BH 2019.3.84 I. A hitelbírálat esetleges nem gondos elvégzése a megkötött szerződés érvénytelenségét nem eredményezi [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 200. § (2) bek.].

II. Az árfolyamkockázatról történt tájékoztatás nem tisztességtelen akkor, ha az megfelel a világos és érthető megfogalmazás követelményének [rPtk. 209. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes mint hitelt igénylő, a II. rendű felperes mint leendő zálogkötelezett 2008. február 25-én "Kölcsönkérelem" elnevezésű nyomtatványt írtak alá, melyben 8 360 000 Ft, vagy 52 503 CHF szabad felhasználású jelzáloghitel iránti igényt jelentettek be.

[2] Ugyanezen a napon aláírták a "Tájékoztatás a külföldi devizában történő finanszírozás általános kockázatairól" szóló dokumentumot (a továbbiakban: kockázat feltáró nyilatkozat). Ez többek között felhívta a figyelmet arra, hogy a deviza árfolyama a napi piaci mozgások hatására változhat, esetleges kedvezőtlen árfolyam alakulás előre nem látható, ki nem számítható többlet költséget okozhat. Amennyiben a finanszírozás devizanemének a forinttal szemben nő az árfolyama, úgy növekszik a finanszírozás ellenértéke, a tőkeösszeg és a kamatainak megfizetéséhez ebben az esetben magasabb forintösszeg szükséges. A hitel kamatait a kiválasztott deviza iránti nemzetközi kereslet-kínálat alapján alakuló elszámoló árak határozzák meg. A kamatláb rendszeres időközönként változik, s az a mindenkori piaci viszonyokhoz igazodik. A kamatszint a finanszírozás deviza nemében többnyire különbözik a forint kamatszintjétől és teljesen más tendenciát követhet. A piac kedvezőtlen alakulása miatt felelősséget a bank nem vállal.

[3] Az I. rendű felperes mint adós, a II. rendű felperes mint adóstárs 2008. április 2-án (a csatolt szerződésen 2007. április 2-a került feltüntetésre, de ez a mellékelt egyéb okiratok tükrében elírás) írta alá az 52 503 CHF kölcsönösszegről szóló kölcsönszerződést. A szerződés a THM-et 7,76%-ban, a kamatlábat 6,99%-ban tüntette fel azzal, hogy az 6 hónapos kamatperiódusként változik. (Ez a feltétel később tisztességtelennek bizonyult.) A kölcsönszerződés szerint a kölcsönt az alperes az I. rendű felperes mint adós ott pontosan megjelölt lakossági forint bankszámlájára/devizaszámlájára utalja át. A kölcsön a szerződés szerint CHF-ben teljesítendő, a törlesztő részletek összege 316,02 CHF, amely a kamatperióduson belül az adott hónap naptári napjától függő változást leszámítva változtathatatlan. Más pénznemben történő teljesítés esetén a bank, a bank által az esedékesség napján alkalmazott, a bank Hirdetményében szereplő számlakonverziós deviza eladási árfolyamon kiszámított CHF összeget fordít az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére. A szerződés szerint, az I. rendű felperes biztosítási szerződéssel is rendelkezik, a tőke összeget a biztosító fizeti meg a számláján felhalmozott összegből, feltéve, hogy annak fedezete fennáll. A szerződés VII. pontja "svájci frank klauzula" elnevezésű részt is tartalmaz. Ebben többek között az szerepel, hogy jelentős árfolyamkockázata van a kölcsönnek, ha a kölcsön fedezete nem CHF forrás. Ezen a napon is a felperesek aláírták a korábban már ismertetett tartalmú és korábban is aláírt kockázatfeltáró nyilatkozatot.

[4] A peres felek 2008. április 2-án közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettség-vállaló nyilatkozatot írtak alá, ugyancsak aláírták a kölcsön biztosítására szolgáló jelzálogszerződést, amelyben a biztosítékul szolgáló ingatlan hitelbiztosítéki értékének 70%-át 10 647 000 Ft-ban határozták meg.

[5] A 2008. május 9-i alperesi értesítés szerint 2008. április 8-án 52 053 CHF az ott megjelölt forintban vezetett számlára átutalásra került.

[6] A felperesek 2013. május 30-án gyűjtőszámlára vonatkozó hitel keretszerződést kötöttek, egyidejűleg a kölcsönszerződést módosították. Az alperes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. tv. (a továbbiakban: DH2. tv.) szerinti elszámolási kötelezettségének eleget tett.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] A felperesek pontosított keresetükben a felülvizsgálati eljárás tárgya körében elsődlegesen a szerződés létre nem jöttére hivatkoztak, másodlagosan állították, hogy az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás nem volt világos és egyértelmű. Kifejtették, amennyiben az árfolyamkockázat felső korlát nélkül a fogyasztót terheli, az lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződésnek minősül. A pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a felperesek joggal gondolhatták, hogy az árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége. Amennyiben az árfolyamkockázat nincs maximálva, a hitelező a hitelbírálatot nem tudta megfelelően elvégezni, holott ez a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 77. § (1) bekezdése, 78. § (1) bekezdése szerint kötelezettsége lett volna. Hivatkoztak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 205/B. § (2) bekezdésében írtakra is. Ezt követően számítást mutattak be, amely szerint forintosításkor az alperes által kimutatott tartozás 13 355 720 Ft volt, holott az jogszerűen csak 6 648 546 Ft lenne, így a vitatott összeget 6 707 174 Ft-ban határozták meg és ily módon kérték a szerződés érvényessé nyilvánítását.

[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kifejtette, a szerződés érvényesen létrejött, az egyértelműen tartalmazza a kölcsön összegét, a THM-et, a kamatot, azt hogy a kölcsön hogyan, hová kerül folyósításra, a törlesztő részletek összegét, illetve azt, hogy azokat milyen módon kell megfizetni.

[10] A másodlagos kereset kapcsán jogi álláspontja az volt, hogy a szerződés nem fogyasztói szerződés, mert a kölcsön felhasználására oly módon került sor, hogy a felperesek 2 millió Ft-ot egy ingatlan felújítására fordítottak, 3 millió Ft-ot különböző biztosítóknál részvénycsomagba fektették, míg a fennmaradó összeg sorsa ismeretlen. Ezért az rHpt. 213. § (1) bekezdésére alapított semmisségi okokkal érdemben az elsőfokú bíróság nem foglalkozott. Jogi álláspontja szerint a felperesek az árfolyam kockázatról megfelelő tartalmú tájékoztatást kaptak, az alperes a reá vonatkozó, a biztonságos hitelezéssel kapcsolatos szabályokat nem sértette meg, de ha megsértette volna, az sem eredményezné az adott szerződés érvénytelenségét. Az elsőfokú ítéletben írtak szerint a felperesek az általános szerződési feltételeket megkapták, annak megismerését aláírásukkal igazolták, ezzel ráutaló magatartással azt elfogadták.

[11] A felperesek fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a kölcsönszerződés az rPtk. 523. § (1) bekezdése szerinti lényleges tartalmi elemeket tartalmazza, a kölcsönszerződés létrejött. Az elsőfokú bírósággal szemben ugyanakkor úgy ítélte, hogy a per tárgyát képező szerződés fogyasztói szerződés, figyelemmel a szerződés céljára (szabad felhasználású). Az árfolyamkockázatról a felperesek részletes tájékoztatást kaptak. E körben hangsúlyozta, az alperesnek nem kellett a tájékoztatásban kitérnie arra, hogy az árfolyamváltozásnak mi a lehetséges mértéke, ilyen kötelezettségnek nem is tudott volna eleget tenni [a devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdésekről szóló 6/2013. PJE határozat 3.) pont].