A Kecskeméti Törvényszék Bf.382/2018/15. számú határozata vesztegetés bűntette (vesztegetés elfogadásának bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 319. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 74. §, 79. §, 80. §, 291. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 167. §, 590. §, 593. §, 595. §, 604. §, 605. §, 606. §, 609. §, 615. §] Bírók: Horváth Zelma, Koncz Levente, Vétek János

Kapcsolódó határozatok:

Kiskunhalasi Járásbíróság B.76/2015/93., *Kecskeméti Törvényszék Bf.382/2018/15.*, Kúria Bfv.79/2020/7. (BH 2021.7.187), 3206/2022. (IV. 29.) AB végzés

***********

Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság

12.Bf.382/2018/15. szám

A Kecskeméti Törvényszék

mint másodfokú bíróság a Kecskeméten, 2019. szeptember 25. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság a vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmény miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben

a Kiskunhalasi Járásbíróság 2018. március 14. napján 8.B.76/2015/93. szám alatt hozott ítéletét mindhárom vádlott vonatkozásában megváltoztatja:

I.r. vádlott cselekményét vesztegetés elfogadásának bűntettének [Btk. 291.§ (1), (3) bekezdés a/ pont] minősíti.

A vádlottal szemben kiszabott börtön tartamát 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 3 (három) évre enyhíti.

II.r. vádlott közbizalom elleni bűncselekményét a felhívott jogszabályhelyek érintetlenül hagyása mellett hamis magánokirat felhasználása vétségének minősíti.

II.r. vádlottal szemben kiszabott börtön tartamát 1 (egy) év 8 (nyolc) hónapra a közügyektől eltiltás tartamát 2 (kettő) évre enyhíti.

A vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 5.000.000 (ötmillió) Ft-ra leszállítja.

III.r. vádlottal szemben kiszabott börtön tartamát 1 (egy) év 4 (négy) hónapra enyhíti.

A vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 5.000.000 (ötmillió) Ft-ra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom vádlott tekintetében helybenhagyja.

A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság I.r. vádlottat vesztegetés elfogadásának bűntette miatt 5 év börtönbüntetésre, 5 év gazdálkodó szervezetben betöltött vezetői tisztség gyakorlásától eltiltásra, és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságának legkorábbi időpontjáról. A vádlottal szemben 16 millió forint összegben vagyonelkobzást rendelt el. II.r. vádlottat társtettesként elkövetett vesztegetés bűntette és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságának legkorábbi időpontjáról. A vádlottal szemben 10 millió forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. III.r. vádlottat társtettesként elkövetett vesztegetés bűntette miatt 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságának legkorábbi időpontjáról. A vádlottal szemben 10 millió forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett továbbá bűnjelekről és bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindhárom vádlott elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, védőik felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A Főügyészség Bfel.B.606/2018/7-I. szám alatti átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság akként változtassa meg a járásbíróság ítéletét, hogy I.r. vádlott cselekményét a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 291.§ (3) bekezdés a/ pontja szerinti önálló intézkedésre jogosult személy által elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettének minősítse. II.r. vádlott közbizalom elleni cselekményének minősítését - a jogszabályi hivatkozás érintetlenül hagyása mellett - hamis magánokirat felhasználása vétségére pontosítsa, II.r. és III.r. vádlottakkal szemben a vagyonelkobzást fejenként 5-5 millió forint erejéig rendelje el. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben és tekintse alaptalannak a bejelentett védelmi fellebbezéseket.

A bejelentett jogorvoslat folytán a másodfokú bíróság a Be. 595.§ (1) bekezdésében írt súlyosítási tilalom korlátai között a Be. 590.§ (1), (2) bekezdése alapján teljes terjedelmében bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, és az azt megelőzően lefolytatott eljárást mindhárom vádlott tekintetében.

Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása szempontjából szükséges bizonyítást teljeskörűen lefolytatta, a bizonyítékokat logikai ellentmondások nélkül értékelte, indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, eljárási szabályt nem sértett.

A másodfokú eljárás során mindhárom vádlott védője a Be. 609.§ (2) bekezdés b/ pontjára hivatkozással - a büntetőeljárásban résztvevő személyek a vádemelés után a törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy ezek gyakorlásában őket korlátozták - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérték.

A rendelkezésre álló iratokból tényszerűen megállapítható, hogy a perbeszédek elhangzását követően az elsőfokú bíró nem hívta fel a vádlottakat az elbíráláskor hatályban volt, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 319.§-ban rögzítettekre, mely szerint az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga a vádlottat illeti (93. számú jegyzőkönyv 5. oldal és az azt kijavító 105. sorszám alatti végzés). Ugyanakkor az is megállapítható, hogy az elsőfokú eljárás közel hároméves időtartama alatt az elsőfokú bíróság 12 tárgyalási napot tartott, ahol a vádlottak jelen voltak. A vád ismertetését követően a vádlottak kihallgatásakor az elsőfokú bíróság figyelmeztette őket a vallomástétel, illetve a vallomásmegtagadás, észrevételezés, kérdésfeltevés jogára, melyet a vádlottak tudomásul vettek. Ezen jogaikkal a tárgyalási jegyzőkönyvek alapján a vádlottak éltek is. Ekként a védekezéshez való joguk mindvégig biztosítva volt, és nem voltak elzárva attól, hogy az üggyel kapcsolatos álláspontjukat részletesen kifejthessék.

Védekezéshez való joguk a bizonyítási eljárás végén valóban csorbult, amikor még egyszer utolsóként nem nyilatkozhattak. Azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem biztosította az utolsó szó jogán történő felszólalás lehetőségét a vádlottaknak, tehát valóban eljárási szabálysértést követett el, azonban ez a relatív eljárási szabálysértés nem volt lényeges kihatással az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására sem. Ezért a másodfokú bíróság nem adott helyt a hatályon kívül helyezésre irányuló indítványnak.

A másodfokú bíróság az ítélet személyi részét az alábbiakkal egészítette ki.

II.r. vádlott tekintetében:

A vádlott az arcbőr, ajak, szájüreg, garat daganatos betegsége miatt áll rendszeres orvosi kezelés alatt.