3117/2023. (III. 14.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Tatabányai Törvényszék 10.Bf.268/2021/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Bihari István ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtottak be alkotmányjogi panaszt, melyben a Tatabányai Törvényszék 10.Bf.268/2021/15. számú ítélete, illetve a Tatabányai Járásbíróság 13.B.133/2020/110. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott ítélet ellentétes az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdésében, XXIV. cikk (1) bekezdésében, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében, illetve a 28. cikkben foglaltakkal.

[2] Az indítványozó által kifogásolt, megtámadott határozat a következő.

[3] A Tatabányai Járásbíróság 2021. szeptember 15-én meghozott 13.B.133/2020/110. számú ítéletével az indítványozót kifosztás bűntettében [Btk. 366. § (1) bekezdés c) pont] bűnösnek mondta ki, ezért 2 év 10 hónap börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 3 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte.

[4] A Tatabányai Törvényszék mint másodfokú bíróság 2022. március 22-én meghozott 10.Bf.268/2021/15. számú ítéletével a Tatabányai Járásbíróság ítéletét azzal változtatta meg, hogy az indítványozóval szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 év 2 hónapra enyhítette. A Tatabányai Járásbíróság ítélete a Tatabányai Törvényszék ítéletében írt változtatásokkal 2022. március 22-én jogerőre emelkedett.

[5] 1.1. Az indítványban kifogásolt ügy lényege a következő.

[6] Az indítványozó meghatalmazott védője a másodfokon eljáró tanács elnöke vonatkozásában kizárási okra hivatkozott, mivel az érintett bíró a 10.Bkpf.367/2020. számú ügyben az indítványozóval szemben kényszerintézkedés kapcsán másodfokú döntést hozott, így a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 14. § (3) bekezdés a) pontja értelmében az eljárás további szakaszából ki van zárva.

[7] A Tatabányai Törvényszék a 2022. március 21-én meghozott 8.Bkk.129/2022/2. számú végzésével a kizárást megtagadta.

[8] A végzés indokolása szerint a védő helyesen hivatkozta a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontját, mely szerint a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt. Jelen ügyben azonban nem ez történt, az eljáró tanács elnöke már a vádemelés utáni szakaszban hozott döntést a Tatabányai Járásbíróság perbírója (és nem nyomozási bírája) végzésének felülbírálatakor. A Törvényszék emellett megjegyezte azt is, hogy az indítványozó által hivatkozott ügyben nem csak a tanács elnöke, hanem az ügy előadó bírája is részt vett, előadó bíróként.

[9] Ekként az eljáró tanács változatlan összetételben hozta meg az indítvánnyal támadott döntését.

[10] Az indítványozó védője a kizárási indítványt a másodfokú nyilvános ülésen is indokolta, hivatkozva a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatra és annak jogi érveire. Ezt az álláspontját nem osztotta az eljáró tanács. A Tatabányai Törvényszék ítélete ellen a Be. 580. § (3) bekezdése szerinti jogával pedig nem volt módja élni az indítványozónak, mivel a másodfokú határozat ellen további rendes jogorvoslatnak nem volt helye.

[11] 1.2. Az indítványozó álláspontja szerint a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontja, illetve a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjának a sérelmezett ítéletben történő alapjogsértő értelmezése és alkalmazása sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit. A bíróság a jogszabály indokolását nem vetette össze az Alaptörvénnyel, és abból a kizárási ok hiányát vezette le, valamint az elfogulatlanságot nem észlelve hozott olyan ítéletet, amely az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogait sértik. Az indítványozó hivatkozik a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban foglaltakra, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságának a pártatlanság megítélésével kapcsolatos gyakorlatára. Álláspontja szerint ügyében nem teljesült az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. Cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljárás kívánalma sem.

[12] Az indítványban foglaltak szerint a pártatlanság követelménye értelmében el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében (3242/2012. (IX. 28.) AB határozat, Indokolás [13]). Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert pártatlanság követelménye azt kívánja meg, hogy az előzetes letartóztatás meghosszabbításának kérdésében a hatályos jogszabályok szerinti döntést hozó bíró az érdemi ítélkezésben már ne vehessen részt [34/2013. (XI. 22.) AB határozat]. A legsúlyosabb kényszerintézkedés esetében a bírónak abban a kérdésben is állást kell foglalnia, hogy a terhelt megalapozottan gyanúsítható-e bűncselekmény elkövetésével, így a bizonyítékokról előzetesen állást foglal, továbbá olyan bizonyítékokat is megismerhet, amit később nem használnak fel az eljárásban, így a pártatlanságát kétely övezheti. Különösen igaz ez azokban az eljárásokban, ahol az ártatlanság vélelmének kétséget kizáró megdöntése, illetve a későbbiekben helyrehozhatatlan jogkövetkezmények alkalmazása a kérdés (Indokolás [53]-[54]). Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt pártatlanság követelménye tehát megkívánja, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bírói feladatokat látott el, ugyanis azzal szükségszerűen együtt jár a bizonyítékok bizonyos szintű, de mindenképpen előzetes értékelése. E körben nincs alapvető különbség a nyomozási bíró, az előzetes letartóztatás egy éven túli hosszabbításáról döntő egyesbíró, vagy az előzetes letartóztatás elrendelése, illetve meghosszabbítása tárgyában másodfokú döntést hozó tanács tagjainak feladatai között.

[13] Meggyőződése szerint a büntetőügy további elintézésében nem vehett volna részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában eljárt, többször is. Megítélése szerint végzések elleni fellebbezést elbíráló tanács tagja az ügy későbbi intézésében nem járhat(nak) el pártatlanul, elfogulatlanul, annak még a látszata sem állhatott fenn, ugyanis már döntöt(tek) kényszerintézkedés - annak általános és különös - okainak fennállásáról, az iratokat is ismerté(k). Az alapjogi követelmények alapján tehát nem szűkíthető le a kizárási ok arra az esete, hogy csak akkor lenne kizárt a bíró eljárása, ha nyomozási bíró határozata elleni fellebbezést bíráltak volna el. Kizárási indítványa és észrevétele elutasítása és figyelmen kívül hagyása ezért alapjogsértő volt.

[14] 2. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.

[15] 2.1. Az indítvány az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben érkezett. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A határozott kérelem feltételeit az Abtv. 52. § (1b) bekezdése - annak a)-f) pontjai - rögzítik. A panasz ezeknek a feltételeknek megfelelt az alábbiak szerint.

[16] A panasz tartalmazza azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza. Tartalmazza az eljárás megindításának indokait és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést, illetve az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a támadott döntés miért ellentétes az Alaptörvény megsértett rendelkezéseivel, illetve kifejezett kérelmet ad elő a bírói döntés megsemmisítésére. A támadott bírói döntés az Abtv. 27. §-a szerinti ügy érdemében hozott döntés, mellyel szemben fellebbezésnek helye nincs. Az indítványozó továbbá az egyedi ügy vádlottjaként érintettnek minősül.

[17] Az indítványban hivatkozott Q) cikk (3) bekezdése - melynek értelmében "Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé." - nem Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaz; az Alaptörvény 28. cikke pedig a bíróságok felé fogalmaz meg a működésükre irányulóan elvárásokat, így az abban foglaltak egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjog sérelemhez nem vezethetnek, arra alkotmányjogi panasz önmagában nem alapítható (pl. 3257/2016. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [13]; 3550/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [11]).

[18] Az indítvány nem tartalmaz önálló érvelést a jogorvoslathoz való jog sérelme vonatkozásában. kizárólag a kizárási indítvány elutasító végzéssel összefüggésben említi meg, hogy a másodfokú határozattal szemben nincs helye további jogorvoslatnak. Ez ugyanakkor törvényi rendelkezésből [Be. 17. § (4) bekezdés] következik, aminek alkotmányosságát nem vitatja. Hasonlóképpen, a XXIV. cikk (1) bekezdése sérelmét állító részében sem felel meg az indítvány a határozott kérelem követelményének, miután az indítvány ebben a részében a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó érvelést nem tartalmazott. A XXIV. cikk egyebekben a közigazgatási hatóságok eljárásának tisztességességére vonatkozik, így a bírókizárással összefüggésben nem hívható fel, annak a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben lehet helye (ahogyan azt tette is az indítványozó).

[19] 2.2. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.

[20] Az indítvány által felvetett kérdést az Alkotmánybíróság több korábbi döntésében is vizsgálta.

[21] A 3342/2017. (XII. 20.) AB határozatban egyértelműsítette, hogy a kizárással és a pártatlanság követelményével kapcsolatos korábbi határozatai a bírósági szakaszt megelőző szakaszban eljárt, nyomozási bírói feladatokat ellátó bírók vonatkozásában állapítanak meg alkotmányos követelményt. A 34/2013. (XI. 22.) AB határozat és a 21/2016. (XI. 30.) AB határozat ugyanis alkotmányos követelmény megfogalmazását azért tartották szükségesnek, mert kétely övezhette az ítélkező bírók pártatlanságát abban az esetben, ha a nyomozás során eljáró bíróként a bizonyítékokról, vagy azzal összefüggésben a büntetőügyre vonatkozó olyan adatokat ismer(het)tek meg, amelyekhez az ítélkezés során eljáró bíró egyébként már nem jut hozzá, így azt bizonyítékként nem értékelheti. Ezzel szemben az eljárás azonos szakában hozott döntések (így az azonos eljárási szakban hozott különböző határozatok felülbírálata, vagy - a büntetőeljárásról szóló törvény eltérő vagy ezt kizáró rendelkezése hiányában - a másodfokú és a hatályon kívül helyezést követően megismételt eljárások) vonatkozásában viszont ilyen kétely önmagában nem merül fel (Indokolás [41]-[46]; 3096/2017. (IV. 28.) AB végzés, Indokolás [10]; 3354/2017. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [14]; 3260/2018. (VII. 17.) AB végzés, Indokolás [7]; 3118/2022. (III. 23.) AB végzés, Indokolás [9]).

[22] Az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy a vádemeléssel az ügy urává az ítélkező bíró válik, aki viszont kötve van a vádhoz, az abban foglaltakon túl nem terjeszkedhet, de a vádat ki kell merítenie. Ezért a vádemelést követően a kényszerintézkedés tárgyában döntést hozó bírók az előzetes letartóztatás általános feltételeként meghatározott megalapozott gyanú fennállását nem a bizonyítékokról történő előzetes állásfoglalás, hanem a vádiratra történő hivatkozás alapján állapítják meg. A vádemelés másik lényeges hatása, hogy a vád alapjául szolgáló és a tárgyalási szakaszban beszerzett bizonyítékok a további eljárás során kivétel nélkül hozzáférhetők mind az ítélkező, mind a kényszerintézkedés tárgyában eljáró bírók számára, függetlenül attól, hogy ezek közül az ítélkező bírók melyeket és hogyan értékelik. Ekként nem sérül a pártatlan bíróhoz való jog akkor, ha az előzetes letartóztatás kérdésében a vádemelést követően döntést hozó bíró az ügy érdemében is eljár (3165/2019. (VII. 10.) AB határozat, Indokolás [53]-[55]).

[23] kétségtelen, hogy az indítványozó tisztában volt azzal, hogy nem nyomozási bíró határozatának elbírálására került sor az ügyében, hanem vádemelést követően hozott előzetes döntést kifogásol. Ehhez képest az indítványozó az alkotmánybírósági elvárásokon és az azt követő szabályozáson túl kíván kifogást érvényesíteni. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az indítványban foglaltak azonban nem vitatott tényszerűségük alapján nem tartoznak az alkotmánybírósági elvárás, illetve az azt követő jogi szabályozás hatálya alá, illetve nem vonhatók annak hatálya alá.

[24] Az indítványozó a Be. 665. § (3) bekezdése alapján kérte az Alkotmánybíróságot, hogy a jogerős ügydöntő határozatban kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig történő felfüggesztésére hívja fel az elsőfokú bíróságot. A hivatkozott rendelkezés nem az Alkotmánybíróság, hanem az ügyben elsőfokon eljárt bíróság számára biztosít hatáskört a végrehajtás felfüggesztésére. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 61. § (1) bekezdés alapján hívhatja fel a bíróságot a döntés végrehajtásának felfüggesztésére. Erről ugyanakkor a döntés visszautasítására tekintettel nem kellett dönteni (3328/2021. (VII. 23.) AB végzés, Indokolás [23]; 3356/2021. (VII. 28.) AB végzés, Indokolás [24]).[1]

[25] 3. Ekként az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, továbbá nem felelt meg a törvényi feltételeknek, ezért azt - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2023. február 21.

Dr. Márki Zoltán s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1554/2022.