BH 2016.5.105 A rágalmazás bűncselekménye hatóság előtt folyó eljárásban az ügyfél által is elkövethető, ha a becsületcsorbításra alkalmas tényállításra nem az ügy tárgyával összefüggésben kerül sor. Ebben az esetben a tényállítás valós vagy valótlan volta a jogellenesség kizártsága folytán közömbös, ezért a valóságbizonyítás elrendelése szükségtelen [1978. évi IV. tv. 10. § (2) bek., 22. § i) pont, 179. § (1) bek., 182. §].

[1] A járásbíróság a 2014. július 8-án kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 179. §], s ezért megrovásban részesítette.

[2] A terhelt fellebbezése alapján eljárva a törvényszék a 2015. február 5-én kelt végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a terhelt terhére rótt bűncselekmény jogszabályi alapját a korábbi Btk. 179. § (1) bekezdésére pontosította.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt a járási gyámhivatalnál folyamatban lévő ügyben, a 2011. szeptember 15-én kelt beadványában azt állította, hogy G.-né B. R.-t, a terhelt feleségét korábban állásából elbocsátották a nagyobbik gyermek miatt igénybe vett táppénz folytán. Beadványában azt is állította a terhelt, hogy házasságuk fennállása alatt a feleségét "rendre elbocsátották állásából, olyan is előfordult, hogy egy általános iskolában fegyelmi eljárást indítottak ellene és elmarasztalták".

[4] G.-né B. R. 2011. október 5-én rágalmazás vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

[5] Az ítéletben megállapított tények szerint:

[6] a magánvádló 2012. december 10. napja óta a K. K. Szakképző Iskolában magyar nyelv és irodalom szakos tanárként dolgozik, ellene fegyelmi eljárás nem indult és elmarasztalása nem volt.

[7] Az R.-i P. S. Általános Iskolában 2006. augusztus 23. és 2008. augusztus 29. napja között állt alkalmazásban a magánvádló. Ezen időszak alatt összesen 8 hónapot hiányzott betegállomány miatt. Ellene fegyelmi eljárás nem indult, de az igazgató tájékoztatása szerint "az akkori iskolavezetésnek okozott némi problémákat".

[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek jogszabályi alapjául a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg. Ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát - azaz a terhelt felmentését - kérte.

[9] Indokai szerint a terhelt kijelentései a kapcsolattartás szabályozása végett folyamatban lévő gyámhatósági eljárással szoros tárgyi összefüggésben álltak. A kapcsolattartás szabályozása során a felek szabadon tehetnek olyan nyilatkozatot, mellyel az eljáró hatóság a tényállás teljes felderítésére képes, és ennek során relevanciával bír a másik fél anyagi helyzete, illetve munkavégzési képessége, készsége, hiszen köztudomású tény, hogy a gyereknevelésnek anyagi vonzata van.

[10] Így a másodfokú bíróság azon álláspontja, mely szerint a terhelti kijelentések nem tartoztak a gyámhatósági eljárás tárgyához, nem áll összhangban az EBH 2011.2394. számú döntvényben kifejtett állásponttal. Egyébként sem a büntetőbíróság feladata - a védő álláspontja szerint - annak meghatározása, hogy mely nyilatkozat és bizonyíték tartozik az ügy tárgyához; erről kizárólag az eljárást folytató hatóság dönthet, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. § (1) bekezdése szerinti tényállás-megállapítási kötelezettségének a hivatkozott törvényhely (6) bekezdése szerinti teljesítése során.

[11] Az indítvány kiemeli: a hivatkozott döntvény alapján egy állítás akkor tekinthető az ügy érdemével összefüggésben állónak, ha a nyilatkozat

[12] - az eljárás tárgyához tartozik,

[13] - a fél legális érdekeivel indokolható, azaz nem öncélú, továbbá

[14] - nem gyalázkodó, becsmérlő jellegű.

[15] Jelen esetben pedig mindhárom feltétel fennáll.

[16] A bűnösség alapját képező nyilatkozat a korábban kifejtettek szerint az ügy tárgyához tartozott, és nem volt öncélú, mert a gyermek érdekét is szolgálta; az oktatási intézmény pedig megerősítette, hogy a magánvádlóval kapcsolatban merültek fel problémák. A terhelti kijelentés nem tekinthető gyalázkodó jellegűnek sem.

[17] A terhelti cselekmény ezért nem veszélyes a társadalomra, hiányzik annak jogellenessége.

[18] A védői álláspont szerint a jogerős ítélet sérti a korábbi Btk. 10. §-ának (1) és (2) bekezdését, 22. §-át és 182. §-ának (1) bekezdését.

[19] Ugyanakkor, mivel már a vád tárgyává tett cselekmény sem bűncselekmény, a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során kellett volna megszüntetnie az eljárást. Ez pedig a valóság bizonyításának is az eljárásjogi akadályát képezte volna, így már a valóság bizonyítására sem - kizárólag a terhelt felmentésére - kerülhetett volna sor.

[20] A magánvádló a felülvizsgálati indítványra írásban tett észrevételt, és abban a felülvizsgálati indítvány elutasítását kérte.

[21] Ebben kiemelte: az a gyámhatósági eljárás, amelyben a terhelt a rágalmazó kijelentéseket tartalmazó beadványt benyújtotta, kizárólag a kapcsolattartásról szólt. Azzal párhuzamosan volt folyamatban a bíróság előtt a házasság felbontása iránti per, így a gyámhatóság csak az aktuális kapcsolattartást szabályozhatta. Ehhez pedig semmilyen módon nem volt köze a magánvádló munkaügyeinek, főképp akként, hogy a terhelt azokkal kapcsolatban egyértelműen valótlan állításokat tett.

[22] A magánvádló álláspontja szerint a terhelti állítás egy gyámhatósági eljárás során kizárólag a másik fél szándékos, valótlan befeketítését célozta, az kifejezetten nem állt összhangban a terhelt semmiféle legális érdekével sem, kizárólag az ügyintéző hangulatának a magánvádló elleni befolyásolását szolgálta.

[23] A magánvádló kiemelte: a gyámhatósági eljárással egy időben, a házasság felbontása és a gyermekelhelyezés tárgyában folyamatban volt bírósági perben volt helye a felek bevételei és kiadásai feltárásának, de ott sem lett volna helye a terhelt rágalmazó tényállításának. A nyári időszaki kapcsolattartás kapcsán indult eljárásban viszont fel sem merülhet a magánvádló anyagi helyzetének és munkavégzési képességének vizsgálata.

[24] A magánvádló álláspontja szerint kifejezetten becsmérlő jellegű, ha valakiről azt állítják a hatóság előtt: munkahelyéről fegyelmivel bocsátották el. Utalt rá: a későbbiekben még hosszasan színezte is a terhelt a sérelmezett állítását ("rendre elbocsátották, múltbéli magatartása, más okok is lehetnek a háttérben" stb.), ami kifejezetten öncélú, és semmi köze nem volt a kapcsolattartási ügyhöz.

[25] Végül kifejezte azon meggyőződését, miszerint a hatóság előtt megtett, egy embert a társadalom tagjai előtt hátrányos megítélésbe helyező, lejáratási célú kijelentés veszélyes a társadalomra.

[26] A felülvizsgálati indítvány a terhelt javára szól, ezért azt a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata alapján tanácsülésen bírálta el.

[27] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[28] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.