BH 1992.6.412 A megrendelő kötelezése a hibás vállalkozói szolgáltatás kijavítása során szükségképpen felmerülő többletköltség megtérítésére [Ptk. 361. § (1) bek., GKT 76/1973. sz.].

A felperes keresetet indított az I. r. és a II. r. alperesek ellen a régióközpont épülethibáinak kijavítása, illetőleg a kijavítási költségek viselése iránt. Keresetlevelében előadta, hogy a per tárgyát képező épület műszaki átadás-átvétele 1989. szeptember 14-én történt. 1989 decemberében észlelte, hogy a válaszfalak repedezettek és a tapéták elhasadtak. Előadta továbbá, hogy a hibát 1989. december 13-án az I. r. alperessel, 1990. február 7-én pedig a II. r. alperessel közölte, bejelentve a kijavítás iránti igényét.

A II. r. alperes álláspontja szerint a tapéták elszakadása annak következtében történhetett, hogy a tervezés előírások megsértésével a válaszfal lapok rögzítése és az illesztési hézagok takarása nem történt meg.

Az elsőfokú eljárás során megtartott tárgyaláson az I. r. alperes közölte, hogy a tervtől eltérően a műanyag tapéta helyett papírtapétát alkalmaztak, a tapétázást azonban közreműködője végezte. Kifejtette, hogy a kivitelezés a tervek szerint történt. Keresetet indított a közreműködője, a III. r. alperes ellen arra tekintettel, hogy a szakipari munkák jelentős részét alvállalkozója végezte, és kérte a kijavítás tekintetében közvetlen elmarasztalását.

Az elsőfokú bíróság az újabb keresettel indult ügyet a jelen ügyhöz egyesítette.

A III. r. alperes azt adta elő, hogy a felek az 1986. november 20-i egyeztetés során megállapodtak a papíralapú tapéta alkalmazásában, tehát szerződésszerűen teljesített. Ezek alapján kérte az ellene indított kereset elutasítását.

Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértői vélemény szerint a tapasztalt hibák tervezési és kivitelezési eredetűek. A felek közrehatását a szakértő az I. r. alperes részéről 20%-os, a II. r. alperes részéről 40%-os, a III. r. alperes részéről ugyancsak 40%-os arányban látta megállapíthatónak. Kitért arra a szakértő, hogy az I. r. és a III. r. alperesek a tervdokumentáció hibáit észlelhették volna.

A szakvéleményre a II. r. alperes írásban észrevételeket tett. Vitatta a szakértő megállapításait, illetőleg azt, hogy a per tárgyát képező hibák kialakulásában tervezői mulasztás közrehatott volna. A felperes, az I. r. és a III. r. alperesek bejelentették, hogy a szakvéleményt elfogadják. A folytatólagos tárgyaláson a felperes annyiban módosította keresetét, hogy kijavítási tervdokumentáció szolgáltatására nem tart igényt. A szakértő a szakvéleményét fenntartotta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. és a III. r. alpereseket, hogy a per tárgyát képező épület válaszfalainak rögzítésével, illetőleg a tapétázással kapcsolatos hibákat javítsák ki. Megállapította a bíróság, hogy a kijavítás során jelentkező értéknövelő költség a felperest terheli, egyebekben a kijavítási költségeket 50%-ban a II. r. alperes, 20%-ban az I. r. alperes és 30%-ban a III. r. alperes köteles viselni. A bíróság a kijavítási tervek szolgáltatása iránti kereset tárgyában a pert megszüntette. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a beszerzett szakértői véleményt ítélkezésének alapjául elfogadta, és megállapította, hogy létesítmény válaszfalainak tapétázási hibáit tervezési és kivitelezési mulasztás idézte elő. A tervező a technológiai előírásban meghatározott 20 cm-es rögzítési távolság helyett 45 cm-es rögzítési távolságot írt elő, és nem adott előírást alátéttapéta vagy gipsz kartonlap alkalmazására. A kivitelező egyrészt elmulasztotta a tervezési hibák észrevételezését, 50 cm-es rögzítési távolságot alkalmazott, és helyenként a tervdokumentációban előírt lenvászoncsík elhelyezését is elmulasztotta. A bíróság mindezek alapján a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében kötelezte az I. r. és a III. r. alpereseket a hiba kijavítására, megállapítva - a szakvéleményben foglaltakkal összhangban - a felek költségviselésének arányát.