A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10923/2010/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. §, 142. §, 144. §, 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 3. §] Bírók: Földényi Gyuláné, Stark Marianna, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.II.10.923/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a jogtanácsos által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt OMMF Elnöke alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt megindított és a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 5.M.330/2009/9. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 5.M.330/2009/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás 36.000 /harminchatezer/ forint illetékét a felperes viseli, míg a többletként lerótt 24.000 /huszonnégyezer/ forintot a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól igényelheti vissza.

I n d o k o l á s :

Az alperes elsőfokú hatósága 2007. november 14. és 2008. április 14. között munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes foglalkoztató négy munkavégzési helyén (M., H., M., B.). Ennek során azt állapította meg, hogy 148 fő munkavállaló személyi alapbére nem érte el az adott ügyben irányadó, a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 316/2005. (XII.25.) Korm. rendelet (R.) szerinti garantált bérminimumot. Ezért a

1199-26/2008-7204. számú határozatával a felperest a R.-ben meghatározott garantált bérminimum tárgyhót követő 10. napjáig történő megfizetésére kötelezte, valamint 1.000.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes

6969-2/2008-5010. számú határozatával az elsőfokú határozat rendelkező részét - az Mt. 76. § (5) bekezdésében foglaltak megsértését is megállapítva - azzal egészítette ki, hogy a felperes a munkavállalókat a törvényben előírt módon tájékoztassa a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségről, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A jogerős közigazgatási határozat módosította az elsőfokú hatóság határozatának indokolását. E szerint az élelmiszer és vegyi áru kereskedő tevékenység részét képezi a pénztárgép kezelés, illetve a raktározás, árufeltöltés, amely önálló tevékenység végzéséhez a hatályos jogszabályok nem írnak elő képzettségi feltételt. Ugyanakkor - a hibás okfejtés mellett is - azért találta helytállónak az elsőfokú határozat rendelkező részét, mert a felperes pénztáros munkakörben - jóllehet a pénztárosok munkaköri leírása nem írt elő iskolai végzettséget - a gyakorlat szerint középfokú iskolai végzettséggel vagy szakképesítéssel rendelkező munkavállalókat foglalkoztatott.

A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte.

A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 5.M.330/2009/9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság megállapította, miszerint a felperes az ellenőrzéssel érintett b.-i üzletben 95 főt alkalmazott árufeltöltő vagy pénztáros munkakörben. A 95 főből 5 főt alkalmazott középfokú iskolai végzettség nélkül, mindegyiküket árufeltöltő munkakörben. H.-n 80 főt alkalmazott árufeltöltő vagy pénztáros munkakörben, közülük 4 főnek nem volt középfokú iskolai végzettsége, melyből három főt árufeltöltőként foglalkoztatott. M.-n a 40 árufeltöltő és pénztáros munkakörű munkavállalóból két alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező munkavállaló volt, mindkét személy árufeltöltő munkakört látott el.

A feltárt tényállás alapján a munkaügyi bíróság helytállónak értékelte az alperes megállapítását, miszerint a felperes a gyakorlat szerint pénztáros munkakörben középfokú iskolai végzettséggel, vagy kereskedelmi szakképesítéssel rendelkező munkavállalókat foglalkoztatott. Ezért arra vont le következtetést, hogy a középfokú végzettséget a pénztáros munkakört betöltő munkavállalókkal szemben a felperes bizonyítottan elvárta, ezért a R. 4. § (1) bekezdése alkalmazását előíró alperesi határozat nem volt jogsértő.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és keresete szerint döntés hozatalát kérte.

A felperes szerint az eljárt bíróság téves következtetésre jutott abban a kérdésben, hogy a felperes pénztáros és árufeltöltő munkakört betöltő munkavállalóit megilleti-e a garantált bérminimum. Jogszabálysértésként az Mt. 142. §-a, 144. § (1) és (5) bekezdése, valamint a R. rendelkezései, különösen a 4. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott.

A felperes azzal érvelt, hogy a perbeli esetben nem áll fenn a garantált bérminimumra való jogosultság megállapíthatóságának együttes feltétele a R. 4. § (1) bekezdése, valamint a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium Jogi Főosztályának 2006. február 13-ai állásfoglalása alapján. Maga az alperes is elismerte, hogy a vizsgálat alá vont munkavállalók esetében jogszabály nem kívánt meg olyan végzettséget vagy szakképzettséget, amely alapján a felperes a munkavállalók számára garantált bérminimum megfizetésére lett volna köteles. Ennek hiányában azonban azon feltétel bizonyítása lett volna elengedhetetlen, hogy maga a munkáltató kívánta meg, hogy a munkavállalók meghatározott végzettséggel, vagy szakképzettséggel rendelkezzenek, melyet a peres iratok nem támasztanak alá. A felperes megismételve perbeli érvelését továbbra is azt állította, hogy sem a pénztárosi, sem az árufeltöltői munkakört betöltő munkavállalóitól középfokú végzettséget, vagy szakképzettséget nem várt el. Érvelése szerint az a körülmény, hogy nem tett eleget az Mt. 76. § (5) és (7)-(8) bekezdése rendelkezéseinek, azaz nem tájékoztatta a munkavállalókat a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségről, jelen eljárásban nem értékelhető a terhére.