A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20582/2010/10. számú határozata közös vagyon megosztása (ÉLETTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1988. évi VI. törvény (Gt.) 242. §, 244. §]

Pfv.II.20.582/2010/10. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek az I. rendű és a II. rendű alperesek ellen közös tulajdon megszüntetése és élettársi közös vagyon megosztása iránt a Dunakeszi Városi Bíróságnál 2.P.20.001/2008. számon megindított és a Pest Megyei Bíróságnak 5.Pf.21.502/2009/9. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 102. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán, a 2011. január 18. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 400.000 (Négyszázezer) forint és 100.000 (Egyszázezer) forint ÁFA felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak, külön felhívásra 946.700 (Kilencszáznegyvenhatezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eléjárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és az I. rendű alperes 1983. tavaszától éltek élettársi kapcsolatban. Az élettársi kapcsolat alatt két közös gyermekük született. 1995-96-ban érzelmi kapcsolatuk megromlott, 1997. januárjától már külön gazdálkodtak.

1998. május 26-án a volt élettársak olyan tartalmú írásbeli megállapodást kötöttek egymással, amelyben rögzítették, hogy a G., Sch. u. szám alatti - perbeli - ingatlannak az egymás közt 50-50 %-os arányú közös tulajdonukban álló hányadát (amely az ingatlan egészhez viszonyított 19/100-19/100 részilletőségének felelt meg)

értékesítik, lehetőleg 14.000.000 forintos eladási áron. A tehermentesítés és értékesítés költségeit 50-50 %-os arányban viselik. Rögzítették azt is, hogy az ingatlanból származó bevételből 2.000.000 forintot a K. és K. Bt. rendelkezésére bocsátanak. A felperes a rá eső összeg átutalásával egyidejűleg kilép a társaságból, és kijelentették, hogy egymással szemben semminemű követelésük nincs. Az ingatlan árából fennmaradó összeg felett 50-50 %-os hányaddal rendelkeznek. A megállapodás nem ment teljesedésbe, az alperes nem tartotta magát hozzá.

Az életközösség megszakadásig 1.675.000 forint értékű közös ingóvagyont szereztek. A felperes birtokában 46.000 forint értékű ingóság került, így a 837.500 forint jutójához képest 791.500 forint járna neki.

A közgazdász szakképzettségű felperes az életközösség ideje alatt előbb a H. V. Szerkesztőségi, Vagyonkezelő és Propaganda Bt. tagjaként, majd a H. Kiadói Rt. tagjaként és alkalmazottjaként újságírói és szerkesztői tevékenységet folytatott. Az 1989. január 24-én zártkörűen alapított H. Rt.-vel 1989. május 2-án kötött határozott időre szóló munkaszerződést, amelyet 1990. május 1-jén határozatlan időre szólóra módosítottak. A munkaszerződés a személyi alapbérét 1989-ben havi 15.000 forintban, 1990-ben pedig havi 20.000 forintban határozta meg, részvényjuttatásra való jogosultságot azonban sem az eredeti, sem a módosított munkaszerződés nem állapított meg a javára.

A felperesnek 1998-ban a H. Kiadói Rt. által kibocsátott 10 darab 10.000 forint névértékű törzsrészvény és 21 darab 1.000 forint névértékű dolgozói részvény volt a birtokában. A törzsrészvények közül hármat névértéken, a dolgozói részvényeket kedvezményesen 150 forint/db áron vásárolta meg. 3 darab törzsrészvényt 1990. december 17-én, 7 darab törzsrészvényt 1992. március 31-én, 14 darab dolgozói részvényt 1993. január 11-én és 7 db dolgozói részvényt 1995. május 19-én szerzett a felperes. A részvényeket csak olyan személy vásárolhatta meg, aki a H. újság akkori vagy korábbi munkatársa volt, és ezek a munkatársak kedvezményes vételi lehetőséggel élhettek. A felperes a szavazatelsőbbségi részvényt névértéken, a dolgozói részvényeket a névérték 15%-áért vehette meg. A törzsrészvényeket ún. szellemi apport címén ingyen kapta. A felperes az életközösség megszakadása után 1998. november 25-én további 5 db törzsrészvényt kapott. Ennek az 50.000 forintos értékét leszámítva a felperes birtokában az életközösség megszakításakor 121.000 forint névértékű részvény volt.

Az életközösség megszűnése után a H. Rt. előbb a 10.000 forint névértékű szavazatelsőbbségi részvényeket 10.000 forint névértékű törzsrészvényekké, az 1.000 forint névértékű dolgozói részvényeket 1.000 forint névértékű törzsrészvényekké alakított át, majd - a 2003. július 27-i közgyűlésén - ismét átalakította a részvényeket úgy, hogy 1 db 10.000 forint névértékű helyett 4 db 2.500 forint névértékű részvényt, 1 db 1.000 forint névértékű részvény helyett 4 db 250 forint névértékű részvényt bocsátott ki. Így a felperesnél 144 db törzsrészvény volt, 60 db 2.500 forintos névértéken és 84 db 250 forintos névértéken. A részvények korlátozott forgalomképessége a 2003. évben történt átalakításuk folytán megszűnt.

Ezt követően, 2003. október 15-én a felperes a 60 db 2.500 forint névértékű törzsrészvényből 45 db-ot az O. HOLDING GM-nek, 15 db-ot pedig a szerkesztőségnek, míg a 84 db 250 forintos névértékűből 63 db-ot az O. HOLDING GM-nek, 21 db-ot pedig a szerkesztőségnek eladott. Az általa felvett eladási ár közlését - üzleti titokra hivatkozással - megtagadta, hivatkozott viszont arra, hogy a felvett vételárat 25 %-os mértékű árfolyamnyereség-adó terhelte.

Horváth János szakvéleménye szerint a H. Rt. alapító okirata a törzsrészvényekre is és a dolgozói részvényekre is speciális szabályokat tartalmazott. Az alapító okirat 13.1 pontjának megfelelően a részvények tekintetében a részvényeseket, a társaságot, illetve az igazgatóság által kijelölt személyeket elővásárlási jog illette meg. A dolgozói részvényekre vonatkozóan a 13.2 pont egyéb szabályt is megállapít, azt, hogy a vételi jog a névérték megfizetése mellett gyakorolható. Ez egyben azt is jelenti, hogy a dolgozói részvény csak névértéken cserélhet gazdát, azaz a dolgozói részvény értéke a névérték, az árfolyam 100%-a. 1996. év végén, az életközösség megszakadásakor a H. dolgozói részvények árfolyama 100%-os, a törzsrészvény akkori értéke 1000%-os. A 2003. október 15-i értékesítéskor a felperesnek már csak törzsrészvények voltak a tulajdonában és ezek forgalmi értékét a szakértő - az ún. tőkésítési érték alapulvételével - a névérték 30.000%-ában határozta meg.

A H. Rt. alaptevékenysége a megalapításától kezdve folyamatosan a lapkiadás volt, 2000. évtől kezdődően azonban a árbevételének a korábbi növekedése megállt, az üzemi eredménye csökkent, ezért az említett időponttól kezdődően az adózott eredményének jelentős növekedése már nem az alaptevékenységéből, hanem a pénzügyi tevékenységéből eredt, amely utóbbi azonban az alaptevékenységénél lényegesen kockázatosabb és hektikusan változó volt.

A részvények után a H. Rt. 1997-ben 42.350 forint, 1998-ban 60.500 forint, 1999-ben 342.000 forint 2000-ben 2.052.000 forint, 2001-ben 1.710.000 forint, 2002-ben 3.249.000 forint, 2003-ban pedig 4.788.000 forint bruttó osztalékot fizetett ki a felperesnek, amelyet 20 %-os mértékű forrásadó terhelt.