339/B/1993. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 23. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja,
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 7. § (1) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt pedig visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó beadványában azt állította, hogy az ügyében eljárt bíróságok "téves, megtévesztő és részrehajló ítélete miatt" kár érte. A bírói jogkörben okozott kárral kapcsolatban, véleménye szerint, "nem várható el tárgyilagos és elfogulatlan ügyintézés a megyei bíróságtól, ha bármely más bíróságot kellene elmarasztalnia egy harmadik személy vagy szervezet javára. Ez a helyzet ellentétes a jogállamiság [Alkotmány 2. § (1) bek.] elvének tartalmát alkotó jogbiztonság követelményével." Kérte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 23. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének vizsgálatát és indítványozta annak megsemmisítését.
Tartalmilag hivatkozott az Alkotmány 57. § (1) bekezdésére is. Ez a szabály tartalmazza a bírói úthoz való joggal kapcsolatban azt a követelményt, amely szerint a személyek jogait és kötelességeit független és pártatlan bíróságnak kell elbírálnia. Állítása szerint ezt az alapvető jogot sérti az, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti pereket első fokon a megyei bíróság bírálja el.
A bírói jogkörben okozott károk megtérítése iránti pereknél a pártatlanság követelménye akkor érvényesülhetne, ha az ügyet másodfokon a rendes bíróságtól független külön bíróság bírálná el; ilyen független szervezet lehetne az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi bíróság.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el.
A konkrét esetben az Alkotmánybíróság az indítványt tartalma szerint kiterjedtnek tekintette a kifejezetten megjelölt jogszabályi rendelkezésen túl a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7. § (1) bekezdés második mondatára is. A Ptk. 7. § (1) bekezdése szerint: "A törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük - ha törvény másképpen nem rendelkezik - bírósági útra tartozik."
3. A kártérítés szabályait a Ptk-nak a 339. és az azt követő §-ai tartalmazzák. A Ptk. 349. § (1) bekezdése szól a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségről.
A 349. § (3) bekezdése szerint ezeket a szabályokat kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
A Pp. 23. § (1) bekezdés h) pontja szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyeket a közigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítanak.
II.
Az indítvány alaptalan.
1. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
Az Alkotmánynak ez a rendelkezése, az eljárási garanciákon túl, a bírósághoz fordulás jogát foglalja magában. Az alapvető jogból következően az államra az a kötelezettség hárul, hogy - egyebek között - a polgári jogi jogok és kötelezettségek (a polgári joginak tekintett jogviták) elbírálására bírói utat biztosítson (ABH 1993. 353, 355.).
A bírósági útról a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 3. §-a rendelkezik. Ennek (1) bekezdés b) pontja értelmében a bíróság dönt a polgári jogi ügyekben.
A Ptk. 7. §-a értelmében az e törvényben biztosított jogok érvényesítése - ha törvény másképp nem rendelkezik - bírósági útra tartozik.
Az ismertetett rendelkezésekből következik az, hogy a Ptk-ban szabályozott kártérítési jogvitákban - ideértve a bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránti ügyeket - a bíróság és nem más szerv jogosult dönteni.
Az Alkotmánybíróság a Ptk. 7. §-a alkotmányellenességét már vizsgálta. Az 1938/B/1991. számú határozat szerint az a körülmény, hogy a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség [Ptk. 349. § (3) bek.] eldöntése is bírói útra tartozik, nem hozza ellentétbe a Ptk. 7. §-át az Alkotmány 57. §-ában írt "pártatlanság" követelményével. A konkrét ügyekben eljáró bíróság pártatlanságát a bírák kizárásáról szóló eljárásjogi szabályok (Pp. 13. és követő §-ai) garantálják (ABH 1992. 536, 538; ABH 1993. 756, 758.).
A pártatlanság és függetlenség kérdése egymással összefügg. Az Alkotmány 50. § (3) bekezdése szerint a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírónak mindenkitől - más bíróktól is - függetlennek kell lennie (ABH 1993. 256, 261.). Ezt az elvet a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény (a továbbiakban: Bsz.) rendelkezései szervezetileg is érvényre juttatják (ABH 1995. december, 699/B/1995/12. számú AB-határozat).
Az indítványnak ezt a részét az Alkotmánybíróság visszautasította, minthogy ezt az alkotmányossági kérdést már korábban elbírálta.
2. A Pp. kifogásolt rendelkezése a kifejtettek értelmében nem a bírói út kizárólagos igénybevételének lehetőségét szabályozza, hanem a bírósági eljárásra tartalmaz rendelkezést.
A bírói szervezetet az Alkotmány X. fejezete határozza meg. Az Alkotmány 45. §-a szerint a Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi bíróságok gyakorolják. A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti.
A Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontjának az a rendelkezése, amelynek értelmében a közigazgatási (bírósági) jogkörben okozott kár megtérítése iránti perek elintézése első fokon a megyei bíróság, másodfokon pedig a Legfelsőbb Bíróságnak - az ítélkezés tevékenységében független - tanácsa hatáskörébe tartozik, nem ellentétes sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, sem az 57. § (1) bekezdésével.
A különféle szintű bíróságok közötti ügymegosztás - a hatáskör - szabályozásában a jogalkotót nagyfokú szabadság illeti meg, azontúl, hogy a törvényi szabályozásnak bizonyos alkotmányos követelményeket (pl. a jogorvoslathoz való alapvető jog tényleges megvalósíthatóságát) ki kell elégítenie. A vizsgált körben azonban a hatáskör szabályozása sem a jogbiztonság követelményét, sem a bírói úthoz való jogot nem sérti.
Az Alkotmány ugyan lehetővé teszi külön bíróságok létesítését, azt azonban nem lehet megállapítani, hogy az Alkotmányból kényszerűen következnék az ügyek e csoportjának a rendes bíróságok hatásköréből való kivétele, akár az alapeljárásban, akár jogorvoslati szakban.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontját támadó indítványt elutasította.
Budapest, 1996. február 6.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró