A Debreceni Ítélőtábla Pf.20844/2009/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 129. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Riczu András

Kapcsolódó határozatok:

Kúria Pf.24907/2001/9., Nyíregyházi Törvényszék P.21902/2004/16., Debreceni Ítélőtábla Pf.20217/2006/5., Nyíregyházi Törvényszék P.20168/2007/4., Nyíregyházi Törvényszék P.20245/2008/21., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20844/2009/5.*, Kúria Pfv.21946/2010/6.

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.844/2009/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd neve, címe pártfogó ügyvéd által képviselt perújító felperes neve, címe perújító felperesnek, a dr. Szűcs Andrea ügyvéd ügyintézése mellett a Szűcs Ügyvédi Iroda (4400 Nyíregyháza Szent István utca 68.) által képviselt perújított alperes neve, címe perújított alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított újított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.P.20.245/2008/21. számú ítélete ellen a perújító felperes részéről 23. sorszám alatt előterjesztett, valamint a 27. és 31. sorszámok alatt kiegészített fellebbezés folytán - a 2010. július hó 8. napján megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A perújító felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A perújító felperes 1977. június hó 27. napján született fia, K. T. 1999. szeptember hó 11. napján H. országba utazott 5 hét időtartamra a Ny.-i Mezőgazdasági Szakközépiskola kapcsolattartása keretén belül tanulókkal. 5 nap múlva, szeptember hó 16. napján telefonon értesítették a szülőket, hogy a gyermek nem érzi jól magát, állandó félelemérzete van. Édesapjának telefonon a fiú betegségére panaszkodott és arra, hogy nem tud aludni, enni, haza akar utazni. K. T. 1999. szeptember hó 20. napján nagyon rossz fizikai állapotban érkezett haza, sápadt volt, szeme beesett, majd 26-án belázasodott, izomfájdalmakra panaszkodott. Másnap látta először a háziorvos, majd szeptember hó 30. napján reggel a besárgult és változatlanul lázas beteget mentővel a kórház fertőző osztályára utalta kérdőjeles vírusos kóma nélküli májgyulladás és fertőző mononukleózis diagnózisával. A 16 óra 10 perckor történt kórházi beszállítást követően a beteg először a fertőző osztályra, onnan a sürgősségi, majd a belgyógyászati osztályra került, ahol a következő reggel 7 óra 10 perckor elhunyt.

A sürgősségi osztályon fertőző májgyulladás, heveny autoimmun vérsejtoldódással járó vérszegénység, azotémia, icterus, trombocitopénia diagnózisokat állítottak fel, majd a labor és hasi UH vizsgálatok után a májgyulladást kizárták, és diagnózisként nagy valószínűséggel heveny autoimmun vérsejtoldódásos vérszegénységet jelöltek meg, ami miatt a beteget továbbküldték a belgyógyászatra 19 óra 55 perckor, ahol a később megérkező kiegészítő laborleletek alapján az autoimmun vérsejtoldódást kizárták. A betegnek antibiotikumot adtak és tüneti ellátásban részesítették, majd a vitális indikáció alapján 22 órakor adott transzfúzió mellett az éjszakát nyugodtan töltötte. Másnap 5 óra 30 perckor nyugtalanná vált, kiabálni kezdett, a feltett kérdésekre nem válaszolt, komatózus állapotba került. Dehidrálták, a továbbiakban kapcsolatot már nem tudtak vele teremteni, s 7 óra 10 perckor légzés- és keringésleállás következett be, az újraélesztési kísérlet eredménytelen volt. A felállított diagnózis kérdőjeles sárga májsorvadás, heveny hasnyálmirigy gyulladás, heveny veseelégtelenség, másodlagos vérszegénység és vérlemezke-csökkenés, heveny keringési és légzési elégtelenség volt.

Az 1999. november hó 26. napján kelt igazságügyi boncjegyzőkönyv szerint a halál keringési elégtelenség miatt következett be, aminek hátterében anyagcserezavar és felnőttkori légzési distressz szindróma állt. A részletes kórszövettani vizsgálat alapján az alapbetegség ún. drogindukált multifokális izomrostelhalás volt, ami egy sorsszerű megbetegedés. A néhai halála ezért természetes okra vezethető vissza, idegenkezűség, bűncselekmény, mérgezés nem volt igazolható, továbbá az ellátó orvosok részéről gondatlanság, mulasztás sem volt megállapítható.

A perújító felperes az 1.P...../2000. szám alatt a Sz. Megyei Bíróság előtt előterjesztett keresetében az alperest a fia halála miatt 25 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Mivel tájékoztatás ellenére sem kérte igazságügyi orvosszakértő kirendelését, ezért a bíróság a 18. sorszám alatt meghozott ítéletében a keresetet elutasította, amelyet a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság a Pf.III...../2001/9. szám alatt meghozott ítéletével helybenhagyott.

A perújító felperes a Sz. Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen rendkívüli haláleset vizsgálata tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított pert a Sz. Megyei Bíróság előtt a 4.P...../2000. ügyszám alatt. A perben a 17. sorszám alatt meghozott jogerős ítélettel a keresetet elutasították, amely ellen a perújító felperes perújítási kérelmet terjesztett elő. A Sz. Megyei Bíróság a perújítási kérelmet alaposnak találta, s a 3.P.../2002/20. szám alatt meghozott ítéletében a korábbi ítéletét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú közigazgatási határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte új eljárás lefolytatására kötelezés mellett. Az alapperben beszerzett V.-i Igazságügyi Szakértői Intézet részéről eljáró dr. P. T. igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint a néhait ellátó háziorvos és a kórházi orvosok részéről gondatlanság, mulasztás, szakmai szabályszegés nem volt igazolható. A perújítás során szakértőként kirendelt dr. B. I. által bevont dr. Sz. K. szakértő felvetette az orvosi mulasztás alapos gyanúját, az elvárható szakmai körültekintés és gondosság hiányának a lehetőségét. A szakértő szerint megfelelő úton és sokktalanítással, szükség szerint időben elkezdett gépi lélegeztetéssel, illetve a sokktalanítás eredményére nem beinduló veseműködés esetén dialízis elkezdésével lett volna lehetőség a túlélésre. Erre tekintettel dr. B. I. a szakvéleményében azt rögzítette, hogy a perújító felperes gyermekének orvosi észlelése, kezelése tekintetében az alperes orvosai nem a szakmai szabályoknak megfelelően jártak el. Véleménye szerint a megfelelő, célszerű és szakszerű orvosi észlelés, kezelés esetén az ARDS kialakulásáig a beteg élete menthető lett volna. Egyetértett viszont a korábban eljárt orvosszakértőkkel abban, hogy a halálhoz vezető folyamat oka nem határozható meg egyértelműen.

A Ny.-i Rendőrkapitányság a lefolytatott új eljárásban meghozott határozatával K. T. rendkívüli halála ügyében az eljárást megszüntette az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Orvos-szakértői Bizottság felülvizsgálati véleménye alapján, amely kétséget kizáró módon megállapította, hogy a néhai kórházi ellátása során orvosi mulasztás, szakmai szabályszegés nem történt, az elhalt ellátásával kapcsolatban a szakma szabályai szerint jártak el, nem történt olyan szakmai mulasztás, ami a betegség kimenetelét kedvezőtlenül befolyásolta volna.