3206/2022. (IV. 29.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kiskunhalasi Járásbíróság 8.B.76/2015/93. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 12.Bf.382/2018/15. számú ítélete, valamint a Kúria Bfv.III.79/2020/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Vancsura István ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 1.1. Az indítvány alapjául szolgáló ügy a következőképpen foglalható össze.
[3] Azt indítványozót (az alapügyben III. rendű vádlott, majd elítélt és jelen eljárásban az alkotmányjogi panasz benyújtója) a Kiskunhalasi Járásbíróság 8.B.76/2015/93. számú ítéletében bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 290. § (1)-(2) bekezdése szerint minősülő, társtettesként elkövetett vesztegetés bűntettében és ezért büntetésül 2 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Ezen felül vagyonelkobzást is elrendeltek az indítványozóval szemben.
[4] 1.2. Az elsőfokú döntés ellen az indítványozó (is) fellebbezéssel élt, amely folytán eljáró Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság az ítéletet részben megváltoztatta 12.Bf.382/2018/15. számú döntésében. A bejelentett jogorvoslat alapján a másodfokú bíróság a Be. 595. § (1) bekezdésében írt súlyosítási tilalom korlátai között a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. § (1) és (2) bekezdése alapján teljes terjedelmében bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, és az azt megelőzően lefolytatott eljárást minden vádlott tekintetében.
[5] Miután a bíróság az elsőfokú ítéletet részben kiegészítette és pontosította, valamint a fellebbezésben foglaltakra reflektált döntésében és annak indokolásában, az indítványozó szempontjából enyhítő körülményként vette figyelembe többek között az elévülési időt meghaladó időmúlást, valamint az indítványozó megromlott egészségi állapotát is. Az ítélet belső arányosságára is figyelemmel megállapította a Kecskeméti Törvényszék az indítványozó tekintetében, hogy az elsőfokú döntés eltúlzottan súlyos, ezért helyt adva az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezésnek a kiszabott börtönbüntetés tartamát 1 év 4 hónapra enyhítette, valamint az elrendelt vagyonelkobzás mértékét is leszállította, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
[6] 1.3. A döntés ellen az indítványozó - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját, az (1) bekezdés b) pont ba) alpontját és a (2) bekezdés d) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése és új eljárás lefolytatása, másodlagosan a határozat megváltoztatása, az indítványozó felmentése, harmadlagosan enyhébb büntetés kiszabása érdekében.
[7] A felülvizsgálati kérelemben többek között kifejtésre került, hogy a másodfokú eljárásra nem a Kecskeméti Törvényszéknek, hanem a Szegedi Ítélőtáblának lett volna hatásköre, a bíróságok által megállapított tényállás nem kellőképpen alátámasztott és felderített, továbbá hiányos, valamint ellentmondásos. Hivatkozott arra is, hogy a bíróság tévesen alkalmazta az elbírálás idején hatályos Btk. rendelkezéseit a büntetés kiszabása körében, ezen kívül az eljárási szabályok körében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem biztosította a terhelt számára, hogy az utolsó szó jogán felszólaljon. A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben alaptalannak, részben a törvényben kizártnak tartotta.
[8] 1.4. A Kúria Bfv.III.79/2020/7. számú végzésével az indítványozó tekintetében (is) helybenhagyta az első- és másodfokú döntést. Indokolásában kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítványban foglaltak nem alaposak. Utalt végzésében a Kúria többek között arra is, hogy a felülvizsgálati kérelem, mint az ügydöntő határozattal szembeni rendkívüli jogorvoslat a jogi, nem pedig a ténybeli kifogások lehetőségét biztosítja. Erre tekintettel hosszasan értekezett arról, hogy az alapul fekvő tényállást, valamint az indítványozó büntetendő magatartását helyesen állapították meg a bíróságok és azt a Btk. szerint megfelelően minősítették vesztegetés bűntettének elkövetéseként [Btk. 290. § (1) bekezdés és (2) bekezdés szerint].
[9] Kitért arra is, hogy helyesen alkalmazták a bíróságok a Btk. 2. §-a alapján az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseit, ugyanis az indítványozó terhére rótt vesztegetés bűntette miatt kiszabható büntetés felső határa - az elkövetéskori és az elbíráláskori törvény szerint egyaránt - 5 évig terjedő szabadságvesztés, az indítványozóval szemben jogerősen kiszabott 1 év 4 hó szabadságvesztés tehát nem törvénysértő, ezáltal felülvizsgálati ok nem valósult meg. A feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezés alkalmazása folytán az indítványozó esetében az eljárt bíróság(ok) törvényválasztása tehát megfelelő volt.
[10] A Kúria álláspontja szerint téves azon indítványozói hivatkozás is, miszerint a Szegedi Ítélőtáblának lett volna hatásköre a másodokú eljárás lefolytatására. Miután az elsőfokú határozatot a helyi bíróság hozta, az ítélete ellen bejelentett perorvoslatot az eggyel magasabb szintű felettes bíróság bírálja el. Abból következően, hogy az iratok az új Be. hatálybalépése előtt érkeztek az elsőfokon eljáró bíróság elé a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján, helyesen állapították meg a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) szerint a Kecskeméti Törvényszék hatáskörét.
[11] Végezetül a Kúria kifejtette azt is, hogy az utolsó szó jogán való felszólalás lehetőségének elmaradása nem eredményezi a lefolytatott bizonyítási eljárás érvénytelenségét és amennyiben ez a bíróság hibájából történő mulasztás miatt marad el (amelyet már a másodfokon eljáró bíróság is vizsgált), akkor sem alapoz meg feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést és a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti felülvizsgálati okot sem valósít meg. Az indokolási kötelezettség megszegésének vizsgálatát a Kúria mellőzte, ugyanis az nem abszolút eljárási szabályszegés.
[12] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, mert álláspontja szerint a Kiskunhalasi Járásbíróság 8.B.76/2015/93. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 12.Bf.382/2018/15. számú ítélete, valamint a Kúria Bfv.III.79/2020/7. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését. Mindezekre figyelemmel kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az említett bírósági döntések alap-törvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.
[13] 2.1. Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására módosított, valamint kiegészített alkotmányjogi panaszában többek között azt sérelmezte, hogy az elsőfokon eljáró Kiskunhalasi Járásbíróság utolsóként megtartott tárgyalását követően azt úgy rekesztette be, hogy az indítványozónak a büntetőeljárásbeli és az Alaptörvényben is biztosított utolsó szó jogának gyakorlását nem tette lehetővé. Az így meghozott ítélet súlyosan sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát. Kifogásolta ezzel kapcsolatosan azt is, hogy a Be. 445. § (2) bekezdése leírja, mely eljárási cselekményeket kell jegyzőkönyvbe venni, és ezek között szerepelnek az utolsó szó jogán elhangzottak is, amelyek szerves részét képezik így az ügyiratnak. Hangsúlyozta az indítványozó, hogy ez a jogintézmény nem azonos sem a perbeszéddel, sem a terhelti felszólalással, valamint a vallomással sem, azonban az eljárás tisztességessége szempontjából mellőzhetetlen és rendkívül fontos jogosultság, ami az ügy érdemi elbírálásához nélkülözhetetlen. Érveinek alátámasztásaként hivatkozott az indítványozó továbbá arra, hogy a jogalkotó is olyan hangsúlyos intézménynek tekinti az utolsó szó jogát, hogy külön paragrafusban értekezik róla. Az utolsó szó joga a terhelt önálló személyéhez kötődő és alapvető garanciális jogosultság, amely biztosítása nélkül a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme állapítható meg az ilyen döntés meghozatalával. Utal továbbá a Be. 305. § (1) bekezdésére is, miszerint a bíróság a bizonyítást kiegészítheti és a Be. 320. § alapján erre a bizonyítás befejezését követően is lehetősége van, a perbeszédekben, a felszólalásokban, illetve az utolsó szó jogán elhangzottakra tekintettel. Az ilyen alapvető garanciális jogintézmény elmulasztása tehát olyan súlyos jogsértés, amely alapjában véve kérdőjelezi meg az eljárás tisztességességét és üresíti ki annak rendeltetését, holott ez a jogállami működés feltétlen követelménye.
[14] 2.2. Az indítványozó kitért panaszában arra is, hogy a bíróság téves törvényértelmezése alapján hibás középmértéket alkalmazva szabta ki vele szemben a büntetést, amely szintén a tisztességes bírósági eljárás Alaptörvényben foglalt kritériumait sérti. Nem értett egyet az eljáró bíróságok azon megállapításával, miszerint a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezések miatt a bűncselekmény elbírálásakor hatályos törvény alkalmazása összességében (a büntetési tétel keretei figyelembevételével is) kedvezőbb volt. Véleménye szerint az irányadó szabályok alapján a régi Btk. rendelkezéseit kellett volna alkalmazni, tekintettel arra, hogy az számára kedvezőbb feltételes szabadságra bocsátási időtartamot határozott volna meg. Így tehát a bírói mérlegelés jogszabálysértő volt.
[15] 2.3. Panaszában az indítványozó szintén a tisztességes bírósági eljárás megsértése körében értekezett végezetül arról, hogy álláspontja alapján az eljárása során a vonatkozó hatásköri és illetékességi szabályok téves értelmezése folytán nem járásbíróságnak, hanem törvényszéknek kellett volna eljárni az ügyében elsőfokon, másodfokon pedig ítélőtáblának. Ezen hibákat a Kúria sem orvosolta döntésében, továbbá arra sem volt tekintettel, hogy a felülvizsgálati indítványában az indítványozó nyilvános ülés tartását kérte, a Kúria viszont minden indokot mellőzve nem nyilvánosan bírálta el a felülvizsgálati ügyet, holott a Be. 660. § vonatkozó rendelkezései alapján erre lehetőség van. Mindez a tisztességes bírósági eljárás részelemét képező igazságos és nyilvános tárgyaláshoz, valamint a fegyverek egyenlőségéhez való joga sérelmét okozták.
[16] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.
[17] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be.
[18] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett jogszabályi rendelkezéseket, valamint bírói döntést és kifejezetten kéri azok megsemmisítését.
[19] 3.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[20] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyekben kezdetben vádlott, majd elítélt és később a felülvizsgálati eljárás kezdeményezője volt. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további (rendes) jogorvoslati lehetősége nem áll fenn.
[21] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[22] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]).
[23] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján - az indítványban is hivatkozott - tisztességes eljárás (fair trial) olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek a figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes (6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]). Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata szerint egy eljárás tisztességességét mindig esetről estre lehet csak megítélni, a konkrét ügy körülményeinek figyelembe vételével. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság döntéseiben esetről esetre határozta meg a tisztességes eljárás által megkövetelt konkrét ismérveket [14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108; 15/2002. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 116, 118-120]. Ettől függetlenül ugyanakkor nevesíteni lehet számos olyan követelményt, amelynek egy eljárásnak meg kell felelnie ahhoz, hogy tisztességesnek minősüljön (lásd például: 3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [19]).
[24] Jelen üggyel kapcsolatosan is fontos megjegyezni, hogy "a bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]-[15]).
[25] Az Alkotmánybíróság erre tekintettel megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza valójában a bírósági eljárás felülbírálatára irányul. Az indítványozó egyértelműen túlzónak tartja a vele szemben kiszabott büntetést, ahogy ez a jogorvoslati kérelmeiből is kitűnik.
[26] Az elsőfokú döntést követően, ahol is nem biztosították az utolsó szó jogának gyakorlását az indítványozónak, a másodfokú bíróság részben megváltoztatta az ítéletet az indítványozóval szemben és a kiszabott büntetést enyhítette. A Kúria döntésében részletesen és megnyugtatóan kitért az indítványozó által a felülvizsgálati kérelmében felvetettekre, amelyek az alkotmányjogi panasza döntő részét is képezték.
[27] Megjegyzendő továbbá, hogy a bíróságok mérlegelési jogkörükben, jogszabályi keretek között jártak el. A mérlegelés eredménye azonban szakjogi kérdés, így ezzel kapcsolatosan fel sem merült alkotmányossági aggály.
[28] 4. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntésekkel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2022. április 5.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Handó Tünde alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/479/2021.