116/B/2006. AB határozat
a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló Egyezményt (CMR) kiegészítő, Genfben, 1978. július 5-én kelt Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2005. évi LIV. törvény 1. § alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló Egyezményt (CMR) kiegészítő, Genfben, 1978. július 5-én kelt Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2005. évi LIV. törvény 1. § második mondatának "a Jegyzőkönyv 1990. szeptember 16-án a Magyar Köztársaság tekintetében hatályba lépett" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló Egyezményt (CMR) kiegészítő, Genfben, 1978. július 5-én kelt Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2005. évi LIV. törvény (továbbiakban: Törvény) 1. §-ának zárójelben lévő azon félmondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, amely szerint "a Jegyzőkönyv 1990. szeptember 16-án a Magyar Köztársaság tekintetében hatályba lépett".
Az indítványozó előadta, hogy a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződések esetében a fuvarozó kártérítési kötelezettségének mértékét a támadott Törvény hatálybalépése előtt a "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1971. évi 3. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Tvr.) 23. cikk 3. szakasza alapján úgy kellett megállapítani, hogy "a kártérítés nem lehet több, mint a hiányzó bruttó súly minden kilogrammja után 25 frank; frank alatt 10/31 g súlyú és 0,900 finomságú aranyfrankot kell érteni".
A Törvény hatálybalépésével a jogszabály 2. cikke a CMR 23. cikkének 3. szakaszát a kártérítési kötelezettség mértékére vonatkozóan akként módosítja, hogy "a kártérítés azonban nem lehet több, mint a hiányzó bruttó súly minden kilogrammja után 8.33 elszámolási egység, azaz SDR = különleges lehívási jog."
Az indítványozó szerint a 2005. június 26-án kihirdetett Törvény 1. §-ának támadott rendelkezése következtében a kártérítési kötelezettség mértékének megváltozott számítási módját a Törvény kihirdetését megelőzően keletkezett jogviszonyok vonatkozásában, már 1990. szeptember 16-át követően alkalmazni kell, ez pedig a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik és ezáltal sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból fakadó alkotmányos alapelv.
II.
Az Alkotmánybíróság döntése meghozatalakor az alábbi jogszabályi rendelkezéseket vizsgálta:
Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
A Törvény vizsgált rendelkezései:
"1. § Az Országgyűlés a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló Egyezményt (CMR) kiegészítő, Genfben, 1978. július 5-én kelt Jegyzőkönyvet e törvénnyel hirdeti ki.
(A csatlakozási okirat letétbe helyezése 1990. június 18-án megtörtént, a Jegyzőkönyv 1990. szeptember 16-án a Magyar Köztársaság tekintetében hatályba lépett.) "
4. Cikk
"1. Ez a Jegyzőkönyv azt a napot követő kilencvenedik napon lép életbe, amikor a Jegyzőkönyv 3. cikke 1. és 2. bekezdéseiben említettek közül legalább öt állam letétbe helyezte a ratifikálásról, illetve a csatlakozásról szóló okiratát.
2. Minden olyan állam tekintetében, amely azt követően ratifikálja a Jegyzőkönyvet, vagy csatlakozik ahhoz, amikor az öt állam a ratifikálásról, illetve a csatlakozásról szóló okiratokat letétbe helyezte, a jelen Jegyzőkönyv az illető ország ratifikálásról vagy csatlakozásáról szóló okiratának letétbe helyezésétől számított kilencvenedik napon lép hatályba."
"3. § (1) E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba."
A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (továbbiakban: Elj. tv.) szabályai szerint
"10. § (1) A kihirdető jogszabály tartalmazza
a) a szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazást;
b) a szerződés hiteles szövegét;
c) a szerződésnek a Magyar Köztársaság tekintetében történő hatálybalépésének, módosításának és megszűnésének időpontját, amennyiben ez a kihirdető jogszabály elfogadásának időpontjában ismert;
d) a szerződéshez a Magyar Köztársaság részéről fűzött vagy a Magyar Köztársaság szempontjából nemzetközi jogi jelentőséggel bíró fenntartásokat, kifogásokat és nyilatkozatokat;
e) szükség szerint a szerződés ideiglenes alkalmazásának jóváhagyását;
f) a szerződés végrehajtásáért felelős szerv megjelölését; valamint
g) szükség esetén a szerződés és a belső jog összhangjának megteremtéséhez szükséges jogszabályváltozásokat és egyéb intézkedéseket."
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) a következőképpen rendelkezik:
"16. § (1) Az általánosan kötelező magatartási szabályt tartalmazó nemzetközi szerződést a tartalmának megfelelő szintű jogszabályba foglalva kell kihirdetni.
A szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május hó 23. napján kelt szerződés kihirdetéséről 1987. évi 12. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Bécsi Egyezmény) szerint
1. Az egyezmény alkalmazásában: (...)
b) a "megerősítés", az "elfogadás", a "jóváhagyás" és a "csatlakozás" minden egyes esetben azt az így megnevezett nemzetközi aktust jelenti, amellyel egy állam nemzetközi síkon kifejezi annak elismerését, hogy reá nézve egy szerződés kötelező hatállyal bír;"
11. cikk
"Annak elismerését, hogy egy szerződés reá nézve kötelező hatállyal bír, valamely állam kifejezheti aláírás, szerződést létrehozó okiratok kicserélése, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás által, illetve a felek megállapodása szerinti bármely más módon."
24. Cikk
"1. A szerződés olyan módon és abban az időpontban lép hatályba, ahogyan erről rendelkezik vagy ahogyan a tárgyaló államok megállapodnak."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy visszamenőleges jogalkotásnak minősül-e az indítvánnyal támadott azon rendelkezés, amely szerint a 2005-ben a Törvénnyel kihirdetett Jegyzőkönyv 1990. szeptember 16-án a Magyar Köztársaság tekintetében hatályba lépett.
1. A visszamenőleges jogalkotás tilalmával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság korábban már megállapította, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében elismert jogállamiság részét képező jogbiztonság sérelmét jelenti a Jat. 12. § (2) bekezdésében megfogalmazott azon szabály megsértése, amely szerint "jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé". [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.] Ugyanez az alkotmányossági követelmény irányadó a jogosultságok korlátozására vagy elvonására is. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában visszaható hatálynak minősül, ha a jogszabály hatálybaléptetése "nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit - az erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell". [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.]
2. Nemzetközi szerződés esetében lehetőség van arra valamely nem szerződő állam számára, hogy egyoldalú aktusával utóbb csatlakozhasson. A Bécsi egyezmény 2. Cikk 1. b) pontja értelmében a "csatlakozás" azt az így megnevezett nemzetközi aktust jelenti, amellyel egy állam nemzetközi síkon kifejezi annak elismerését, hogy reá nézve egy szerződés kötelező hatályú. A 11. cikk szerint annak elismerését, hogy egy szerződés reá nézve kötelező hatályú, valamely állam kifejezheti aláírás, szerződést létrehozó okiratok kicserélése, megerősítés, elfogadás jóváhagyás vagy csatlakozás által, illetve a felek megállapodása szerinti bármely más módon.
A nemzetközi kötelezettségvállalás nemzetközi jogi hatálybalépésére vonatkozóan a Bécsi egyezmény 24. cikke előírja, hogy a szerződés olyan módon és abban az időpontban lép hatályba, ahogyan erről rendelkezik, vagy ahogyan a tárgyaló államok megállapodnak.
3. A nemzetközi szerződések gyakorlatában gyakran előfordul - és ez a problémák forrása -, hogy egy adott állam szerződéshez történő csatlakozásának, illetve a belső jogba történő transzponálást jelentő kihirdetésnek az időpontja nem esik egybe. A vizsgált jogszabály esetében is ez történt. A nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló Egyezményt (CMR) kiegészítő, Genfben, 1978. július 5-én kelt és 1980. december 28-án hatályba lépett Jegyzőkönyvhöz a Magyar Köztársaság 1990. június 18-án csatlakozott. Ezzel az aktussal a magyar állam a nemzetközi jog szabályai szerint kifejezte a kötelezettségvállalás végleges szándékát. A Jegyzőkönyv 4. cikkének 2. pontja következtében a Jegyzőkönyv a csatlakozásáról szóló okiratának letétbe helyezésétől számított kilencvenedik napon, azaz 1990. szeptember 16-án lépett hatályba a Magyar Köztársaság vonatkozásában, vagyis nemzetközi jogi értelemben a szerződés ettől az időponttól kezdve kötelezi a magyar államot.
Kihirdetés hiányában azonban a Jegyzőkönyv - egészen a Törvény megszületéséig - nem vált a belső jog részévé.
A Törvény hatálybalépéséről a 3. § rendelkezik, amely kimondja, hogy "(E) törvény a kihirdetését követő 8. na-pon lép hatályba".
A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásokról szóló törvény részletesen szabályozza a kihirdető jogszabály kellékeit. Ezek között az Elj. tv. 10. § (1) bekezdés c) pontja előírja, hogy a kihirdető jogszabálynak tartalmaznia kell a szerződésnek a Magyar Köztársaság tekintetében történő hatálybalépésének, módosításának és megszűnésének időpontját (...) . Erre utal a Törvény támadott része, amely azt rögzíti, hogy "a csatlakozási okirat letétbe helyezése 1990. június 18-án megtörtént, a Jegyzőkönyv 1990. szeptember 16-án a Magyar Köztársaság tekintetében hatályba lépett". Az indítványozó ezt a rendelkezést értelmezte úgy, hogy a 2005. június 18-án kihirdetett Törvény visszaható hatállyal állapította meg a kártérítési kötelezettség mértékét, és ez sérti a jogállamiság, azon belül is a jogbiztonság alkotmányos alapelvét. Valójában ez a rendelkezés csupán azt jelenti, hogy a magyar államnak mint a nemzetközi szerződés alanyának ettől az időponttól kezdve nemzetközi jogi kötelezettsége keletkezett arra nézve, hogy biztosítsa a Jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtását. Önmagában a Törvény kifogásolt rendelkezése magánjogi jogalanyok vonatkozásában nem keletkeztet visszamenőleges hatállyal jogokat és kötelezettségeket, illetve nem teszi kötelezővé a Törvény rendelkezéseinek alkalmazását a jogszabály hatálybalépését megelőző időszakra nézve; lényegében nem több, mint hivatalos tény-közlés.
Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a támadott jogszabály szövegszerűen nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a nemzetközi egyezmény előírásait már a Törvény hatálybalépését megelőzően keletkezett jogviszonyok vonatkozásában is alkalmazni rendeli, vagyis nem állapítható meg visszamenőleges hatályú jogalkotás, nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében védett jogállamiság alapelve. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
Annak megítélése, hogy 1990. szeptember 16-a és a 2005. június 26-i kihirdetés között egyedi jogviszonyokban alkalmazni kell-e valamilyen okból az egyezmény elő- írásait, a jogalkalmazó hatásköre.
Budapest, 2007. január 9.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró