BH 2021.7.187 I. A Btk. 2. §-a és a felülvizsgálat kapcsolata szempontjából jelentős az, hogy vannak olyan alapvető követelmények, amelyeknek való megfelelés eleve jelentőséggel bír. Ilyen a Btk. 1. §-ába tartozó nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elvei. Ennek való megfelelés felülvizsgálatban is meghatározó, vagyis a Btk. 2. § alkalmazása nem eredményezheti a Btk. 1. §-ába való ütközést.

Kapcsolódó határozatok:

Kiskunhalasi Járásbíróság B.76/2015/93., Kecskeméti Törvényszék Bf.382/2018/15., Kúria Bfv.79/2020/7. (*BH 2021.7.187*), 3206/2022. (IV. 29.) AB végzés

***********

II. Ha az elsőfokú határozatot a helyi bíróság hozta, az ítélete ellen bejelentett perorvoslatot az eggyel magasabb szintű felettes bíróság bírálja el. Az eljáró másodfokú bíróság hatáskörére nem az irat másodfokra érkezésekor hatályos szabályozás szerinti elsőfokú hatásköri szabályhoz, hanem a ténylegesen eljárt elsőfokú bírósághoz igazodik.

III. Az utolsó szó lehetősége a büntetőeljárási törvény hagyományos és jellegzetes rendelkezése, miszerint a perbeszédeket követően és az ítélethozatal előtt a vádlottat illető jog, hogy utoljára a határozatot hozó bírósághoz szóljon, ami számára biztosít esélyt. Minden eljárási szakban - így az elsőfokú ítélet, a másodfokú ítélet, illetve a harmadfokú ítélet meghozatala előtt egyaránt - fennálló jog, illetve lehetőség.

Kétségtelen azonban az is, hogy ez a rendelkezés nem a bizonyítási eljáráson belüli, hanem azon túli időre vonatkozó, mivel a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítását követően történhet [vö.: 1998. évi XIX. törvény 313. §, 319-320. §, Be. 540. §, 545. §, 547. §].

Ugyanakkor annak elmaradása - akár a vádlott akaratából, akár a bíróság mulasztásából fakadóan - nem eredményezi a lefolyt bizonyítási eljárás érvénytelenségét. Ha pedig a bíróság mulasztásáról van szó, akkor az feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem valósít meg, nincs azok kimerítően felsorolt - s egyébként a bizonyítás törvényességének biztosítását szolgáló - törvényi okai között. [Be. 649. § (2) bek., 609. § (1) bek., (2) bek. d) pont].

[1] A járásbíróság a 2018. március 14. napján meghozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (3) bek. b) pont]. Ezért az I. r. terheltet 5 év szabadságvesztésre, 5 év gazdálkodó szervezetben betöltött vezetői tisztség gyakorlásától eltiltásra, mellékbüntetésként 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy az I. r. terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az I. r. terhelttel szemben 16 000 000 forint erejéig vagyonelkobzást is elrendelt.

[2] A III. r. terheltet vesztegetés bűntette [Btk. 290. § (1) bek. és (2) bek.] miatt mint társtettest 2 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és a III. r. terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; a III. r. terhelttel szemben 10 000 000 forint erejéig vagyonelkobzást is elrendelt, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[3] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. szeptember 25. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az I. r. terhelt cselekményét vesztegetés elfogadásának bűntettének [Btk. 291. § (1) bek., (3) bek. a) pont] minősítette. Az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 év 6 hónap börtönre, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre, a III. r. terhelt szabadságvesztés büntetését 1 év 4 hónapra enyhítette, a vagyonelkobzás összegét a III. r. terhelt esetében 5 000 000 forintra leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. és a III. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás lényege a következő.

1. tényállási pont.

A k.-i székhelyű S. H. Kórház Nonprofit Kft. 2009 augusztusában uniós pályázati felhívásra jelentkezett a k.-i kórház fejlesztése érdekében. 2010. február 22. napján a kft. benyújtotta a pályázatát 1 milliárd 342 millió forint értékű terv kivitelezéséhez szükséges pénzösszeg megszerzésére a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez. A pályázatot támogatandónak ítélték, 2011. május 13. napján támogatási szerződés aláírására került sor. Az I. r. terhelt már 2009 augusztusát megelőzően - az uniós pályázati felhívás megjelenése előtt is - a kft. ügyvezető igazgatója volt, majd a gazdálkodó szervezetnél beállt változás következtében 2013. április 1. napjától kezdve a kórház főigazgatója - egyszemélyi vezetője - lett. Az I. r. terhelt volt felelős a társaság vagyonkezelésébe, használatába adott vagyon rendeltetésszerű igénybevételéért, a gazdálkodásban a szakmai hatékonyság és a gazdaságossági követelmények érvényesítéséért, a tervezési, beszámolási tevékenység teljesítéséért és hitelességéért; feladata volt még a kórház gazdálkodásának irányítása, üzleti, fejlesztési, beruházási tervek elkészítése és jóváhagyása, a társaság egészére vonatkozó gazdasági és pénzügyi intézkedések meghozatala. Az I. r. terhelt a pályázat végrehajtása során munkáltatói jogkört gyakorolt a projektmenedzser felett, aki a közbeszerzési eljárást bonyolította, miközben döntései során figyelembe kellett vennie a közbeszerzési eljárás során létrehozott bírálóbizottságnak az ajánlásait, amelyek azonban a döntéshozatal során nem voltak számára kötelező erejűek.

Az I. r. terheltet önálló döntési és aláírási jog illette meg a kiírásra került pályázatot érintően a nyertes gazdasági társaság a megnevezésére, amely az elbírálásra került pályázat alapján a kivitelezési munkákat elvégezhette.

A II. r. és a III. r. terhelt 2010. év elején megkereste R. P.-t, a C. H. Építőipari Kft. vállalkozás vezetőjét, miután megtudták, hogy a kórház elindult az uniós pályázaton, hogy pénzhez jusson a kórház felújításához, akivel közölték, hogy ők az építőipari kivitelezéssel foglalkozó kft. részére munkát tudnának szerezni a beruházás során. R. P. szóban megegyezett a II. r. és a III. r. terhelttel abban, hogy amennyiben az általa vezetett gazdasági társaság megnyeri a pályázat kivitelezését, akkor a II. r. és a III. r. terhelt a kft.-től valamilyen jogcímen sikerdíjra számíthat. Ezt követően a II. r. és a III. r. terhelt egy közös ismerősön keresztül megismerkedett 2010 februárjában az I. r. terhelttel, akivel szívélyes kapcsolatot alakítottak ki, és akinek ők, mint a C. H. Építőipari Kft. képviselői mutatkoztak be. Az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek 2010., valamint 2011. év folyamán folyamatosan kapcsolatot tartottak egymással, eközben baráti viszony alakult ki, melynek eredményeképpen a II. r. és a III. r. terhelt azt kérte az I. r. terhelttől, hogy ő a pályázat elnyerése érdekében támogassa a közbeszerzési eljárás során az általuk képviselt C. H. Építőipari Kft.-t.