A Kecskeméti Törvényszék P.21145/2017/31. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 355. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 135. §, 137. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 1. §] Bíró: Bódog Zoltánné

Kecskeméti Törvényszék

10.P.21.145/2017/31.szám

A Kecskeméti Törvényszék Dr. Csohány László ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe.) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperes által - alperesi jogtanácsos neve jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes címe alatti székhelyű alperessel szemben sérelemdíj megfizetése iránti perben meghozta az alábbi

ítéletet:

A törvényszék a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint perköltséget, valamint külön felhívásra az államnak 180.000 (száznyolcvanezer) forint feljegyzett eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt van helye fellebbezésnek, amelyet írásban, elektronikus úton a Kecskeméti Törvényszéknél kell benyújtani a Szegedi Ítélőtáblához címezve. Ha a fél a fellebbezését nem elektronikus úton terjeszti elő, a fellebbezése hatálytalan és úgy kell tekinteni, hogy fellebbezést nem nyújtott be, továbbá a bíróság a fellebbezőt pénzbírsággal sújtja.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, illetve csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul. A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el a fellebbezést, ha a felek ezt kérték. A másodfokú bíróság a felek bármelyikének kérelmére tárgyalást tart.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

Indokolás

A bíróság a peres felek nyilatkozatai, a felperes személyes meghallgatása, F, dr. tanú 1, tanú 2, tanú 4 tanúk előadása és a csatolt okiratok alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felperes 2014. január 27-től 2014. szeptember 30-ig tartózkodott az alperesi bv intézetben fogvatartottként, ahonnan 2014. március 10-én átszállításra került a B Bv. Intézetbe, onnan 2014. március 24-én került vissza. Az alperes 8 személyes zárkáiban általában 14 fő került elhelyezésre. 2014. szeptember 30-tól a C Bv Intézetben került sor a felperes fogva tartására szabadulásáig, 2015. január 21-ig. Az itteni befogadásakor kiállított befogadási törzslapon "panaszmentes" állapotát rögzítette dr. D orvos. 2014. december 8-án és 2015. január 12-én végrehajtott ambuláns vizsgálat során a C Bv Intézetben rovarcsípéseket diagnosztizáltak.

Alperesnél a felperes orvosi kezelésben nem részesült, ilyet nem is kért.

Szabadulása után 2015. január 27-én felkereste E Kórház és Rendelőintézet Bőrgyógyászat 4. szakrendelést, ahol Dr. tanú 1 szakorvos rühességet diagnosztizált a felperes panaszára, mely szerint "a törzs bőre erősen viszket 4 hónapja".

A felperes módosított keresetében a Ptk. 2:43. § a) pontja, Ptk. 2:52. §-a, és a 2013. évi CCXL. tv. 143. § (5) bekezdése alapján kérte kötelezni az alperest 3.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére a rühességgel együtt járó fizikai fájdalom továbbá a zárkában történő nem megfelelő elhelyezés és WC-i lehetőség, levegőztetés okán. Hivatkozott a 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdésre is. Sérelmezte, hogy a reá jutott mozgástér jóval kevesebb volt a jogszabály által előírtnál, a 8 személyes zárkában általában 14 fő került elhelyezésre. 2014 áprilisában észlelt a bőrén erős viszketést, az intézet orvosától Fenistil gélt kapott, melytől a panaszai csak erősödtek. A szennyes ágyneműhasználat miatt sok volt az ágyi poloska, kb. 50 esetben szenvedett csípést ez időszak alatt, amelyek közül 10 csípés helye mostanáig nem múlt el. Mindez embertelen körülményeket eredményezett, különös tekintettel arra, hogy a WC a zárkában volt elhelyezve, nem megfelelően elkülönítve a zárka légterétől. Hivatkozott arra is, hogy kérte folyamatosan, többször, engedjék orvoshoz, de ezt nem tette lehetővé az alperes. A szabadulását követő orvosi kezelés mellett is hosszú időbe telt, míg tünetmentessé vált. Az ablakra szerelt kilyuggatott fémlemez miatt továbbá nyáron elviselhetetlen volt a hőség és kevés volt az oxigén a zárkában. Ezek a körülmények is fizikai szenvedést okoztak a számára hosszabb időn keresztül.

A kár bekövetkezése időpontját 2014. március 16. napjában jelölte meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, felperes perköltségben marasztalását kérte.

Előadta, mivel 2014. január 7-én kezdte meg a felperes a szabadságvesztés büntetését, ezért a 2013. évi Ptk. szerinti sérelemdíjra vonatkozó rendelkezések a perben nem alkalmazhatók.

Nem vagyoni kártérítés iránti követelés esetén a felperesnek bizonyítania kell az alperes jogsértő magatartását és az azzal ok-okozati összefüggésben lévő kára bekövetkezését, az elszenvedett hátrány tényét. A felperest 2014. március 10-én megőrzésre szállították B-re, ahonnan 2014. március 24-én került vissza az intézetbe. Alperesi nyilvántartásban szereplő egészségügyi adatok szerint a felperes sem rühesség, sem más betegség miatt nem állt orvosi kezelés alatt. 2014. december 8-án, majd 2015. január 12-én végrehajtott ambuláns vizsgálatról készült orvosi dokumentum már a C Bv Intézetben tartózkodása alatt keletkezett és azok is csupán rovarcsípéseket diagnosztizáltak.

A felperes által hivatkozott 2013. évi CCXL. tv. 2015. január 1-jén lépett hatályba, ezért a jelen ügyre ugyancsak nem alkalmazható, ebben az időszakban a 6/1996. IM rendelet volt hatályban, mely alapján panasztételi lehetősége is van a fogvatartottaknak. Hogy a felperes ilyennel élt, semmilyen erre utaló adat nincsen. Vitatta a kár bekövetkeztének 2014. március 15-i időpontját. Fallal el nem választott WC helyiségek nincsenek alperesi intézményben. Olyan ablakok sincsenek, amelyeken a szellőzés nem biztosított.

A felperes keresete nem megalapozott.

A bíróságnak a jogvita eldöntéséhez elsőként az alkalmazandó anyagi jogi szabály kérdésében kellett állást foglalnia.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. - a továbbiakban: Ptk. - hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVIII. tv. - a továbbiakban: Ptké. - 8. § (1) bekezdése szerint a Ptk. személyiségi jogok megsértésének szankcióira vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépését követően történt jogsértésekre kell alkalmazni. A (2) bekezdés értelmében a Ptk. hatálybalépése előtt megsértett személyhez fűződő jogok alapján érvényesíthető polgári jogi igényekre a jogsértés idején hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. A Ptk. hatálybalépése előtt megkezdődött, folyamatosan tanúsított jogsértő magatartásra - ideértve a mulasztást is - akkor is a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a jogsértő magatartás befejezése a Ptk. hatálybalépése utáni időpontra esik.