezmény Spanyolország és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok, egyezségek és végrehajtható közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bonnban, 1983. november 14-én;

- Egyezmény Ausztria és Spanyolország között a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok, egyezségek és végrehajtható közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bécsben, 1984. február 17-én;

- Egyezmény Finnország és Ausztria között a polgári ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bécsben, 1986. november 17-én; valamint

- a Belgium, Hollandia és Luxemburg közötti, a joghatóságról, csődről, valamint a bírósági határozatok, választottbírósági határozatok és közokiratok érvényességéről és végrehajtásáról szóló, 1961. november 24-én, Brüsszelben aláírt szerződés hatályban lévő része;

- Egyezmény a Csehszlovák Köztársaság és Portugália között a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Lisszabonban, 1927. november 23-án, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság és Portugália között;

- Egyezmény a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kölcsönös igazságügyi együttműködésről, kelt Bécsben, 1954. december 16-án;

- Szerződés a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyről, kelt Budapesten, 1959. március 6-án;

- Egyezmény a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Görög Királyság között a bírósági határozatok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Athénban, 1959. június 18-án;

- Egyezmény a Lengyel Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Varsóban, 1960. február 6-án, továbbra is hatályos Lengyelország és Szlovénia között;

- Megállapodás a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kereskedelmi ügyekben hozott választottbírósági határozatok és egyezségek kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Belgrádban, 1960. március 18-án;

- Megállapodás a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a tartási ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bécsben, 1961. október 10-én;

- Egyezmény Lengyelország és Ausztria között a kölcsönös kapcsolatokról polgári ügyekben és az okiratokról, kelt Bécsben, 1963. december 11-én;

- Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között a jogi kapcsolatok rendezéséről polgári, családjogi és büntetőügyekben, kelt Belgrádban, 1964. január 20-án, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Szlovénia között;

- Egyezmény Lengyelország és Franciaország között az alkalmazandó jogról, a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról a személyek joga és a családjog területén, kelt Varsóban, 1967. április 5-én;

- Egyezmény Jugoszlávia és Franciaország Kormányai között a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben, kelt Párizsban, 1971. május 18-án;

- Egyezmény a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Belga Királyság között a tartási ügyekben hozott bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Belgrádban, 1973. december 12-én;

- Szerződés Magyar Népköztársaság és a Görög Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Budapesten, 1979. október 8-án;

- Egyezmény Lengyelország és Görögország között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Athénban, 1979. október 24-én;

- Szerződés a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság között a polgári és a családjogi jogsegélyről, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, a bűnügyi jogsegélyről és a kiadatásról, kelt Budapesten, 1980. július 31-én;

- Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Görög Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Athénban, 1980. október 22-én, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Görögország között;

- Szerződés a Magyar Népköztársaság és a Ciprusi Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Nicosiában, 1981. november 30-án;

- Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Ciprusi Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Nicosiában, 1982. április 23-án, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Ciprus között;

- Megállapodás a Ciprusi Köztársaság és a Görög Köztársaság között a jogi együttműködésről a polgári jogi, családjogi, kereskedelmi jogi és büntetőügyekben, kelt Nicosiában, 1984. március 5-én;

- Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a jogsegélyről és a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról polgári, családjogi és kereskedelmi jogi ügyekben, kelt Párizsban, 1984. május 10-én, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Franciaország között;

- Megállapodás a Ciprusi Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság között a jogsegélyről polgári és büntetőügyekben, kelt Nicosiában, 1984. szeptember 19-én, jelenleg hatályos Szlovénia és Ciprus között;

- Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az Olasz Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Prágában, 1985. december 6-án, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Olaszország között;

- Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Spanyol Királyság között a jogsegélyről, a polgári ügyekben hozott bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Madridban, 1987. május 4-én, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Spanyolország között;

- Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatok rendezéséről polgári, családjogi, munkajogi és büntetőügyekben, kelt Varsóban, 1987. december 21-én, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Lengyelország között;

- Szerződés a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a jogsegélyről, valamint a polgári jogi, családjogi és a büntetőügyekre vonatkozó jogi kapcsolatok szabályozásáról, kelt Bratislavában 1989. évi március hó 28-án, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Magyarország között;

- Egyezmény Lengyelország és Olaszország között a jogsegélyről, a polgári ügyekben hozott bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Varsóban, 1989. április 28-án;

- Szerződés a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között az igazságügyi szervek által nyújtott jogsegélyről és egyes jogi kapcsolatok rendezéséről polgári és büntetőügyekben, kelt Prágában, 1992. október 29-én;

- Megállapodás a Lett Köztársaság, az Észt Köztársaság és a Litván Köztársaság között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról, kelt Tallinnban, 1992. november 11-én;

- Megállapodás a Lengyel Köztársaság és a Litván Köztársaság között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról polgári, családjogi, munkajogi és büntetőügyekben, kelt Varsóban, 1993. január 26-án;

- Megállapodás a Lett Köztársaság és a Lengyel Köztársaság között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról polgári, családjogi, munkajogi és büntetőügyekben, kelt Rigában, 1994. február 23-án;

- Megállapodás a Ciprusi Köztársaság és a Lengyel Köztársaság között a jogi együttműködésről polgári és büntetőügyekben, kelt Nicosiában, 1996. november 14-én;

- Megállapodás Észtország és Lengyelország között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról polgári, munkajogi és büntetőügyekben, kelt Tallinnban, 1998. november 27-én;

- Egyezmény Bulgária és Belgium között bizonyos jogi ügyekről, kelt Szófiában, 1930. július 2-án,

- Egyezmény a Bolgár Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között a kölcsönös jogsegélyről, kelt Szófiában, 1956. március 23-án, továbbra is hatályos Bulgária és Szlovénia között,

- Szerződés a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyről, kelt Bukarestben, 1958. október 7-én;

- Szerződés a Román Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyről, kelt Prágában, 1958. október 25-én, továbbra is hatályos Románia és Szlovákia között,

- Megállapodás a Bolgár Népköztársaság és a Román Népköztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyről, kelt Szófiában, 1958. december 3-án,

- Szerződés a Román Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között a jogsegélyről, valamint annak jegyzőkönyve, kelt Belgrádban, 1960. október 18-án, továbbra is hatályos Románia és Szlovénia között,

- Megállapodás a Bolgár Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról polgári, családjogi és büntetőügyekben, kelt Varsóban, 1961. december 4-én,

- Egyezmény a Román Szocialista Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a polgári és a családjogi jogsegélyről, valamint az okmányok érvényességéről és kezeléséről és az ahhoz csatolt jegyzőkönyv, kelt Bécsben, 1965. november 17-én,

- Megállapodás a Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyről, kelt Szófiában, 1966. május 16-án,

- Egyezmény a Román Szocialista Köztársaság és a Görög Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, valamint annak jegyzőkönyve, kelt Bukarestben, 1972. október 19-én,

- Egyezmény a Román Szocialista Köztársaság és az Olasz Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Bukarestben, 1972. november 11-én,

- Egyezmény a Román Szocialista Köztársaság és a Francia Köztársaság között a polgári és kereskedelmi jogsegélyről, kelt Párizsban, 1974. november 5-én,

- Egyezmény a Román Szocialista Köztársaság és a Belga Királyság között a polgári és kereskedelmi jogsegélyről, kelt Bukarestben, 1975. október 30-án,

- Megállapodás a Bolgár Népköztársaság és a Görög Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Athénban, 1976. április 10-én,

- Megállapodás a Bolgár Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatok rendezéséről polgári, családjogi és büntetőügyekben, kelt Szófiában, 1976. november 25-én,

- Egyezmény a Román Szocialista Köztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között a polgári és kereskedelmi jogsegélyről, kelt Londonban, 1978. június 15-én,

- Kiegészítő jegyzőkönyv a Román Szocialista Köztársaság és a Belga Királyság között létrejött, a polgári és kereskedelmi jogsegélyről szóló Egyezményhez, kelt Bukarestben, 1979. október 30-án,

- Egyezmény a Román Szocialista Köztársaság és a Belga Királyság között a tartási ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bukarestben, 1979. október 30-án,

- Egyezmény a Román Szocialista Köztársaság és a Belga Királyság között a válási ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bukarestben, 1980. november 6-án,

- Megállapodás a Bolgár Népköztársaság és a Ciprusi Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Nicosiában, 1983. április 29-én,

- Megállapodás a Bolgár Népköztársaság kormánya és a Francia Köztársaság kormánya között a kölcsönös polgári jogsegélyről, kelt Szófiában, 1989. január 18-án,

- Megállapodás a Bolgár Népköztársaság és az Olasz Köztársaság között a jogsegélyről, valamint a polgári ügyekben hozott határozatok végrehajtásáról, kelt Rómában, 1990. május 18-án,

- Megállapodás a Bolgár Köztársaság és a Spanyol Királyság között a kölcsönös polgári jogsegélyről, kelt Szófiában, 1993. május 23-án,

- Szerződés Románia és a Cseh Köztársaság között a polgári jogsegélyről, kelt Bukarestben, 1994. július 11-én,

- Egyezmény Románia és a Spanyol Királyság között a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben, kelt Bukarestben, 1997. november 17-én,

- Egyezmény Románia és a Spanyol Királyság között - a polgári eljárásjogról szóló hágai egyezmény kiegészítése (Hága, 1954. március 1.), kelt Bukarestben, 1997. november 17-én,

- Szerződés Románia és a Lengyel Köztársaság között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról polgári ügyekben, kelt Bukarestben, 1999. május 15-én.

56. cikk

(1) Az 55. cikkben említett megállapodások és egyezmények az ezen Egyezmény hatálya alá nem tartozó eljárásokkal kapcsolatban továbbra is hatályban maradnak.

(2) Az 55. cikkben említett megállapodások és egyezmények az ezen Egyezmény hatályba lépését megelőzően hozott határozatok és formai követelményeknek megfelelően elkészített, vagy közokiratként nyilvántartásba vett okiratok tekintetében továbbra is hatályban maradnak.

57. cikk

(1) Ezen egyezmény nem érinti azokat az egyezményeket, amelyeknek a szerződő államok részesei vagy részesei lesznek és amelyek egyes különös jogterületeken a joghatóságot, valamint a határozatok elismerését és végrehajtását szabályozzák.

(2) Az egységes értelmezés érdekében az (1) bekezdést a következő módon kell alkalmazni:

a) ezen egyezmény nem akadályozza annak a szerződő államnak a bíróságát, amely egyes különös jogterületekről szóló egyezményben részes, hogy az említett egyezménynek megfelelően még akkor is megállapítsa joghatóságát, ha az alperes olyan más szerződő államban rendelkezik lakóhellyel, amely az említett egyezménynek nem részese. Az eljáró bíróság minden esetben ezen egyezmény 20. cikkét alkalmazza;

b) a valamely szerződő államban az egyes különös jogterületről szóló egyezmény alapján joghatósággal rendelkező bíróság által hozott határozatot más szerződő államban ezen egyezménnyel összhangban kell elismerni és végrehajtani.

Amennyiben az egyes különös jogterületről szóló egyezmény, amelyben mind a származási szerződő állam, mind a címzett szerződő állam részes, a határozatok elismeréséhez vagy végrehajtásához feltételeket állapít meg, e feltételeket kell alkalmazni. Ezen egyezménynek a határozatok elismerését és végrehajtását érintő rendelkezései minden esetben alkalmazhatóak.

(3) Ez az Egyezmény nem érinti a meghatározott ügyekre vonatkozó olyan rendelkezések alkalmazását, amelyek a joghatóságot, vagy a határozatok elismerését és végrehajtását szabályozzák vagy szabályozni fogják, és amelyek az Európai Közösségek jogszabályaiban, vagy az azok végrehajtásaként harmonizált nemzeti jogszabályokban találhatók.

58. cikk

Amíg a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, Luganóban 1988. szeptember 16-án aláírt Egyezmény hatályban van Franciaország és a Svájci Konföderáció vonatkozásában, addig ez az Egyezmény nem befolyásolja a Franciaország és a Svájci Konföderáció között létrejött, a polgári ügyekben a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, Párizsban 1969. június 15-én aláírt Egyezmény alapján a svájci állampolgárokat megillető jogokat.

59. cikk

(1) Ez az Egyezmény nem akadályozza meg a szerződő államot abban, hogy egy harmadik állam irányában határozatok elismeréséről és végrehajtásáról kötött egyezménnyel arra vállaljon kötelezettséget, miszerint valamely másik szerződő állam bírósága által, olyan alperessel szemben hozott határozatokat, akinek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az érintett harmadik állam területén van, nem ismer el, amennyiben a határozat meghozatalára a 4. cikk szerinti esetben csak a 3. cikk második bekezdésében megjelölt valamely joghatósági ok alapján kerülhet sor.

(2) Egy szerződő állam sem vállalhat azonban harmadik állam irányában kötelezettséget arra, miszerint nem ismer el olyan határozatot, amelyet valamely másik szerződő államban olyan bíróság hozott, amelynek joghatósága azon alapult, hogy az alperesnek vagyona van az államban, vagy a felperes az ott fellelhető vagyonára foglalást vezetett, feltéve, hogy

1. a keresetet azért indították, hogy e vagyon vonatkozásában tulajdonjogot vagy birtokláshoz fűződő jogot állapítsanak meg vagy jelentsenek be, avagy a fölött rendelkezési jogosultságot nyerjenek, avagy ha a kereset az e vagyonnal kapcsolatos egyéb jogvitából ered; vagy

2. ha a vagyon olyan követelés biztosítékául szolgál, amely az eljárás tárgyát képezi.

VIII. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

60. cikk

[Hatályon kívül helyezéséről az 1989-es Csatlakozási Egyezmény 21. cikke rendelkezett.]

61. cikk

Az Egyezményt az aláíró Államok ratifikálják. A ratifikációs dokumentumokat az Európai Unió Tanácsa Főtitkáránál helyezik letétbe.

62. cikk

Ez az Egyezmény azt a napot követő harmadik hónap első napján lép hatályba, amelyen a ratifikációs dokumentumokat az utolsó aláíró Állam is letétbe helyezi.

63. cikk

A szerződő államok elfogadják, hogy bármely olyan állam, amely az Európai Gazdasági Közösség tagjává válik köteles az Egyezményt elfogadni, mint a szerződő államok és az érintett állam között az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés 220. cikke utolsó bekezdése végrehajtásának biztosítására vonatkozó tárgyalások alapját.

A szükséges módosítások egyrészről a szerződő államok, másrészről az új szerződő államok között létrejövő új Egyezményben határozhatók meg.

64. cikk

Az Európai Közösségek Tanácsának Főtitkára értesíti az aláíró Államokat:

a) az egyes ratifikációs dokumentumok letétbe helyezéséről;

b) az Egyezmény hatályba lépéséről;

c) [hatályon kívül helyezte az 1989-es Csatlakozási Egyezmény 22. cikke];

d) a Jegyzőkönyv IV. cikke alapján tett nyilatkozatokról;

e) a Jegyzőkönyv VI. cikke alapján tett közlésekről.

65. cikk

A szerződő államok közös akaratával ehhez az Egyezményhez csatolt Jegyzőkönyv annak elválaszthatatlan részét képezi.

66. cikk

Ez az Egyezmény határozatlan időre jön létre.

67. cikk

Bármelyik szerződő állam kérheti ennek az Egyezménynek a felülvizsgálatát. Ez esetben az Európai Közösségek Tanácsának elnöke felülvizsgálati értekezletet hív össze.

68. cikk

Ezt az Egyezményt, amely holland, francia, német és olasz nyelven készült, ahol is mindegyik szövege egyaránt hiteles, az Európai Közösségek Tanácsa Titkárságának levéltárában kell letétbe helyezni. A Főtitkár minden aláíró Állam kormányának elküldi annak hiteles másolatát.

Ennek hiteléül az alulírott, teljes felhatalmazással rendelkező képviselők aláírják ezt az Egyezményt.

Lábjegyzetek:

[1] Az 1973. január 1-jén hatályba lépett Brüsszeli Egyezmény angol nyelven megjelent a Hivatalos Lap HL L 299., 1972.12.31. számában. Az Egyezményt többször módosították a későbbiekben csatlakozó országokkal aláírt Csatlakozási Egyezményeknek megfelelően (I. Csatlakozási Egyezmény: 1978. október 9. - Dánia, Egyesült Királyság, Írország; II. Csatlakozási Egyezmény: 1982. október 25. - Görögország; III. Csatlakozási Egyezmény: 1989. május 25-26. - Portugália, Spanyolország; IV. Csatlakozási Egyezmény: 1996. november 29. - Ausztria, Finnország, Svédország). Az Egyezmény itt olvasható, nem hivatalos magyar nyelvű fordítása megjelent az "Európai polgári eljárásjog" című könyvben (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2009, szerk. Dr. Osztovits András).

Tartalomjegyzék