A Kúria Kfv.35594/2016/24. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 46. §, 54. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 108. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §, 2010. évi CXXII. törvény (NAV tv.) 69. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

A titkos információgyűjtés során beszerzett bizonyítékok jogszerűségi felülvizsgálatára a közigazgatási bíróság törvényi felhatalmazás hiányában nem jogosult. Ennélfogva, miután az EUB döntésében előírt kontradiktórius eljárásban való felülvizsgálat a közigazgatási perben nem valósulhat meg, mindaddig, míg a büntető bíróság döntésével azok beszerzésének jogszerűségéről nem dönt, bizonyítékként nem használhatók fel. A szabad bizonyítás rendszeréből következően valamennyi, az eljárás során feltárt körülmény mérlegelése alapján kell az ügyben a tényállást megállapítani. Az EUB ítéletéből nem következik, hogy bármely körülménynek kizárólagos jelentőséget kellene tulajdonítani. Az új eljárásban az adóhatóság a Ket. 50. § (6) bekezdése alapján köteles a feltárt bizonyítékok értékelésére, mérlegelésére.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.594/2016/24.szám

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Réti, Antall és Mádl Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Várszegi Zoltán)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Dr. Farkas Ervin jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 23., alperes 26. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.30.197/2016/19.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.30.197/2016/19. számú jogerős ítéletét a transzferár kérdése körében tett rendelkezés vonatkozásában hatályon kívül helyezi, az alperes 2511393477. számú egybefoglalt döntés II. határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - ebben a körben is hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot ebben a körben is új eljárásra kötelezi. Egyebekben a jogerős ítéletet - az indokolás módosításával - hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.500.000 (hatmillió-ötszázezer) forint elsőfokú részperköltséget és 1.600.000 (egymillió-hatszázezer) forint felülvizsgálati részperköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 375.000 (háromszázhetvenötezer) forint kereseti részilletéket és 1.400.000 (egymillió-négyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási részilletéket.

Ezt meghaladóan a kereseti és felülvizsgálati eljárási részilletéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes a Docler csoport tagjaként 2009 évben alakult. A társaság 100 %-os tulajdonosa G. Gy. Z. magánszemély. A felperes 2009. szeptember 1-én 28.491.840.000 Ft értéken egy felnőttek számára szórakoztatást nyújtó szolgáltatás know-how-ját térítésmentesen vette át egy portugál székhelyű szintén G. Gy. Z. érdekeltségébe tartozó cégtől. Még ugyanezen a napon a felperes a know-howt egy másik portugál illetőségű cégnek a Lalib-G. Lda-nak (továbbiakban: Lalib) adta át hasznosításra.

[2] A felnőtt szórakoztatást természetes személyek nyújtják a világ minden tájáról, ún. performerek chatelnek és élő webkamerás előadást adnak kamerájuk előtt a felhasználók (memberek) részére. A felhasználók a szolgáltatás igénybevételéhez kreditcsomagokat vásárolhatnak, melyeket az elérhető felnőtt tartalmú részlegeken használhatnak fel. A performerek a L Inc. (továbbiakban: Leandra) társasággal kötnek szerződést, az előadások során az elkötött kreditek értékének függvényében díjazásban részesülnek. Az ún. webmesterek - akik tevékenységükkel a weboldalak látogatottságát növelik - szintén a Leandra társasággal állnak kapcsolatban, a tényleges átutalást pedig a DD Kft. alkalmazottai végzik a Lalib bankszámlájáról a Leandra számlájára.

[3] A licencszerződés a technikai információkkal kapcsolatos jogok tekintetében azt tartalmazta, hogy a licencbe adó engedélyezi a licencbe vevő számára, hogy az egész világra kiterjedő módon használja és fejlessze a know-how-ban foglalt technikai folyamatokat. A védjegyekre és domainekre vonatkozóan azt engedélyezi a licencbe vevő számára, hogy az egész világra kiterjedő módon használja a know-how-val kapcsolatos védjegyeket és domaineket és/vagy azok bármelyik részét. A know-how hasznosítását a Lalib több, a Docler csoporthoz tartozó társaság közreműködésével biztosította, így a DW Kft. gondoskodott az informatikai háttérről, a DD Kft. a pénzügyi tranzakciókat és a kreatív szolgáltatások, IT biztonsággal kapcsolatos szolgáltatások fejlesztését intézte. Ezek a cégek valamennyien a fenti magánszemély tulajdonában, irányítása alatt álltak.

[4] Az adóhatóság vizsgálta a know-how-t, a licencszerződés tartalmát, továbbá a NAV Bűnügyi Igazgatóságának nyomozati cselekményei (titkos információgyűjtés és házkutatás) kapcsán keletkezett dokumentumokat, az e-mail adatmentéseket és ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes és a Lalib között a licencszerződés valójában nem ment teljesedésbe, a felperes ténylegesen nem adta át a know-how hasznosítási jogát a licencbe vevő részére. A weblap által generált forgalom növekedéséhez szükséges döntéseket a Docler csoportot irányító és a felperes egyedüli tulajdonosa, G. Gy. Z. hozza. A hasznosítási eredmények, ezzel kapcsolatos visszacsatolások számára készültek, ő az a személy, aki közvetlenül, vagy közvetve, de meghatározó befolyással bírt a cégben hozandó döntésekre. A know-how-t valójában nem a Lalib, hanem a felperes hasznosította, ténylegesen ő üzemelteti a weblapokat, ezért az abból származó bevételek is őt illetik és az annak fenntartásával járó költségek őt terhelik.

[5] A felperes a know-how-val kapcsolatosan nem a valós gazdasági eseményeket rögzítette könyvelésében, így eredmény kimutatása sem a valóságnak megfelelő összegeket mutatja. A felperes ezzel az eljárásával megsértette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7), 2. § (1) bekezdését. Mindezekre tekintettel az elsőfokú adóhatóság megállapítása szerint az Art. 108. § (3) bekezdés c) pontja szerinti becslés feltételei fennálltak.

[6] A felperes D-HKft.-ben (továbbiakban: D. Kft.) fennálló üzletrészének értékvesztését bizonyítottság hiányában nem fogadta el, utalva arra is, hogy a felperes 2010. június 25-én ezt az üzletrészt a névérték 625-szörösét vásárolta meg. A felperes ugyanakkor az üzletrész értékének 2011. évi jelentős mértékű csökkenését nem igazolta.

[7] Az adóhatóság azt is kifejtette, hogy a portugál cégtől ingyenesen átvett eszközök esetén a számviteli törvény alapján nem valósul meg a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao.tv.) 18. § (1) bekezdés aa) pontja szerinti feltétel, ezért nincs helye az adóalap korrekciójának. Nézete szerint a jogszabály egyszeri csökkenést tesz lehetővé, méghozzá az ügylet végbemenetelének adóévében. A Tao.tv. 18. §-a alapján az adó alapja csak akkor csökkenthető, ha bizonyított, hogy a másik fél az összeggel az adóalapját megnövelte, erre vonatkozóan azonban bizonyíték nem állt rendelkezésre.