17/1991. (IV. 23.) AB határozat

a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság Lőrincz Miklós ábrahámhegyi lakosnak, a "Kisörspusztai üdülőközösség" képviselőjének jogszabály alkotmányellenessége utólagos megállapítására irányuló indítványa tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: törvény) 52. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és a megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

Az Alkotmánybíróság elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.

INDOKOLÁS

I.

Indítványozó az új község alakítására vonatkozó törvényhely alkotmányellenességét abban látja, hogy az idézett törvény 52. § (1) bekezdésében meghatározott feltételrendszer teljesítésének kötelezettsége alapvető szabadságjogokat von meg a korábbi községegyesítés megszüntetésére és új települési önkormányzat alakítására készülő hátrányos helyzetű községektől.

Különösen az alsó tagozatos általános iskola és a körzeti orvosi rendelő fenntartását, mint a községalakítás előfeltételei előírását sérelmezi. Rámutatott: a korábbi rendszer településhálózat-fejlesztési koncepciója keretében végbement erőltetett községintegrációs folyamat során nem egyszer előfordult, hogy általános iskolával és körzeti orvosi rendelővel rendelkező községek veszítették el önállóságukat, s ezt követően említett intézményeiket felszámolták. Noha ez a helyi lakosság megkérdezése nélkül, sőt akarata ellenére történt, most épp az intézmények hiánya képezi akadályát a községi önállóság újbóli elnyerésére irányuló törekvéseknek.

II.

Az Alkotmánybíróság megállapítja: a hatályos Alkotmány nem tartalmaz olyan rendelkezést, amellyel az önkormányzati törvény sérelmezett rendelkezése ellentétes lenne. Az Alkotmány 42. §-a ugyanis csupán annyit mond ki: a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye, választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. Ez a rendelkezés tehát látszólag statikusnak tekinti a településhálózatot, s a már ténylegesen elnyert községi, városi stb. jogálláshoz kapcsolja a helyi önkormányzás jogát. Valójában az ország településhálózata és közigazgatási területi beosztása korántsem statikus: egyfelől ugyanis új települések keletkeznek, illetőleg meglevő települések néptelenednek el, másfelől a közigazgatási területi beosztás határmódosítások, községegyesülések, illetőleg szétválások folytán is változik. Emiatt az Alkotmány hivatkozott rendelkezéséhez tárgykörénél fogva szorosan kapcsolódó önkormányzati törvény 52. § (1) bekezdése a következőket mondja ki: "A lakosság kezdeményezésére új község alakítható az olyan elkülönült, lakott településrészből, amely feltételei alapján képes az alapvető önkormányzati jogok gyakorlására, a 8. § (4) bekezdésében meghatározott feladatok teljesítésére. A községalakítás feltétele a kiépült helyi közszolgáltatások, legalább alsótagozatos általános iskola, körzeti orvosi rendelő fenntartása - a szolgáltatások színvonalának jelentős csökkentése nélkül - úgy, hogy erre a megmaradó község a saját területén is képes maradjon."Kétségtelen, hogy a második mondatban a "saját területén" szövegrész olyan látszatot is kelthet, mintha a korábban egyesített községek szétválása esetén az új község alakításának elengedhetetlen előfeltétele lenne mind az új község területén, mind pedig a megmaradó településrész területén külön-külön alsó tagozatos általános iskola és körzeti orvosi rendelő fenntartása.

Az Alkotmánybíróság azonban rámutat, hogy a törvény hivatkozott rendelkezését nem lehet a törvény egész logikai rendszeréből kiszakítva értelmezni. Különös figyelmet érdemel ilyen szempontból a törvény 43. §-a, amely lehetővé teszi, hogy az érdekelt képviselőtestületek megállapodjanak két vagy több községet ellátó intézmények közös irányításában. Annak elbírálásánál tehát, hogy fennállanak-e az új község alakításának az 52. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei, komplex módon kell vizsgálni az egész feltétel-rendszert, különösen

- az alapvető önkormányzati jogok gyakorlására való képességet,

- a kiépült helyi közszolgáltatási intézmények minimumának (alsó tagozatos általános iskola, körzeti orvosi rendelő) önálló vagy közös fenntartása meglétét,

- illetőleg azt, hogy a községalakítás révén akár az új akár a megmaradó községben nem csökken-e jelentősen a szolgáltatások színvonala.

Az utolsóként említett feltétel szempontjából nem csupán az minősül színvonal-csökkenésnek, ha alacsonyabb lesz a szolgáltatás szakmai színvonala, hanem az is, ha a szolgáltatáshoz való hozzájárulás feltételei válnak a lakosság számára lényegesen kedvezőtlenebbé.

Noha a községegyesítés megszüntetésének kezdeményezéséről rendelkező 53. § visszautal az 52. §-ban foglaltakra, ez nem annyit jelent, hogy a feltételek fennállásának vizsgálata során egyáltalán nincs jelentősége annak: korábban önálló, majd egyesített községekről van-e szó, avagy önállósággal soha nem rendelkezett településrész kíván-e önálló községgé válni. Az utóbbit ugyanis motiválhatják a településhálózat fejlődésével semmiféle összefüggésben nem álló pénzügyi szempontok is.

Nyilvánvaló: valamely egységes település egyes részeinek önálló községgé alakítására - az alapintézmények közös fenntartása mellett -semmiképpen sem szolgáltat elegendő alapot az a szempont, hogy ilyen módon a település a költségvetésből több állami támogatást kap.

Az önálló községgé alakulás minimális feltételeként törvényesen elvárt iskola- és rendelőfenntartási képesség viszont olyan követelmény, amelynek teljesítése nemcsak az állam, hanem mindenekelőtt a települési lakóközösség érdeke. E törvényi követelmény egyben reális mérlegelésre készteti a kis településrészek lakosságát az önállósulás folyamatának beindításában. Ilyen mérlegelésben nyilván szerepet játszhat annak tisztázása is, hogy egy korábban eladott vagy lebontott iskola, orvosi rendelő helyreállításáért vagy újonnan létesítéséért mely önkormányzatok milyen mértékben viselhetik az anyagi felelősséget, illetőleg az érintett településrész lakossága milyen anyagi áldozatvállalásra hajlandó. Amikor a törvényhozó feltételekhez köti a községi jogállás elnyerését, a lakosság érdekeit védi az olyan önállósodási törekvésekkel szemben, amelyek a minimális anyagi és intézményi feltételeket is nélkülözik az önállósággal szükségképpen együttjáró kötelezettségek teljesítéséhez. Az önkormányzati törvény 28. és 55. §-a alapján a lakóhelyi közösség kezdeményezésére a településrész a községi jogállás elnyerése nélkül is kaphat önkormányzati jogokat. Ezek gyakorlására testületet is lehet létrehozni, amely dönthet a településrészt érintő ügyekben. Ekként a lakosság összefogásával megteremthetők a községalakítás minimális feltételei olyan esetekben is, amikor azok korábban hiányoztak.

Az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel mutat rá: az önkormányzati törvény 52. § (1) bekezdésében meghatározott települési önrendelkezési jog nem tekinthető az állam által korlátozhatatlan szabadságjognak. Az államnak ugyanis jogában áll egyfelől törvényben megszabni az önállósulási törekvések realizálásának feltételeit, másfelől a lakosság kezdeményezése nyomán egyedileg vizsgálni e feltételek fennállását és dönteni a kezdeményezés tárgyában.

III.

A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az indítványozónak a törvény tévesen szűkítő értelmezésén alapuló alkotmányellenességi felfogását nem találta megalapozottnak, ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 1991.04.15

Dr. Sólyom László

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza

előadó alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter

alkotmánybíró

Dr. Szabó András

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János

alkotmánybíró