A Debreceni Ítélőtábla Bhar.171/2011/5. számú határozata lopás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 32. §, 137. §, 288. §, 314. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 331. §, 386. §, 390. §, 392. §, 2009. évi LXXXIII. törvény 41. §] Bírók: Diószegi Attila, Elek Margit, Ficsór Gabriella

Debreceni Ítélőtábla

Bhar.III.171/2011/5. szám

A Debreceni ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben, 2011. augusztus 3. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A lopás vétsége és más bűncselekmények miatt vádlott és társa ellen indult büntető ügyben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Bf.214/2010/7. számú ítélete ellen I. r. vádlott és a védője által benyújtott másodfellebbezéseket elutasítja.

I n d o k o l á s :

I. r. vádlottat a Nyíregyházi Városi Bíróság a 2010. január 14. napján kihirdetett 17.B.2212/2008/22. számú ítéletével jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének kísérlete miatt egy évi börtön-büntetésre és 1.000.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a pénzmellékbüntetés meg nem fizetés esetére történő átváltoztatásáról.

Egyúttal a vádlottat felmentette az Európai Közösségek pénzügyi érdekei megsértésének bűntette miatt emelt vád alól.

Az első fokú bíróság ítélete ellen az ügyész a részfelmentés miatt, bűnösség megállapítása és a büntetés súlyosítása érdekében fellebbezett. A vádlott és a védő felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 2010. december 17. napján kihirdetett 4.Bf.214/2010/7. számú ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlottat bűnösnek mondta ki az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bűntettében is. A jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntetténél a kísérlet megjelölést mellőzte. A főbüntetést - a halmazati büntetésre utalással - 1 év 6 hónapra súlyosította. Az első fokú határozat egyéb részeit e vádlott vonatkozásában nem érintette

A másodfokú bíróság ítélete ellen I. r. vádlott és a védője jelentettek be fellebbezést, amit a védő részletesen indokolt.

Nyilvános ülés kitűzését, és megalapozatlanság okából a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését indítványozta. Álláspontja szerint a történeti tényállásban mindenképpen szerepeltetni kellett volna azokat a konkrét összegeket, amelyek egyrészről a nemzeti költségvetést, másrészről az Unió pénzügyi érdekeit sértik. A másodfokú bíróság sem tisztázta, hogy a már kifizetett és a felfüggesztett kifizetés forrásoldalát tekintve közösségi támogatásból vagy hazai társfinanszírozásból származik.

Másodlagosan a vádlott felmentését indítványozta mindkét cselekmény vonatkozásában. Részletesen elemezte a törvényi tényállásokat, s arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a cselekmény társadalomra veszélyessége megszűnt, a Btk. 32. §-ának d/ pontjában írt büntethetőséget megszüntető ok állapítható meg, ezért a Be. 331. §-a alapján a vádlott felmentésének van helye.

A fellebbviteli főügyészség a fellebbezés elutasítását indítványozta, mert álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen biztosított fellebbezési jogot, mivel a másodfokú ítélet az első fokú ítélettel egyező tényállásnak pusztán az eltérő jogi értékelésén alapszik. A törvényben kizárt fellebbezés elutasítására nyilvános ülés kitűzését tartotta szükségesnek.

Az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját, mely szerint a fellebbezés törvényben kizárt, ezért az elutasításának van helye.

A harmadfokú eljárás szabályai szerint a harmadfokú bíróság tanácsülésen határoz a fellebbezés elutasításáról. Az ítélőtábla még a nyilvános ülés kitűzése előtt észlelte, hogy a fellebbezés elutasításáról szóló rendelkezést kell hozni, ezért a Be. 392. §-a (1) bekezdésének a/ pontja alapján tanácsülésen határozott, miután erről a Be. 392. §-ának (3) bekezdése értelmében előzetesen tájékoztatta az eljárás résztvevőit.

A fellebbezés joghatályosságának vizsgálata körében a Be. 386. §-a (1) bekezdésének c/ pontjában foglaltakat kell értelmezni. A jogszabályhely szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével az első fokon elítélt vádlottat felmentette. Jelen esetben részbeni felmentésről van szó, mellyel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság által kialakított jogértelmezés egyértelművé tette, hogy ekkor is megnyílik a harmadfokú eljárás lehetősége, a fellebbezés irányától, tartalmától függetlenül.

Formálisan tehát van olyan - a bűnösséget érintő - ellentétes döntés, amely alapja lehet a másodfellebbezésnek.

A másodfokú határozat elleni fellebbezés lehetőségét és hatályát módosító 2009. évi LXXXIII. számú törvény miniszteri indokolásából és az értelmezéssel összefüggésben keletkezett - a bírói gyakorlatot kialakító - eseti döntésekből az a következtetés vonható le, hogy a formális megközelítés nem elegendő, tartalmilag kell eltérőnek lennie az első fokú és másodfokú döntésnek. Amennyiben nem változik a bűnösség köre (a vádirati tényállásban vád tárgyává tett cselekmények), pusztán a cselekmények eltérő anyagi jogi megítéléséről van szó, úgy nincs helye másodfellebbezésnek, harmadfokú eljárásnak. Nyilvánvalóan ez csak az alaki halmazatban álló cselekmények esetén kerülhet szóba, amennyiben egy elkövetési magatartás több bűncselekmény törvényi tényállásába illeszkedhet, azaz heterogén alaki halmazatról van szó.

A 2009. évi LXXXIII. számú törvény 41. §-ához fűzött miniszteri indokolás a következőket tartalmazza:

"A Be. másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés lehetőségét szabályozó rendelkezése nem szabályozza azt az esetet, amikor az első fokú bíróság nem rendelkezik a terhelt bűnösségéről, a másodfokú bíróság viszont bűnösnek mondja ki. Ha az első fokú bíróság egymással anyagi halmazatban lévő bűncselekményeket bírál el, és ezek közül valamely cselekményben nem mondja ki a vádlottat bűnösnek, de a történeti tényállásban rögzíti a cselekmény elkövetését, majd a másodfokú bíróság e cselekményben bűnösnek mondja ki, a Be. hatályos 386. § (1) bekezdése szerinti szövege alapján nem nyílik meg a harmadfokú elbírálás lehetősége, ami ellentétes a harmadfokú szabályozás jogalkotói szándékával.

Ezekben az esetekben a terhelt bűnösségének megállapítása először másodfokon történik meg, ami lényegét tekintve megegyezik azzal az esetkörrel, amikor az első fokon felmentett terhelt bűnösségét a másodfokú bíróság megállapítja, ezért nem indokolt a különbségtétel a harmadfokú eljárás lehetősége tekintetében. A törvény ezért a Be. 386. § (1) bekezdését a kifejtettek szerint kiegészíti."

A tartalmi értelmezés alapját a Legfelsőbb Bíróság Bhar.I.707/2007/14. számú eseti döntése teremtette meg, amelyet a Debreceni Ítélőtábla Bhar.II.309/2010/6. számú és Bhar.III.522/2010/2. számú eseti határozata más bűncselekmények alaki halmazatban való találkozására is alkalmazhatónak talált.

Az eseti határozatok a miniszteri indokolásban tükröződő jogalkotói akaratnak megfelelő jogértelmezést adtak.

A jelen esetben a vádirati tényállás a következőket tartalmazza: