A Kúria Bfv.971/2015/4. számú precedensképes határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 10. §, 179. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 424. §, 426. §] Bírók: Belegi József, Márki Zoltán, Somogyi Gábor

A határozat elvi tartalma:

Rágalmazás megállapíthatóságáról.

Kapcsolódó határozatok:

Budaörsi Járásbíróság B.938/2011/25., Budaörsi Járásbíróság B.938/2011/28., Budapest Környéki Törvényszék Bf.956/2014/10., *Kúria Bfv.971/2015/4.* (BH 2016.5.105), 3328/2017. (XII. 8.) AB határozat, 3001/2022. (I. 13.) AB határozat

***********

KÚRIA

Bfv.III.971/2015/4.szám

A Kúria Budapesten, a 2016. január 13. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A rágalmazás vétsége miatt G. A. ellen folyamatban volt büntetőügyben - a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát elbírálva - a Budaörsi Járásbíróság 14.B.938/2011/28. számú, illetőleg a Budapest Környéki Törvényszék 2.Bf.956/2014/10. számú határozatait hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az előterjesztő, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Budaörsi Járásbíróság a 2014. július 8-án kelt 14.B.938/2011/28. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében (1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 179. §), s ezért megrovásban részesítette.

A terhelt fellebbezése alapján eljárva a Budapest Környéki Törvényszék a 2015. február 5-én kelt 2.Bf.956/2014/10. számú végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a terhelt terhére rótt bűncselekmény jogszabályi alapját a korábbi Btk. 179. § (1) bekezdésére pontosította.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt a Járási Gyámhivatalnál folyamatban lévő ügyben, a 2011. szeptember 15-én kelt beadványában azt állította, hogy G.-né B. R.-t, a terhelt feleségét korábban állásából elbocsátották a nagyobbik gyermek miatt igénybe vett táppénz folytán. Beadványában azt is állította a terhelt, hogy házasságuk fennállása alatt a feleségét "rendre elbocsátották állásából, olyan is előfordult, hogy egy általános iskolában fegyelmi eljárást indítottak ellene és elmarasztalták".

G.-né B. R. 2011. október 5-én rágalmazás vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

Az irányadó tényálláshoz tartozó, az elsőfokú ítélet indokolásában lévő ténymegállapítás (BH 2006.392.; BH 2005.89.):

A magánvádló 2012. december 10. napja óta az iskolában magyar nyelv- és irodalom szakos tanárként dolgozik, ellene fegyelmi eljárás nem indult és elmarasztalása nem volt.

Az R.-i P. S. Általános Iskolában 2006. augusztus 23. és 2008. augusztus 29. napja között állt alkalmazásban a magánvádló. Ezen időszak alatt összesen 8 hónapot hiányzott betegállomány miatt. Ellene fegyelmi eljárás nem indult, de az igazgató tájékoztatása szerint "az akkori iskolavezetésnek okozott némi problémákat" (elsőfokú ítélet 2. oldal hetedik és nyolcadik bekezdése).

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek jogszabályi alapjául a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg. Ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát - azaz a terhelt felmentését - kérte.

Indokai szerint a terhelt kijelentései a kapcsolattartás szabályozása végett folyamatban lévő gyámhatósági eljárással szoros tárgyi összefüggésben álltak. A kapcsolattartás szabályozása során a felek szabadon tehetnek olyan nyilatkozatot, mellyel az eljáró hatóság a tényállás teljes felderítésére képes, és ennek során relevanciával bír a másik fél anyagi helyzete, illetve munkavégzési képessége, készsége, hiszen köztudomású tény, hogy a gyereknevelésnek anyagi vonzata van.

Így a másodfokú bíróság azon álláspontja, mely szerint a terhelti kijelentések nem tartoztak a gyámhatósági eljárás tárgyához, nem áll összhangban az EBH 2394.2011. számú döntvényben kifejtett állásponttal. Egyébként sem a büntetőbíróság feladata - a védő álláspontja szerint - annak meghatározása, hogy mely nyilatkozat és bizonyíték tartozik az ügy tárgyához; erről kizárólag az eljárást folytató hatóság dönthet, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. § (1) bekezdése szerinti tényállás megállapítási kötelezettségének a hivatkozott törvényhely (6) bekezdése szerinti teljesítése során.

Az indítvány kiemeli: a hivatkozott döntvény alapján egy állítás akkor tekinthető az ügy érdemével összefüggésben állónak, ha a nyilatkozat

- az eljárás tárgyához tartozik,

- a fél legális érdekeivel indokolható, azaz nem öncélú, továbbá

- nem gyalázkodó, becsmérlő jellegű.

Jelen esetben - a védő álláspontja szerint - mindhárom feltétel fennáll.

A bűnösség alapját képező nyilatkozat a korábban kifejtettek szerint az ügy tárgyához tartozott, és nem volt öncélú, mert a gyermek érdekét is szolgálta; az oktatási intézmény pedig megerősítette, hogy a magánvádlóval kapcsolatban merültek fel problémák. A terhelti kijelentés nem tekinthető gyalázkodó jellegűnek sem.

A terhelti cselekmény így nem veszélyes a társadalomra, hiányzik annak jogellenessége.

A védői álláspont szerint a jogerős ítélet sérti a korábbi Btk. 10. §-ának (1) és (2) bekezdését, 22. §-át és 182. §-ának (1) bekezdését.