Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - KISFILM!

...Tovább...

Módosult §-ok megtekintése

A „változott sorra ugrás” gomb(ok) segítségével megnézheti, hogy adott időállapotban hol vannak a módosult sorok (jogszabályhelyek). ...Tovább...

EH 2003.869 A pénzügyi lízingszerződéshez kapcsolódóan kötött adásvételi szerződés esetén a jogviszonyok csak annyiban válnak háromoldalúvá, amennyiben az átruházott jogok, illetve kötelezettségek tekintetében a szerződő felek alanyai lesznek a szerződésnek. Ez esetben a szavatossági jogok, közöttük az elállási jog körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 306. § (3) bek., 314. § (2) bek., Pp. 213. §].

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes elállása jogszerű és ennek folytán a felek között fennálló háromoldalú, a II. r. alperes és a felperes között létrejött lízingszerződés, valamint az I. r. alperes és a II. r. alperes közötti gépjármű adásvételi szerződést felbontotta. Tényként állapította meg, hogy a felperes és a II. r. alperes között 1999. június 18-án pénzügyi lízingszerződés jött létre, ennek alapján a II. r. alperes lízingbe adta a felperesnek mint lízingbevevőnek a felperes által kiválasztott alváz- és motorszám szerint pontosan megjelölt gépkocsit, amelynek szállítója az I. r. alperes volt. Ennek érdekében a II. r. alperes 1999. június 28-án adásvételi szerződést kötött a lízingszerződésben pontosan megjelölt és a felperes által kiválasztott gépkocsi megvételére az I. r. alperessel. A lízingszerződésben a felperes és a II. r. alperes rögzítette, hogy a II. r. alperes és az I. r. alperes közötti adásvételi szerződés a lízingszerződés része. A lízingszerződést a lízingbeadó II. r. alperes és a felperesen kívül mint szállító az I. r. alperes, az adásvételi szerződést pedig a vevő II. r. alperes és az eladó I. r. alperes mellett a felperes mint lízingbevevő is aláírta.

A lízingszerződés része volt egyebek között a gépjárművek lízingszerződésének általános feltételei is. Ennek II. 5. pontjában a lízingbeadó II. r. alperes kizárta a felelősségét a gépjármű kiválasztásából és megvásárlásából eredő hátrányokért és károkért, azokat a felperes köteles viselni, a II. r. alperes nem felelős azért sem, hogy a gépjármű alkalmas-e a rendeltetésszerű használatra. Az adásvételi szerződésben viszont a II. r. alperes mint vevő lemondott a felperes javára a szavatossági és jótállási jogairól, a birtoklás és a használat jogáról, a rendelkezési jog kivételével. A felperes a gépjármű használata során különböző hibákat észlelt, ezért a gépkocsit szakértővel megvizsgáltatta. A szakértői vizsgálat megállapította, hogy a gépjármű gyártási éve nem 1999., hanem 1996., ezen kívül a gépjármű átfényezett, és a motor indítása is nehézkes.

Ezután a felperes mindkét alperesnek bejelentette, hogy a szerződéstől eláll és az eredeti állapot helyreállítását kérte arra hivatkozva, hogy a gépjármű nem új, nem 1999. évjáratú, az alperesek hibásan teljesítettek (Ptk. 305-306. §).

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek között 1999. június 18-án és 1999. június 28-án egyetlen komplex jogviszony jött létre. A perben beszerzett szakvélemény alapján - egyezően a peren kívül beszerzett szakvéleménnyel - megállapítható volt, hogy a gépkocsi gyártási éve 1996. és az eladásig eltelt három év alatt - bár a gépkocsi nem volt használva - túltároltnak tekintendő és azt ezért csökkent áron kellett volna értékesíteni. A felperes viszont új gépkocsit kívánt lízingelni. Az I. r. alperes hibásan teljesített a II. r. alperes felé [Ptk. 305. § (1) bek.], ezért a II. r. alperes hibás gépkocsit adott át a felperesnek. A felperes és a II. r. alperes közötti jogviszonyra azonban a Ptk. 424. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadóak, a II. r. alperes szavatossági felelősségét ennek alapján kell elbírálni. Miután a perbeli gépkocsi életkorában megnyilvánuló hibájának sajátos jellege folytán nem javítható, ezért a felperes elállhatott a szerződéstől [Ptk. 306. § (3) bek.]. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes elállása jogszerű, ezért az a háromoldalú jogviszonyt képező lízingszerződést és adásvételi szerződést felbontotta. E kérdésben az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott.

A közbenső ítélet ellen az I. r. és II. r. alperesek fellebbeztek. A II. r. alperes a fellebbezésében nem vitatta, hogy a perbeli jogviszonyt a szavatossági jogokra vonatkozó rendelkezések alapján kell elbírálni. Sérelmezte azonban az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, amely szerint a szavatossági jogok körében nincs mód kijavításra, árcsökkentésre, a felperesnek a gépjármű tulajdonjogának megszerzéséhez fűződő érdeke megszűnt, ezért felperes elállása jogszerű. A II. r. alperes álláspontja szerint a szavatossági jogok körében árcsökkentésnek lenne helye, mert érdekmúlásról nincs szó, a felperes valójában a gépkocsit szeretné megtartani, az árcsökkentést elfogadná, az árcsökkentés mértéke a vita.

Ezt a közbenső ítéletet a másodfokú bíróság az alperesek fellebbezése folytán felülbírálta és azt részítéletnek tekintette. A részítéletet pedig részben megváltoztatta és a II. r. és az I. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés felbontása iránti felperesi keresetet ítélettel elutasította, egyebekben helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, ennek alapján a felperes megalapozottan hivatkozhat érdekmúlásra és jogszerűen gyakorolhatta az elállási jogát, mivel új gépkocsit kívánt vásárolni, s ennek a követelménynek a perbeli gépkocsi nem felelt meg. A lízingszerződés és az adásvételi szerződés ugyan egymással összefügg, de nem képeznek egyetlen szerződést, mert az eladó I. r. alperes és a felperes között közvetlen jogviszony nem jött létre. A vevő II. r. alperes azonban az adásvételi szerződésből eredő szavatossági igényeit a felperesre átruházta, ezért az I. r. alperes perben állása szükséges volt. A felperes azonban az átruházás alapján csak kijavításra és árleszállításra korlátozott szavatossági jogérvényesítési lehetőséget kapott az I. r. alperessel szemben. A II. r. alperes a gépkocsi tulajdonjogát fenntartotta, így a felperes a szavatossági jogai érvényesítése körében az elállás jogát nem az I. r. alperessel, hanem a tulajdonos II. r. alperessel szemben gyakorolhatta. Ennek folytán miután a Ptk. 314. § (2) bekezdése szerint a II. r. alperes lízingszerződés megszegéséért való felelősségét érvényesen nem zárhatta ki és nem is korlátozhatta, a felperes csak a lízingszerződéstől állhatott el. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes alappal nem terjeszthet elő keresetet az I. r. alperessel szemben az alperesek között létrejött adásvételi szerződéstől való elállás iránt, mert az adásvételi szerződésben nem szerződő fél. Erre tekintettel a felperes keresetét e vonatkozásban elutasította. Utalt arra is, hogy a továbbiakban az elsőfokú bíróságnak a felperes és a II. r. alperes közötti lízingszerződés alapján kell az eredeti állapot helyreállítása körében elszámolni. Az alperesek egymás közötti elszámolása a jelen per tárgyát nem érintheti. A fellebbezés perértékeként a másodfokú bíróság a lízingszerződés teljes értékét - 4 341 651 Ft-ot - vette alapul.

E jogerős ítélettel szemben a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a felperesnek a szerződésektől való elállásra alapított keresete teljes elutasítására irányult. A II. r. alperes eljárási jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 213. §-ában foglaltak megsértésével minősítette az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részítéletnek. Anyagi jogi jogszabálysértésként pedig azt jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság Gf. I. 30.985/1989. számú ítéletében foglalt iránymutatást, amely szerint az 1997. évi LXXXVI. tv. által kihirdetett Ottawában 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezményben foglaltakat akkor is szem előtt kell tartani, ha az adott egyezmény hatálya a konkrét jogviszonyra nem terjed ki, így tartalmában a másodfokú részítélet az Alkotmány 7. § (1) bekezdésébe is ütközik. Sérelmezte továbbá, hogy a fellebbezési perértéket a másodfokú bíróság nem a kereseti kérelemhez igazodva a gépjármű bruttó vételárában - 3 186 250 Ft-ban - állapította meg.

Az anyagi jogszabálysértést illetően - utalva a bírói gyakorlatra és a fenti Egyezményben foglaltakra - arra hivatkozott, hogy a lízingügylet során három személy - szállító, vevő - lízingbeadó, és a lízingbevevő - akarata jut érvényre, így a szerződő felek között egyetlen háromoldalú komplex jogviszony jön létre. A pénzügyi lízing során a lízingbeadó csak de iure tulajdonosa a lízingtárgynak, de facto szinte valamennyi, a tulajdonjog részjogosultságának tekintett jogot a lízingbevevő gyakorol. Ez önmagában jelentős kompenzációt jelent a szerződésszegésért való felelősség kizárása tekintetében. A joggyakorlat szerint az engedményezés olyan kompenzációs előnyt jelent, amely ellensúlyozza a felelősség kizárásából eredő hátrányt és így a Ptk. 314. § (2) bekezdésében írott feltételt kielégíti. Az Egyezmény 10. cikke értelmében a lízingbevevő nem jogosult a lízingbeadó beleegyezése nélkül felmondani vagy érvényteleníteni az adásvételi szerződést. Ha a lízingbevevő korlátozás nélkül elállhatna a szerződéstől, ez súlyos hátrányt - bizonyítási terhet - jelentene a lízingbeadó számára.

A felülvizsgálati kérelem a fellebbezési illetékre vonatkozó része kivételével alaptalan.

A felülvizsgálati kérelem rendkívüli és korlátozott jogorvoslat, jogsértésre csak olyan tény vagy jogi álláspont tekintetében hivatkozhatnak a felek, amelyek a per tárgyát képezték, és azt a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján fellebbezés folytán a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között felülbírálta.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a II. r. alperes szavatossági felelőssége alapján a felperes elállási jogát megállapította. A II. r. alperes a fellebbezésében nem vitatta, hogy szavatossági felelőssége fennáll. Csupán az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását tette vitássá, amely szerint "a szavatossági jogok körében nincs mód kijavításra, kicserélésre". Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperest a választott szavatossági jog, azaz az érdekmúlásra alapított elállás joga nem illeti meg, helyette egyéb szavatossági jogát gyakorolhatná. A másodfokú eljárásnak tehát már nem volt tárgya, hogy a felperest a II. r. alperessel szemben megilleti-e a szavatosság joga. A fellebbezés alapján azt kellett vizsgálni, hogy a felperes által választott szavatossági jog - elállás a lízingszerződéstől - megalapozott-e, azaz fennállnak-e a Ptk. 306. § (3) bekezdésében írt feltételek.

Fellebbezés hiányában a II. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében már nem teheti vitássá a szavatossági felelősségét a felperessel szemben arra hivatkozva, hogy a szerződésben a II. r. alperes a szavatossági felelősségét teljeskörűen kizárta és ezt az engedményezéssel kompenzálta; mert a fellebbezésében csak azt vitatta, hogy a felperesnek a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt volna. Ezért a felülvizsgálati kérelmet a vonatkozásban, hogy a II. r. alperest a szerződés értelmében szavatossági felelősség nem terheli a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság érdemben nem vizsgálhatta [Pp. 271. § a) pont].

A felülvizsgálati kérelemnek "a háromoldalú jogviszony"-t illető részét érdemben vizsgálva a felülvizsgálati bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy a másodfokú ítélet nem jogszabálysértő. A felperes és a II. r. alperes között egy a pénzügyi-kereskedelmi életben kialakult, a Ptk.-ban szerződéstípusként nem szabályozott ún. pénzügyi lízingszerződés jött létre, amely feltételezte az alperesek közötti szerződés létrejöttét is. A lízingbeadó kifejezetten a lízingszerződésre tekintettel vásárolta meg a perbeli gépjárművet, azért hogy annak használatát a felperesnek átengedje, illetve a lízingdíjak kifizetése ellenében a tulajdonjogot átruházza. Azzal a szállítóval kellett szerződnie, akit a lízingbevevő kiválasztott. Az adásvételi szerződés általános feltételei kifejezetten a pénzügyi lízingszerződés keretében lízingbeadott gépjárművek adásvételi szerződéseire vonatkoztak. A lízingszerződést az I. r. alperes is aláírta. A jogviszonyok azonban háromoldalúvá csak annyiban váltak, amennyiben az átruházott jogok, illetve kötelezettségek tekintetében a szerződő felek alanyai lettek a két szerződésnek. Az adásvételi szerződésből a vevőt terhelő kötelezettségnek a lízingbevevőre történő átruházáshoz - a vételárfizetést kivéve - az adásvételi szerződés 3. pontjában az eladó hozzájárult. Ilyen kötelezettség volt az adásvétel tárgyának átvétele. Ugyanitt tudomásul vette az eladó, hogy a vevő a szerződésből eredő minden jogot - a tulajdonjog kivételével - engedményezte a lízingbevevőre. Mindebből megállapítható, hogy az engedményezés, illetve a tartozás-átvállalás folytán az ott megjelölt jogok és kötelezettségek tekintetében valamennyien mindkét szerződés alanyaivá váltak. Tehát e jogok és kötelezettségek vonatkozásában a két egymásra épülő szerződés valóban csak együttesen dönthető el. A másodfokú bíróság viszont éppen azt állapította meg, hogy a II. r. alperest illető szavatossági jogok átruházása csak korlátozott mértékben történt meg, ezért az elállás jogát a szerződés szerint csak a II. r. alperes gyakorolhatta, tehát a felperes nem állhat el az adásvételi szerződéstől, erre csak a II. r. alperes jogosult. A felperes csak a lízingszerződéstől állhat el, erre viszont joga van, mert a szavatossági felelősségét a II. r. alperes érvényesen nem zárhatta ki. A szavatossági felelőssége fennállását, mint ahogyan a fentiekben már szó volt róla, a II. r. alperes korábban nem is vitatta. A másodfokú bíróság tehát a jogviszo­nyok tartalmát az abból eredő jogokat és kötelezettségeket helyesen értelmezte.

A részítélet - közbenső ítélet kérdését vizsgálva megállapítható, hogy a felperes egy keresetlevélben két alperes ellen külön-külön terjesztette elő az igényét. Egyrészt az I. r. alperessel szemben az adásvételi szerződéstől való elállása, másrészt a II. r. alperessel szemben a lízingszerződéstől való elállása jogszerűségének a megállapítását, és ennek folytán az alperesekkel való elszámolás elvégzését kérte. A Pp. 213. § (2) és (3) bekezdése irányadó a tekintetben, hogy mikor hozhat a bíróság részítéletet és mikor hozható közbenső ítélet. Miután a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperesnek az adásvételi szerződés felbontása iránti keresete alaptalan, így az elsőfokú bíróságnak a lízingszerződés tekintetében hozott döntését helyesen kezelte részítéletként. A másodfokú bíróság azonban nem vette figyelembe, hogy a II. r. alperes vonatkozásában csak a jogalap kérdésében született döntés, tehát valójában a részítélet egyben közbenső ítéletnek is minősül. Minthogy a felperes a fellebbezésében e közbenső ítéletet - tehát a jogalapot - támadta, a fellebbezési illeték összegét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés c) pontja alapján 225 000 Ft alapulvételével kell megállapítani. Ennek 6%-a 13 500 Ft, a perrel felmerült másodfokú költsége pedig 12 500 Ft. Ezért a II. r. alperest terhelő fellebbezési eljárási illeték összegét és a II. r. alperes költségét a másodfokú bíróság az ítéletében jogszabálysértően állapította meg.

A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta, míg a költségek tekintetében megváltoztatta és a II. r. alperes által fizetendő fellebbezési eljárási illetéket 13 500 Ft-ben, a másodfokú perköltséget 12 500 Ft-ban állapította meg. (Legf. Bír. Gfv. I. 30.530/2002. sz.)