BH 2004.9.376 Külföldi - magyar vonatkozású - elemet nem tartalmazó, nemzetközi magánjogi tényállás hiányában a magyar bíróság joghatósága nem állapítható meg [1979. évi 13. tvr. (Nmjtvr.) 1. §, 54. §, 56. §*; Pp. 130. § (1) bek. a) pont**, 157. § a) pont].

A jogerős végzésben megállapított tényállás szerint a moszkvai székhelyű zártkörű részvénytársaságként működő felperes, a moszkvai székhelyű bank alperessel kötött letéti számlaszerződés megszegéséből eredő kár megtérítése iránt indított pert az alperes ellen, Magyarországon a bíróságnál. Keresetében kérte az alperes kötelezését 41 613 000 USD, ennek 1999. május 26-tól járó évi 8 késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére. Keresetének jogcímét kártérítésben, jogalapját az orosz Ptk. 15. és 393. §-aiban jelölte meg. A magyar bíróság joghatóságát arra alapította, hogy az 1979. évi 13. tvr. (továbbiakban: Nmjtvr.) 2001. április 1. napját megelőzően hatályban volt 56-61. §-ai értelmében a jelen per tárgya nem tartozik a "kizárt magyar joghatóság" körébe. Az Nmjtvr. 54. §-a szerint ezért magyar bíróság eljárhat a perbeli jogvita elbírálásában. A kétoldalú, az 1958. évi 38. tvr.-rel kihirdetett, az Oroszországi Föderáció és a Magyar Köztársaság között hatályban lévő jogsegély egyezmény sem tartalmaz ettől eltérő rendelkezéseket. Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes tulajdonában van 500 millió Ft névértékű Á. É. Bank Rt. részvény is, az alperesnek tehát Magyarországon lefoglalható vagyona van.

Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette a Pp. 157. § a) pontja és 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával. Végzésének indoka szerint az ügynek sem személyes, sem tárgyi értelemben magyar vonatkozása nincs, ezért magyar bíróság az ügyben nem járhat el.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására történő utasítását kérve. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság az Nmjtvr. 54. §-ában írt rendelkezéseket tévesen értelmezte, az Nmjtvr. 56-61. §-ai a perbeli jogvitára - szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére - kizáró rendelkezést nem tartalmaznak, ezért nem volt helye a per megszüntetésének a joghatóság hiányára hivatkozással. Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy mindkét peres fél oroszországi devizabelföldi. Az Oroszországi Föderáció és a Magyar Köztársaság között olyan tartalmú kétoldalú jogsegélyegyezmény van hatályban, mely szerint oroszországi deviza belföldiek gazdasági vitáit kizárólag az Oroszországi Föderáció arra illetékes bíróságai bírálhatják el. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes a perbeli igényét már az orosz hatóság előtt érvényesítette. Ennek bizonyítására csatolta az M. Város Döntőbizottsága által hozott 1999. december 23-án kelt jogerős határozatot.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését alaptalannak találta és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a joghatóság kérdését az 1979. évi 13. tvr.-nek a 2001. április 30-ig hatályban volt 2., 54. és 56. §-ában írt rendelkezései alapulvételével kell eldönteni.

A Nmjtvr. 2. §-a szerint e Tvr. rendelkezéseit nem lehet alkalmazni olyan kérdésekben, amelyeket nemzetközi szerződés szabályoz. A Legfelsőbb Bíróság hivatalból történt megkeresésére az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Jogi Főosztálya által adott tájékoztatás alapján a másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az Oroszországi Föderáció és a Magyar Köztársaság között nincsen olyan jogsegélyegyezmény hatályban, amely joghatósági szabályokat tartalmazna. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az Nmjtvr. 2001. április 30-áig

A másodfokú bíróság azonban figyelembe vette, hogy az Nmjtvr. indokolása szerint a javaslat célja, "nemzetközi személyi és vagyoni kapcsolatok jogi szabályozása". A nemzetközi magánjog tárgya tehát a nemzetközi magánjogi tényállás. Az ilyen tényállást lényege, hogy az adott jogviszonyban szereplő külföldi elem (személy, tárgy, jog) két, vagy több állam jogszabályainak alkalmazására teremt elvi lehetőséget. A perbeli ügyben nemzetközi természetű kapcsolat nem áll fenn; mind a két gazdálkodó szervezetet az orosz nemzeti jog alapján vették nyilvántartásba, székhelyük az Oroszországi Föderációban van, ugyanabban a városban, jogvitájukra a nemzeti (orosz) jog az irányadó. A felek kapcsolata tehát nem nemzetközi, hanem kifejezetten nemzeti természetű. Az Nmjtvr. 62. §-a szerint még szabad akaratukból sem választhatták volna magyar bíróság joghatóságát, mert erre is csak nemzetközi gazdasági tárgyú szerződés esetében van jogi lehetőség.

A másodfokú bíróság megállapítása szerint a felperes tévesen hivatkozott arra is, hogy az alperesnek Magyarországon lefoglalható vagyona van. Az alperes ugyanis nem a részvénytársaságnak, hanem a részvényeknek, mint lefoglalható vagyonnak a tulajdonosa. Arra pedig nem volt adat, hogy a részvények Magyarországon lennének.

A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az Nmjtvr. 54. §-ában írt általános felhatalmazás nem értelmezhető akként, hogy ugyanazon ország állampolgára, vagy gazdálkodó szervezete nemzetközi vonatkozás, vagy az általa önkényesen kiválasztott országhoz való, bármilyen kapcsolat nélkül "kényszeríthesse" az ellenérdekű felet arra, hogy a kiválasztott ország bírósága előtt védekezzék. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság eljárást megszüntető végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

A jogerős másodfokú végzés ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, kérte a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását az eljárás lefolytatására. Felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a kérelemmel támadott végzés jogszabálysértő és felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel a határozattal kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdés merült fel és a Legfelsőbb Bíróság e jogkérdést illetően még nem hozott döntést [Pp. 270. § (2) bekezdés b), ba) pontja].