1982. évi 3. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság között Budapesten, az 1980. évi július hó 31. napján aláírt, a polgári és a családjogi jogsegélyről, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a bűnügyi jogsegélyről és a kiadatásról szóló szerződés kihirdetéséről

(A szerződés megerősítő okiratait Párizsban, 1981. év december hó 9. napján cserélték ki.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság között Budapesten, az 1980. évi július hó 31. napján aláírt, a polgári és a családjogi jogsegélyről, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a bűnügyi jogsegélyről és a kiadatásról szóló szerződést e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § A szerződés magyar nyelvű szövege a következő:

SZERZŐDÉS

a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság között a polgári és a családjogi jogsegélyről, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a bűnügyi jogsegélyről és a kiadatásról

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Francia Köztársaság Elnöke attól az óhajtól vezettetve, hogy országaik között az együttműködést jogi téren előmozdítsák, elhatározták, hogy szerződést kötnek a polgári és családjogi jogsegélyről, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a bűnügyi jogsegélyről és a kiadatásról, és ebből a célból meghatalmazottaikká kinevezték

Puja Frigyes külügyminiszter urat

és

Jean Francois-Poncet külügyminiszter urat,

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:

I. RÉSZ

JOGSEGÉLY KAPCSOLATOK ÉS KÖZPONTI HATÓSÁGOK

1. cikk

(1) A Szerződő Államok polgári, kereskedelmi, családjogi és büntető ügyekben eljáró illetékes hatóságai egymásnak kölcsönösen jogsegélyt nyújtanak. A jogsegélynyújtás kiterjed azokra az államigazgatási eljárásokra is, amelyekkel kapcsolatban jogorvoslattal lehet fordulni a bíróságokhoz.

(2) A Szerződő Államok a Magyar Népköztársaság, illetve a Francia Köztársaság igazságügyi minisztériumait, valamint - büntető ügyekben amennyiben hatásköre van - a Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyészségét jelölik ki központi hatóságokként a polgári, kereskedelmi, családjogi, államigazgatási és büntető ügyekben nyújtandó jogsegély iránti kérelmek átvételére és elintézés végett az illetékes hatósághoz való továbbítására.

(3) A jogsegélykapcsolatok során ezek a központi hatóságok közvetlenül érintkeznek egymással.

(4) A jogsegély iránti kérelem teljesítését a megkeresett hatóság megtagadhatja, ha megítélése szerint az sérti közrendjét, vagy nem tartozik a hatáskörébe. A teljesítés megtagadása esetén a megkeresett Szerződő Állam központi hatósága haladéktalanul értesíti a megkereső központi hatóságot és közli a megtagadás okát.

II. RÉSZ

JOGSEGÉLY POLGÁRI ÜGYEKBEN

2. cikk

A két állam valamelyikének területén lakó személyek részére szóló, polgári, kereskedelmi, családjogi vagy államigazgatási ügyben készült peres vagy nemperes iratokat a központi hatóságok közvetlenül küldik meg, a fenti I. Rész rendelkezéséinek megfelelően.

Ennek a cikknek a rendelkezései nem zárják ki egyik állam számára sem azt a lehetőséget, hogy diplomáciai vagy konzuli képviselői útján, közvetlenül, kényszer alkalmazása nélkül, adja át a saját állampolgárainak szóló peres vagy nemperes iratokat.

3. cikk

A bírósági peres és nemperes iratokat egy példányban kell továbbítani.

A továbbítás iránti kérelmet két példányban kiállított és a megkeresett állam nyelvére lefordított kísérő irattal kell ellátni, amely tartalmazza az irat lényeges elemeit, különösen: a felek személyi adatait, az irat megnevezését, az ügy tárgyát, adott esetben a per értékét, a bíróság előtti megjelenés idejét és helyét, valamint az iratban szereplő határidőket.

4. cikk

A bírósági peres és nemperes iratok kézbesítésével kapcsolatos kérdésekre a polgári eljárásra vonatkozó, Hágában 1954. március 1. napján kelt egyezmény I. Részének szabályai az irányadók.

Amennyiben a kézbesítendő irathoz fordítást csatolnak, a fordítást a megkereső állam hivatalos fordítója készítheti el.

5. cikk

Polgári, kereskedelmi, családjogi vagy államigazgatási ügyekben a két állam igazságügyi hatóságai jogsegély iránti megkereséseket intézhetnek egymáshoz az általuk szükségesnek tartott eljárási cselekmények és bírósági intézkedések foganatosítására, kivéve a biztosítási intézkedéseket és a határozatok végrehajtására vonatkozó cselekményeket.

Eljárási cselekmény foganatosítását lehet kérni annak érdekében is, hogy az érdekelt felek valamely jövőbeli eljárásban bizonyító eszközhöz juthassanak.

Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a jogsegély iránti megkereséseket, kényszer alkalmazása nélkül, diplomáciai vagy konzuli képviselők útján lehessen teljesíteni.

6. cikk

A megkereséseket a központi hatóságok útján, a fenti I. Rész rendelkezései szerint kell továbbítani. A megkeresés teljesítését megállapító iratokat ugyanezen az úton kell továbbítani.

Ha a megkeresés egészben vagy részben nem volt teljesíthető, a megkeresett hatóság az okok megjelölésével ugyanezen az úton értesíti erről a megkereső hatóságot.

7. cikk

A jogsegély iránti megkereséseket, valamint a kísérő iratokat a megkereső állam nyelvén kell megszerkeszteni, és el kell látni a megkeresett állam nyelvén készült fordítással.

A megkeresésnek különösen a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a megkereső hatóság és lehetőség szerint a megkeresett hatóság megjelölését;

b) a felek és adott esetben képviselőik személyi adatait és címét;

c) az ügy tárgyát;

d) a foganatosítandó eljárási cselekményeket vagy más bírói intézkedéseket;

e) a meghallgatandó személyek nevét és címét;

f) a megvizsgálandó iratok és egyéb tárgyak megjelölését.

8. cikk

A megkeresést a megkeresett igazságügyi hatóság saját jogszabályai szerint teljesíti, kivéve ha a megkereső hatóság különleges szabályok szerinti eljárást kért.

A megkeresett igazságügyi hatóság értesíti a megkereső igazságügyi hatóságot ennek kérésére a megkeresés teljesítésének helyéről, napjáról és órájáról.

9. cikk

A megkeresett igazságügyi hatóságok a jogsegély iránti megkereséseket költség és díj felszámítása nélkül teljesítik.

A szakértőket megillető összegek azonban a megkereső hatóságot terhelik. Ugyanez vonatkozik a megkereső hatóság által kért különleges szabályok alkalmazása folytán felmerülő költségekre.

III. RÉSZ

A BÍRÓSÁGHOZ FORDULÁS JOGA ÉS A PERKÖLTSÉGBIZTOSÍTÉK

10. cikk

(1) Az egyik állam polgárai a másik állam területén, a saját állampolgárokra irányadó feltételek mellett akadálytalanul fordulhatnak az igazságügyi hatóságokhoz jogaik és érdekeik érvényesítése, illetőleg védelme érdekében.

(2) Az egyik állam polgárai a másik állam területén ugyanolyan jogvédelemben részesülnek, mint amilyenben az utóbbi állam a saját állampolgárait részesíti.

(3) Az előző bekezdéseket alkalmazni kell a két állam egyikének jogszabályai szerint alakult, engedélyezett vagy bejegyzett jogi személyekre is.

11. cikk

Az egyik állam polgára a másik állam területén nem kötelezhető perköltségbiztosíték vagy bármely más biztosíték letételére azért, mert külföldi vagy tényleges lakóhelye harmadik állam területén van.

Az előző bekezdést alkalmazni kell a két állam valamelyikének jogszabályai szerint alakult, engedélyezett vagy bejegyzett jogi személyekre is.

IV. RÉSZ

KÖLTSÉGKEDVEZMÉNYEK

12. cikk

(1) A két állam bármelyikének polgárai a másik állam területén ugyanúgy részesülnek költségkedvezményben, mint a saját állampolgárok, tekintet nélkül tényleges lakóhelyükre, még ha ez harmadik államban is van.

(2) Az a fél, aki saját államában költségkedvezményben részesült, a megkeresett államban újabb vizsgálat nélkül és az utóbbi állam jogszabályaiban meghatározott korlátok között részesül ebben a kedvezményben a perével kapcsolatos kézbesítése, a szakértői költségek és díjak kivételével a jogsegély iránti megkeresések teljesítése, a határozatok elismerésére és végrehajtására irányuló cselekmények és eljárások, valamint a végrehajthatóságot kimondó határozatok végrehajtására irányuló cselekmények és eljárások tekintetében.

13. cikk

A költségkedvezmény iránti kérelmeket és az azok igazolására benyújtott okiratokat a megkereső állam nyelvén kell elkészíteni és a megkeresett állam nyelvén készült fordítással kell ellátni. Az esetleges fordítási költségekkel kapcsolatban nincs helye költségtérítésnek.

14. cikk

Annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságai, amelytől a költségkedvezmény engedélyezését kérik, közvetlenül fordulhatnak a másik Szerződő Állam illetékes hatóságaihoz a kérelmező vagyoni helyzetéről szóló felvilágosítások iránt.

15. cikk

(1) A költségkedvezmény engedélyezésére irányuló kérelmeket, az elbírálásukhoz szükséges igazoló iratokkal együtt, a központi hatóságok útján kell továbbítani.

(2) Az a fél, aki a két állam egyikében elismertetni vagy végrehajtatni kívánja a másik államban meghozott olyan határozatot, amellyel kapcsolatban a költségkedvezményben részesült, kérelmét a központi hatóságok útján továbbíthatja.

V. RÉSZ

KÖZOKIRATOK

16. cikk

Az egyik állam területén a saját jogszabályai szerint kiállított hiteles okiratok a másik állam területén ugyanazzal a bizonyító erővel rendelkeznek, mint a másik állam területén kiállított megfelelő okiratok.

17. cikk

(1) A két állam egyikének igazságügyi vagy államigazgatási hatóságai által kiállított közokiratokat, valamint a hivatalos záradékkal, így a nyilvántartásba bevezetés, bizonyos meghatározott keltezés, aláírás vagy azonosság igazolására vonatkozó záradékkal ellátott magánokiratokat a másik állam területén való bemutatásakor nem szükséges felülhitelesítéssel, tanúsítvánnyal, vagy bármely más ezekkel egyenértékű alakisággal ellátni.

(2) Ezeket az okiratokat úgy kell megszerkeszteni, hogy hitelességük kitűnjék. Különösen el kell látni őket a kiadásra vagy fordításra jogosult hatóság képviselőjének aláírásával és pecsétjével, amennyiben kiadmányról van szó, az említett hatóságnak igazolnia kell az eredetivel való egyezést. Ha valamely okirat hitelességét illetően kétség merül fel, felvilágosítást lehet kérni a központi hatóságok útján.

VI. RÉSZ

ANYAKÖNYVI IRATOK MEGKÜLDÉSE

18. cikk

(1) A két Szerződő Állam külön kérelem nélkül, rendszeresen díj- és illetékmentesen megküld egymásnak az állampolgáraikra vonatkozó mindenfajta anyakönyvi iratot. A halotti anyakönyvi kivonatokat haladéktalanul továbbítani kell. A többi anyakönyvi kivonatok megküldése félévenként csoportosítva történik.

(2) Mindkét Szerződő Állam kötelezi magát arra, hogy államigazgatási érdekből vagy olyan személy javára történt hivatalos kérésre, akit megillet a költségkedvezmény, esetenként díj- és illetékmentesen megküldi a másik állam részére a területén foganatosított, a megkereső állam polgáraira vonatkozó bármely anyakönyvi bejegyzés kiadmányát vagy kivonatát, valamint a személyi állapotukkal kapcsolatos bírósági határozatok kiadmányait.

(3) A Szerződő Államok érdekelt állampolgárainak kérelmére az illetékes magyar és francia hatóságok - szabályaiknak megfelelően - kiadják a személyi állapot tárgyában hozott bírósági határozatok kiadmányait.

(4) Az anyakönyvi iratok megküldése diplomáciai vagy konzuli úton történik. Mindamellett a két állam valamelyikének polgárai közvetlenül is fordulhatnak a másik Szerződő Állam illetékes hatóságához.

(5) Az a tény, hogy az anyakönyvi bejegyzés kiadmányát vagy kivonatát megküldték, nem jelent állásfoglalást az érdekelt személy állampolgársága tekintetében.

VII. RÉSZ

FELVILÁGOSÍTÁS KÉRÉSE. A KISKORÚAK VÉDELME

19. cikk

A két állam központi hatóságai a jogsegélyek keretében felvilágosításokat kérhetnek egymástól azokról a polgári, vagy államigazgatási eljárásokról, amelyek az igazságügyi hatóságaik előtt folyamatban vannak, és kérelemre díj- és illetékmentesen kölcsönösen megküldik egymásnak, különösen a személyek személyi állapotára, valamint jogképességére és cselekvőképességére vonatkozó bírósági határozatok kiadmányait.

20. cikk

A kiskorúak feletti felügyelettel vagy védelmükkel kapcsolatos eljárások keretében a két Szerződő Állam központi hatóságai:

a) kérelemre kölcsönösen közlik egymással mindazokat a felvilágosításokat, amelyek a kiskorúak felügyelete vagy védelme ügyében hozott intézkedésekre, az említett intézkedések végrehajtására, valamint az említett kiskorúak környezetének anyagi és erkölcsi helyzetére vonatkoznak;

b) kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak lakóhelyükről elkerült kiskorúaknak a területükön való felkutatásában és azok önkéntes átadásában, ha a szülői felügyelet jogát megsértették. Ha a felügyeleti jog vitás, a központi hatóságok, kérelemre vagy hivatalból, haladéktalanul az illetékes hatósághoz fordulnak abból a célból, hogy az megtegye a szükséges védőintézkedéseket és határozzon a kiskorúra vonatkozóan előterjesztett átadási kérelemről. Az így megkeresett hatóságnak úgy kell határozatát meghoznia, hogy figyelembe veszi az ügy összes elemeit, különösen pedig a megkereső államban meghozott határozatokat és megtett intézkedéseket;

c) együttműködnek egymással annak érdekében, hogy megszervezzék a láthatási jog gyakorlását a szülői felügyeletet nem gyakorló szülő javára, továbbá, hogy tiszteletben tartsák azokat a feltételeket, amelyeket illetékes hatóságaik megszabtak az említett láthatási jog érvényesítésére és szabad gyakorlására, valamint azokat a kötelezettségeket, amelyeket a felek vállaltak ebben a vonatkozásban.

VIII. RÉSZ

HATÁROZATOK ÉS HITELES OKIRATOK ELISMERÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA

21. cikk

(1) Ennek a Résznek a rendelkezéseit a két állam igazságügyi hatóságai által polgári, családjogi, kereskedelmi és államigazgatási ügyekben a szerződés hatálybalépése után hozott határozatok elismerése és végrehajtására kell alkalmazni. Ezekkel az igazságügyi hatóságokkal egy tekintet alá esnek mindkét állam családi ügyekben (gyermekek családi állapota, gyámság, kiskorúak felügyelete) eljáró illetékes hatóságai.

(2) A büntető bíróságok által hozott határozatokra ennek a Résznek a rendelkezéseit annyiban kell alkalmazni, amennyiben azok kártérítésre és javak visszaszolgáltatására vonatkoznak.

22. cikk

A magyarországi és a franciaországi székhellyel működő valamennyi bíróság peres és nemperes ügyekben hozott határozatait a másik állam területén jogérvényesnek kell elismerni.

Ebből a célból a következő feltételeknek kell megfelelniük:

a) ama állam igazságügyi hatóságának, amelynek a területén a határozatot hozták az ügy elbírálására joghatósága volt, annak az államnak a joghatósági szabályai szerint, amelyben a határozatot végrehajtani kívánják;

b) a határozat ellen annak az államnak a jogszabályai szerint, amelyben hozták, rendes jogorvoslatnak nincs helye;

c) a feleket szabályszerűen megidézték, képviselték vagy mulasztónak nyilvánították;

d) a határozat nem sérti annak az államnak a közrendjét, amelyben érvényesíteni kívánják;

e) ugyanazon felek között, ugyanazon tények alapján és ugyanabban a tárgyban nincs per folyamatban azon megkeresett állam bírósága előtt, amelyhez a fél elsőként fordult, vagy az ilyen perben nem hoztak jogerős határozatot a megkeresett államban, illetve az ilyen perben nem hoztak olyan határozatot valamely más államban, amely a megkeresett államban megfelel mindazoknak a feltételeknek, amelyek alapján a határozatot jogérvényesnek kell elismerni.

23. cikk

Az elismerés vagy a végrehajtás - a személyi állapotot vagy jogképességet érintő esetek kivételével - nem tagadható meg csupán azért, mert a határozatot hozó bíróság nem a megkeresett állam nemzetközi magánjogi jogszabályai szerint irányadó jogszabályt alkalmazott.

24. cikk

(1) A két állam egyikében hozott és ott végrehajtható határozatokat - amennyiben azokat a 22. cikkben foglalt rendelkezéseknek megfelelően elismerték - a megkeresett államban ennek belső eljárási jogszabályainak megfelelően kell végrehajtani.

(2) A végrehajthatóság az érvényesíteni kívánt határozat egyes részeire is kimondható.

25. cikk

(1) Annak a peres félnek, aki valamely bírósági határozatot érvényesíttetni kíván, vagy annak végrehajtását kéri, a következő iratokat kell bemutatnia:

a) az eredeti határozatnak a hitelességhez szükséges feltételeknek megfelelő kiadmányát;

b) a határozat kézbesítéséről szóló eredeti igazolást, illetve a kézbesítési igazolást helyettesítő bármely más eredeti okiratot;

c) az illetékes hatóságnak arról szóló igazolását, hogy a határozat ellen rendes perorvoslatnak nincs helye;

d) szükséges esetben a mulasztó peres fél idézésének az illetékes hatóság által hitelesített másolatát, valamint minden olyan iratot, amelyből megállapítható, hogy az idézést az említett fél idejében megkapta.

(2) Az (1) bekezdésben említett okiratokhoz hiteles fordítást kell csatolni.

26. cikk

(1) A két állam egyikében végrehajtható hiteles okiratokat, nevezetesen a közjegyzői okiratokat és a bíróság által hitelesített okiratokat a másik állam illetékes hatósága a saját jogszabályai szerint nyilvánítja végrehajthatónak. Ugyanez a szabály vonatkozik az egyik állam bírósága vagy illetékes hatósága előtt kötött vagy jóváhagyott egyezségekre is.

(2) Az említett hatóság csupán azt vizsgálja, hogy az okiratok megfelelnek-e a hitelesség feltételeinek abban az államban, amelyben készültek, és hogy azok a rendelkezések, amelyek végrehajtására a kérelem irányul, nem állanak ellentétben annak az államnak a közrendjével, ahol a végrehajtást kérik.

27. cikk

A Szerződő Államoknak az eljárási költségekkel kapcsolatos határozatok végrehajtását a polgári eljárásra vonatkozó, Hágában 1954. március hó 1-én kelt egyezmény 18. és 19. cikkeinek megfelelően kell biztosítaniuk.

E cikk alkalmazásával előterjesztett végrehajtási kérelmet az érdekelt felek közvetlenül vagy az 1. cikkben említett központi hatóságaik útján is benyújthatják.

28. cikk

Az egyik államban hozott választottbírósági ítéleteket a másik államban a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New York-ban 1958. június 10-én kelt Egyezmény rendelkezései szerint kell elismerni és végrehajtani.

IX. RÉSZ

JOGSEGÉLY BÜNTETŐ ÜGYEKBEN

29-30. Cikk[1]

31. cikk

A jogsegély iránti kérelmeket, valamint a teljesítésről szóló iratokat a megkereső állam nyelvén kell megszerkeszteni, és a megkeresett állam nyelvén készült hiteles fordítással kell ellátni.

32-42. Cikk[2]

43. cikk

(1) A Szerződő Államok bármelyike büntetőeljárás lefolytatása végett feljelentést tehet a másik államnál olyan bűntettek vagy vétségek miatt, amelyeket a területén a másik állam polgárai követtek el.

(2) Ebből a célból a bűncselekményekre vonatkozó iratokat, felvilágosításokat és tárgyakat meg kell küldeni a megkeresett államnak; ezek a felvilágosítások főként a bűncselekmény elkövetési helyén hatályos jogszabályokra, különösen pedig - közlekedési bűncselekmény esetén - az említett helyen hatályos közlekedési szabályokra vonatkoznak.

(3) A megkeresett állam kötelezi magát arra, hogy a büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel bíró hatóságait jogszabályainak megfelelően megkeresi, az említett feljelentés következtében a tett intézkedéseket közli, továbbá a meghozott határozat egy példányát megküldi.

44-65. Cikk[3]

XI. RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

66. cikk

(1) A szerződést meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat a lehető leghamarabb Párizsban ki kell cserélni. A szerződés a megerősítő okiratok kicserélésének napját követő második hónap első napján lép hatályba.

(2) A szerződés határozatlan időre szól. A szerződést bármelyik állam bármikor felmondhatja a másik félnek diplomáciai úton megküldött írásbeli felmondó értesítéssel; ebben az esetben a felmondás az említett értesítés kézhezvételének napjától számított egy év elteltével lép hatályba.

67. cikk

Ez a szerződés hatálybalépésével a következő szerződések helyébe lép és azokat hatályon kívül helyezi:

a) a bűntettesek kölcsönös kiadatása tárgyában Párizsban 1855. november 13-án kelt államszerződés;

b) a bűntettesek kölcsönös kiadatása tárgyában kötött államszerződés kiegészítéséről Párizsban, 1869. február 12-én aláírt pótegyezmény;

c) a jogvédelem és a szegénységi jog tárgyában Párizsban 1933. április 7-én kelt egyezmény;

d) az anyakönyvi kivonatok kölcsönös kiszolgáltatása tárgyában Párizsban 1937. november 18-án kelt megállapodás;

e) a polgári eljárásra vonatkozó Hágában 1954. március 1-én kelt egyezmény alkalmazásának megkönnyítéséről Párizsban 1968. március 19-én aláírt megállapodás.

Ennek hiteléül a meghatalmazottak ezt a szerződést aláírták és pecsétjükkel ellátták.

Készült Budapesten, az 1980. évi július hó 31. napján két példányban, magyar és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság nevében:

Puja Frigyes s. k.,

külügyminiszter

A Francia Köztársaság nevében:

Jean Francois-Poncet s. k.,

külügyminiszter

3. §[4] E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1982. év február hó 1. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról az igazságügyért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Katona Imre s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára